Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1923-05-26 / 21. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA’ lelkülete, csendet és békét tudott parancsolni a szenvedélyek viharainak. Más ember rég elvesztette volna türelmét a velünk való bajlódásban,__de Dr. Souders elnéző volt gyengeségeinkkel szemben, mert ismerte faji erényeinket is, nemcsak fogyatkozásainkat és tudta, hogy a mérlegen több súlyt és értéket képvisel a magyar embernek jósága és alapjában való nemes lelkülete, mint hibáinak összesége. Egyházkerületen, missiotanácsgyüléseken, zsinaton és felekezetközi conferencziákon Dr. Souders mindenütt jól ismert egyén, kinek felszólamlásai suly- lyal bírnak és ki méltó tekintéllyel képviseli a Reformed Churchöt az ország legkiválóbb protestáns férfia- inak díszes társaságában. Mint említők, — Főt. Souders ez idén Jun. 3-án tölti be a magyarok közötti superintedensi működésének húsz éves jubileumát. Ezt az alkalmat lehetetlen elmulasztanunk meg nem ragadnunk ahoz, hogy mélységes tiszteletünket, igaz nagyrabecsülésünket és szeretetteljes ragaszkodásunkat ez érdemes és illustis férfi irányában megfelelő formában kifejezésre ne juttassuk. A Reformátusoík Lapjának szerkesztője a Pittsburgh s vid. lelkészi kör és a Központi magyar egyh. megye elnökségével megállapodott abban, hogy ez emlékezetes évforduló megünneplésére akcziot kezde- jnényez. Ez akczionak vezetése, hogy annak hivatalos flfS^fejfesiBHfiLiEkább kidomborittassék. — Mt Hm-MÉg Apostolokat hívogató pünkösti Léleknek sebesen zugó szele hozta meg az örvendetes izenetet: megyünk Lancasterbe! Kopár völgyekbe, a hol a kőszén pora le- hervasztotta a fákról a lombot, bányatelepek kicsiny paróchiáira rászállott a kettős tüzes nyelv; szivvirágo- kat elhervasztó kővárosokba, füstös gyárak tövében épített kis oázisok: kálvinista magyar templomok meghallják a hivogatást és lelkessé lesz tőle még a harangjuk szava is, úgy küldi a pásztort: Menj, siess! ott a helyed! Hivogat a Főpásztor: a Megváltó, össze akar gyűjteni benneteket, ott a szép kies folyóvizek mellett, a gyönyörűséges mezőkön, ez ország csodaszép kiskertjében, hogy elbeszélgessen veletek és megerősítsen benneteket! Pásztorok! Keljetek! Bethlehembe menjetek! Megyünk LLancasterbe! Csak a ki már járt ott, az tudja, hogy mit jelent ez a hir. Testi-lelki felülést, páratlan megfrissülést, igazi újjászületésnek feredőjét. A kifáradt, elernyedt lélek éppen úgy megújul, mint a hogyan a szem elragadtatva éldeleg a kedves kertváros pázsit-szőnyegén. Husvét után Galileába hívta az Ur tanítványait, hogy a csodálatos vidék még jobban megnyissa lelkűket a még csodálatosabb tudomány számára. Ilyen hatást tesz most ez a hívás reánk; most még csak azokra, a kik előre tudjuk, hogy mi vár ott bennünket; mikor pedig ott leszünk: valamennyiőnk- re. Boldogságban nem sok a részünk a mai korban és a mi nehéz munkánkban; de az bizonyos, hogy Lanváth Sámuel e. m. elnök ur, mint az e. m. elnökének, és Nt. Melegh Gyula úr, mint a Pittsb. vid. Lelkészi kör elnökének kezeiben concentrálodnék. A vonatkozó felhívás szétküldetett a Ref. Church lelkészeihez és gyülekezeteihez. Senki nincs kényszerítve az akczioban való részvételhez, — de mindenkinek a részvétele kívánatos, mivel az emelni fogja az ünnepélyesség külső és belső értékét. A Reformátusok Lapja, mint az egyházi közvélemény reprezentánsa, mint a ref. közvélemény kifejezője, és tohnácsolója, — az akczio teljes sikere érdekében készséggel áll mindenekben a bizottság, a lelkészek, a gyülekezetek és a hívek egyetemének rendelkezésére. Mutassuk meg, hogy megtudjuk becsülni és hálás szeretettel tudjuk köszönteni azt a férfiút, ki húsz esztendőn keresztül értünk fáradozott, értünk dolgozott, értünk sokat imádkozott és bennünket igaz megértő szeretettel szeretett. A jubileumi alapítványhoz az első szép hozzájárulást, mint értesülünk, — a homesteadi johirnevii gyülekezet szavazta meg húsz dollár összegben. A jubileum ügyében minden megkeresés vagy Nt. Horváth Sámuel e. m. elnök, vagy Nt. Melegh Gyula titkár úrhoz külendők. A bizottság magánosok vagy ref. egyletek ado- .mmyátis szívesen fogadja az akczio sikeresekében. Megyünk Lancasterbe. casterben mind boldogok lés zunk. Valami csodálatos megnyugtató hatása van annak a levegőnek ott. Maga az ég is különösen kedvez az időjárással: hosszú borút nem ismernek ott, a kéklő boltozatot sohasem takarják el napokra a felhők. A gyűléseknek mindig nagy jelentősége volt az egyházi élet történelmében. Nagy munkákat sem kezdeni, sem folytatni nem lehet közös megállapítások nélkül, a mikre csak gyűlések adnak lehetőséget. Azt megteheti bárki is, hogy nem megy el egy-egy gyűlésre ; de ezzel nem a gyűlésnek: önmagának okoz csak kárt, meg az ilyen esetekben annak a gyülekezetnek, a melyikben szolgál. Izenet érkezett a halászfaluba, hogy nagy tömegben jönnek a halak a csatornán fölfelé. Mindenki boldogan készitgette hálóját, csolnak- ját, és egész hajóraj indult ki a nagy fogásra. De akadt itt is, amott is egy, a ki nem ment el. “Nem megyek, mert az a másik is megy.” “Nem megyek, mert nekem nincs szükségem rá.” “Nem megyek, mert nem bizom a hívogató izenetben.” Ezek és ilyenek voltak kifogásaik. Ki vallott kárt? A halászok mind gazdag zsákmánynyal tértek haza; de az otthonmaradottaknak csak a hire jutott. A leg szomorúbb az volt, hogy nemcsak ez a pár halász éhezett, hanem a családjuk is, a kiket rájuk bízott az Isten. Volt-e jogul: ezeket is megfosztani a gazdag áldásban részesedéstől? Mi lett volna Pállal, ha le nem megy a jeruzsálemi gyűlésre ? És a pogányokkal, a kik között a munkálkodásra éppen Jeruzsálemben kapta a megbízatást. Bizony az Idvezitő komoly intése szól hozzánk: “Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert az idők go-
