Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1923-06-02 / 22. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

ígéret betartására készítendő ivek aláírását javasolta. A nagy gyűlés e javaslatot egyhangúlag elfogadta.

A világ béke érdekében.

Egyhangú határozatot hozott a General Assembly arra nézve is, hogy a Congressust és az államfőt táviratilag sürgessék meg az európai nemzetek között a békés hármónium helyre állítása érdkében.

Megrendszabályozott lelkész és egyház.

Nagy port vert fel a sajtóban Rev. E. H. Fosdick baptista lelkésznek a new yorki első presbyteriánus egyházból való eltávolítását kimondott határozat, mely az elöregedett lelkészének és az egyháztanácsnak lett tudtára adva. Fosdick tudvalevőlleg vasárnap délelőt- tökön szokott prédikálni a newyorki első egyház templomában, és a mennyiben nevezett nem szympatizál a presbyteriánus egyház rendeletéivel és szokásaival, sőt confessióját félredobta és uj irányban indult, el kell hagyni uj állását. Dr. George Alexander az első egyház lelkésze sem ellene sem mellette nem nyilatkozott ugyan Fosdicknak, de megrendülve vette tudomásul a végső fórumról ki hirdetett határozatot, a mit névsor olvasás utján szavaztattak le. A kissebség tiltakozását is jegyzőkönyvbe iktatták. Ez a rendelkezés nem csak ésszerű, de parancsoló is volt. Ne ugráljon senki olyan gyümölcs után a mi néki úgyis keserű.

A jövő General Assembly, Grand Rapids, Mich.

A hetvenkét kűlömböző bizottság jelentésének meghalgatása, fellebezések elintézése és a bírósági i- téletek kihirdetése után San Franczisko delegátusai minden eszközt felhasználtak arra, hogy a General Assembly 1924 máj 22 én ott legyen meg tartva. A mi- chigáni képviselők is felléptek alaposan és eredményesen. A mennyiben 50.000 dollárral kerülne többe a San Francziskóba való menetel, a nagy gyűlés úgy határozott, hogy a jövő évi nagy gyűlés Grand Rapids, Michigan állam e szép fekvésű városában tartassák.

Dr. Charles F. Wishart mint moderator.

Nyolcz egész napon keresztül valóságos mesteri módon vezette a nem egyszer már-már eredménytelennek látszott, erős viták hevében fel lelkesült nagy gyűlést. Zárlat előtt a civil háború jelenlevő veteránjait szólította fel a moderator, hogy álljanak fel és mutatkozzanak be az assembly előtt, öten voltak jelen. Néma csendben állottak egy pillanatig, a mikor ezerek ajkáról zúgott fel az ének, melynek el hangzása után Dr. Wishart olyan szivekhez szóló imát és áldást mondott, melynek szívből jött akkordjai még most egy évre is füleinkben fog csengeni. Ezzel a 135-ik General Assembly of the Presbyterian Church in the U. S. A. bezáródott.

A kittanningi Presbytery 62 egyházának képviseletiben kiküldött egyedüli magyar származású Com- missionárius e sorok iroja Kovács Andor leechburgi lelkész volt, mig Kozma Mihály lelkész mint vendég szintén jelen volt négy napon át, valamint Laky Zsig- mond newbrunswicki ref. lelkész is.

Az első iskolai év.

Szemináriumunk május 10-ikén becsukta kapuit; a kollégiumban most folynak a vizsgálatok, junius 13- ikán ott is zárunk; az akadémián meg éppen egy héttel előbb. Ideje hát, hogy számot adjak mindazoknak, a kiket érdekel munkánk, az első iskolai esztendőről, melyben magyar tanítás is volt Lancasterben. Igaz, hogy ennek az első esztendőnek éppen a bezárása lesz a legkimagaslóbb eseménye: a lancasteri lelkészi értekezlet, mely a kollégium záróünnepélyével egyidejűleg fog lefolyni; de ez viszont önmagában véve is olyan rendkívüli fontosságú esemény, hogy azt bizonyára ilyen gyanánt fogja méltátni közvéleményünk. Én most inkább a hétköznapi munkáról számolok be.

Minden kezdet nehéz, — ez is az volt, sőt az marad még egy pár éven át. Bármelyik amerikai magyar lelkészt állították volna be az uj magyar tanári állásra: kétségtelenül szembekerült volna olyan problémákkal, a miknek a megoldása igen nehéz. Nincs közöttünk egyetlen egy sem, a kinek olyan képzettsége volna, hogy mindazokat a tantárgyakat azonnal tanítani tudná, a melyeket itt a magyar tanítás feladataiul kitűztünk. Sőt vannak olyan tantárgyaink is, melyek merőben újak, a miket még magának a magyar tanárnak kell kidolgoznia, azt mondhatnám, megalkotnia. A jóakarat és igazságosság mind számba veszi ezeket a tényeket az eredmények megállapításánál. Ezt a jóakaratot és igazságosságot hála Istennek bőven tapasztalom feljebbvalóim részéről.

Az első esztendőről igy csak jót jelenthetek. Ez évben tiz magyar diákunk volt; az első félévben post graduate kurzuson itt volt még dr. Herczegh József most clevelandi lelkész is: az első diákunkat az első egyház választotta el lelkészének.

Diákjainkkal nagy mértékben meg voltunk elégedve. Tisztességtudó magukat jól viselő fiuk voltak, a kik becsületet hoztak a magyar névre. Tanulásuk ellen sem volt sok kifogás; az csak természetes, hogy tanulási eredménye nem mindegyiknek egyforma. A mi bennünket legjobban érdekel, az az, hogy a magyar nyelvben, beszédben éppen úgy mint Írásban, szép előmenetelt tettek. Volt köztük olyan, a ki idejövetelekor arról panaszkodott, hogy nem érti a magyar előadást; most pedig nagyon szépen beszél és ir magyarul.

Magyar érzelmeik ápolására alakították meg elsőben a Széchenyi Társaságot, a miről már számot adtunk e lap olvasóinak; később a Bethlen Gábor Kört, azon ifjak részére, a kik a lelkészi pályára készülnek. Az előbbi általános irodalmi és történeti kérdéseket vitat meg, az utóbbi theológiai szakkérdésekkel foglalkozik. Mindegyik egyesületben kéthetenként egyszer jönnek össze a tagok és körülbelül két óra hosszat tartanak ilyen összejöveteleket, melyeken mindig jelen vagyok én is, mint a két testület felügyelő tanára. A Bethlen Gábor Kör most az iskolai év vége felé alakult meg, nagy tevékenységet még nem fejthetett ki;