Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1923-05-26 / 21. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. b noszak!” Ha volt valaha fontos és nagy hivatásu gyűlés; akkor ez a mostani lelkészi értekezlet bizony az lesz. Történelmi fontossága van ennek, gyakorlati haszna pedig egyenesen kiszámíthatatlan. Egy emberöltőn keresztül folytatott odaadó munkálkodás után most éri el az amerikai református egyház, hogy kiszélesített nagy harcvonaláról mindenünnen egybegyüjtheti csapatvezéreit. Ez lesz országos tanácskozásunk, az első eset, a mikor ez országban egy denominációhoz tartozó negyven magyar református lelkész együtt lesz. A egész tábor együtt lesz, és viszont nem lesz más, mint ez a tábor. Nem, mintha itt titkokat tárgyalnánk: egész tárgyalásunk rendje előre is, majd eredményeiben utólag is a nyilvánosságé. De egy tekintet ez értekezlet tárgysorozatára bárkit is meggyőzhet arról, hogy ezek a kérdések szakkérdések, és mind kivétel nélkül a lelkipásztori munálkodás körébe vágók. Szükséges az, hogy alkalom adassák ezeknek a kérdéseknek a tanulmányozására. Minden szakmában vannak ilyen tovább-tanulási alkalmak és csak az ál-bölcs szégyelli azokat. Mi is most kerültünk egymással egy táborba. Hogy a két egybeolvadt tábor között még nem történt meg a teljes összesimulás: azt tapasztaltuk a közös egyházmegyei gyűlésen McKees- porton. Kívánni sem lehetett azt az első alkalommal. Ott különben is közigazgatási és egyéb kérdések adhattak okot még a féltékenységre. Meg ott még mások is voltak jelen. De ha leülünk a Mester lábaihoz, mi tanítványok, ott az emmausi csöndes alkonyaiban, és nem lesz más senki, csak a Mester meg mi egyedül: akkor felolvad majd minden ellentét vagy különközés, és megtörténik az áldott, a meghitt szivek összedob- banása. Az uj, közös munkatéren együttes indításra van szükség. Csatában állunk: a tervek közös kidolgozására. Magvetők vagyunk: az okszerű gazdálkodás közös megvitatására. Pásztorok vagyunk: a ránk bízott nyáj őrizésének megállapodásaira. Hűtlen szolga volna, a ki azt mondaná, hogy erre nincsen szükségünk. Az értekezletet fölöttes egyházi hatóságunk rendezi. Nagy áldozatokat hozott eddig is értünk; nagy áldozatába kerül ez az összejövetelünk is. Joggal el várhatja hát tőlünk, hogy ezeket az áldozatokat ne tegyük hiábavalókká azzal, hogy távol tartjuk magunkat az értekezlettől. Okunk sincsen rá, mert ez nekünk lelkészeknek semmi áldozatunkba nem kerül. Mi mindent csak nyerünk. És nyernek egyházközségeink is, mert a mit onnan hazahozunk: az mind az övék lesz. Onnan pedig gazdagon térünk haza valamennyien, mint illatos rétről a dolgos méhek. Az előkészitő-bizottság jó programmot dolgozott ki. Hiányozni látjuk ugyan egy-két lelkészünk nevét az előadók közül, s ez bizonyára arra a jegyzetre vezethető vissza, a mit az összehívásban olvashatunk, hogy t. i. két lelkész még nem bizonyos abban, hogy részt vehet-é az értekezleten? Reméljük, hogy addig még eloszlanak akadályaik és még ez a kettő is ott lesz és mind ott leszünk. A két este a két városi templomban nagyon szépnek ígérkezik. A megnyitó Istentisztelet magyar nyelvü lesz, hétfőn; az első egyház ünnepélyes, áhítatot keltő magánya nagyon megfelelő hangulatot ébreszt majd a lelkészekben. Szerda este az angol nyelvű estélyen bizonyára sokan vesznek majd részt azok közül a notabilitások közül, a kik a kollégium aznapi évzárásán megjelentek, nemkülönben az egyházi és iskolai vezető-férfiak is. A második egyház temploma, a hol ezt az estélyt tartják majd, volt a Laymen Missionary Congress ülésterme is. A konferencia gyűlései különben a legjobb helyen lesznek a theológiai intézet Santee Halijában, egy fedél alatt lakásunkkal és éttermünkkel. Az időpont is nagyon kedvező: a kollégium záróünnepélye. Részt vehetünk az ekkor folyó ünnepélyességek néhányán. a nélkül, hogy ezek tárgyalásainkat a legkisebb mértékben is megzavarnák: egészen elkülönítve leszünk tőlük, s mégis jelen akkor, a mikor legtöbbet látunk. Egyházunk vezérférfiai közül bizonyára sokkal találkozunk majd ott. Diákjainkat, a mi magyar fiainkat is ott találjuk még, és meghallhatjuk tőlük közvetlenül azt, hogy szeretik-e ezt az iskolát, a melyben jövendő magyar nevelésünket központosítjuk. Sok egyebet is megkérdezhetünk tőlük, személyesen. Jó az időpont azért is, mert zsinati képviselőink is még friss benyomásaikról számolhatnak be, a miket az egyetemes zsinaton való első hivatalos képviselteté- siink alkalmából szereztek. De azért is, mert a küszöbön lévő nyári iskolai nagy munkára uj lelkesedést ad majd belénk ez az értekezlet, ez a testvéries együttlét. Nem tudom felejteni ennek a tervnek azt a nagyszerű oldalát sem, hogy megint diákok leszünk három napra: bentlakos diákok, konviktusban eszünk, és három napig elfelejtjük sok gondunkat, bajunkat! óh micsoda három nap lesz az! És mily meghatóan szép a lancasteri egyházaknak az a nemeslelküsége, hogy ez idő alatt teljes ellátásunkról gondoskodnak. Nem is ismernek bennünket, sohasem láttak; csak azt tudják rólunk, hogy mi a hitben testvéreik vagyunk, és már is előlegezik szeretetüket. És a kik közülünk még nem ismerik: megismerik iskolánkat..Református egyházunk e legrégibb, legnagyobb iskoláját, óh hiszen ez maga is akkora előnye ennek a mindenben kitűnő tervnek, hogy ezt az alkalmat is áron kellene megvennünk: és ingyen nyújtják. Áldja meg érte őket az Isten! Megyünk Lancasterbe! Megyünk bizony! Mind elmegyünk, egy sem marad itthon. A Főpásztor majd vigyáz addig a mi nyájainkra, hogy farkas rájuk ne törjön, baj ne érje őket. Mi pedig mindent úgy intézünk, hogy onnan bennünket semmi vissza ne tartson, hogy közülünk egy se maradjon el. Erre az egyedüli, a mit minden egyes tehet, ha felfogadja és meg is teszi, hogy: “én is ott leszek!” Megyünk Lancasterbe! FIGYELŐ. * * * * AZ AMERIKAI MAGYAR REF. LELKÉSZEK KONFERENCIÁJÁNAK PROGRAMMJA. A Reformátusok Lapja pünkösti számában már közöltük, hogy Lancasterben f. évi jun. 11-től 14-ig .konferenciára jönnek össze a ref. Churchhoz tartozó
