Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1923-04-28 / 17. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. lés. Az első magyar egyházmegye visszahelyeződött azon centrumba, ahonnan keletkezett s ugyanazon lelkészekkel, akik a .bölczője mellett állottak, akik az első tisztikarban nevők beírásával mindvégig kitartó harcosai voltak az amerikai magyar ref. egyház közéletének. Az első magyar egyházmegye tovább folytatja történelmi pályafutsását, mint kis mustárnag megmaradt hatalmas átformáló erejével a magyar gyülekezetek szolgálatában. Az e. m. gyűlés ismét a régi elnököt Horváth Sámuel homesteadi ref. lelkészt választotta az egyházmegye élére, aki három évig mint e. m. jegyző, most pedig négy éven keresztül elnöke az egyházmegyének. Adja a minden áldámok Istene hogy az uj történeti lépéssel, uj erőt, lelkesedést igaz keretyéni buzgóságot termeljen a most elhintett testvéri szeretet. Református Kis Tükör. Kedves olvasó! Csak természetes, hogy mielőtt elibéd tartanám az úgynevezett református kis tükröt, -én magam is bele tekintettem. Megvallom, hogy nem egészen kielégítő rám nézve sem, a tükör szolgálata. Miért? Nem vagyok talán már olyan bátor mint enne- kelőtte ? De hátha mégis! Ilallogatokf Hallogatok! Mert tudd meg kedves olvasó, hogy a hallgatásban is í’ejlik némi bölcsesség. Hogy te is bölcs akarsz lenni, azt ajánlom, hallgass, figyelj és úgy keresd az igazságot. Közben azonban tekints bele a presbyteri rendszert követő magyar ref. egyházak kis tükrébe. Ha tükör, megmutatja igazi ábrázatunkat, ha nem az, — nem érdemes bele tekinteni. Legtöbben azonban mielőtt a tükör elé állanának elferdítik az igazi természetes ábrázatjukat, mert az csak természetesebb, hogy szépek akarnak lenni. És akarnak! Újból csak akarnak! De mit akarnak! Körűl-belűl azt akarják, hogy csak azok kerüljenek az utczák szegeletén szorgalmasan felhasznált szégyenkőre, a kik úgy mernek oda állani a tükör elé, hogy a szépitőszereket lebecsülik, félre dobják s igy igazi ábrázatot mutatnak. Ennek aztán nem a tükör az oka, hogyha a szebbnél-szebbek között akad egy-két természetes is. Ilyen természetes a Presbyteri Rendszert követő Református Közegyház és ennek Intézményei. Ennek teljesítményeiről azonban szólanunk, vagy írnunk nem a legtanácsosabb, mert először is mi kisebbség vagyunk sőt sem prózairó hősünk, sem árvalányhajas költőnk nincs. Itt a lyra ugyancsak nem szomjuhozik még az árilisi hónapokban sem a nyomdafesték után. Olyan- nok azonban mégis akadnak, a kik figyelembe véve a szerkesztőségben fennálló erős fegyelmet, többtermelés szempontjából, nagy önmegtagadással dolgoznak az asztalfiók és a papírkosár számára, mely utóbbi a kéményeken keresztül szokta leszűrni az eredményt. Ne gondold azonban kedves olvasó, hogy ez nem jól van igy! Sőt “a mit ma fűlbesugtok, holnap az már a háztetején fog prédikáltatok” Egy pár jóakaróm ugyancsak kioktatott nem régiben e lap hasábjain. Szinte ellentmondást nem tűrő hangon adták tudtomra, hogy a mi a Ref. Churchnek szabad, abban nem akadályozzák a Presbyteriánusokat sem. ők is mehetnek és mi is mehetünk. Kezdhetünk akár ‘tiz helyen is” magyar kultúra terjesztő intézményeket. Enyje! enyje! Mintha csak nem tudnánk már minnnyájan, hogy a fent említett Közegyházak között nincsen semmi lényeges külömbség, csupán a légi hadvezérek parancsszavára megépitett lövészárkok mere- deznek még felénk...a mi igazán nem nem választhat minket el egymástól jobban, mint a tenger vize és a nagy távolság, a mely a múltban határt kívánt szabni nekünk egyes bölcseletek szerint. Mi azonban szegény Presbyteriánusok még a névtelenség homályába is igen sokszor bele tudtunk temetkezni és most is megteszűk azt...ha kell. Nem látnánk azonban ezt tanácsosnak, mert ez igasságtalan szoltirozás lenne. Csak annyit kívánunk ez alkalommal, hogy érdemekben gazdag intézményeinkről haddessék egy pár elismerő szó. Ezt már csakugyan nem venné tőlünk rósz néven a testvér Ref. Church sem. Mert hiszen, ha már megnéztük a kártya egyik oldalát, miért nem néznénk meg a másikat is? Jobb volna ez igy. Most, hogy egy Presbyter jön, ki kell nyilatkoztatnia, hogy nincs szándékában senkit sem vádolni. Még ez a kijelentés azonban nem jöhet dicsérni minden régi hadvezért, hogyha nem is akarja eltemetni. Megférhetünk szépen egymás mellett, de egymás nélkül élni sem tudnánk! Tudományos távcső nélkül is lehet néha előrelátónak lenni! A mi olykor túlzásnak látszik, könnyen lehet az máskor enyhe kiszólás. Magyar Református Sionunk azt kívánja tőlünk, hogy temessük be a régi lövészárkokat és minden árnyalathoz tartozó magyar gyülekezet pásztorának vezetésével lépjen ki a közös munka porondjára. Ha ezt megtesszük, — a református kistükör előtt nem ell többé szégyenkeznünk! Ennek szükségességét legjobban érzik azok a kik legjobban szenvednek annak a kevésbé hízelgő igasságnak olvasára közben, a mit egy Csopják Attila, egy baptista magyar lap szexkesztője ir valakiről. Ez az ismeretlen atyafi szóról-szóra a következőket Írja a “Békehirnök” vezérczikkében: “nem tudunk sehogysem megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy valamely vallásfelekezet magát krisztusi egyháznak, vagy egyházi vésznek tartja, és tűrni tudja, hogy kebelében paráznák, csalók, hitetlenek és fösvények legyenek, és ők egyházi tagoknak tekintessenek.” Leechburg, Pa. 1923. április havában. Kovács Andor, leechburgi ref. lelkész. ROTH JÓZSEF ÉS FIA BANKHÁZA 41 éve szolgálja a magyarságot becsülettel. 401 Jerome Street. McKeesport, Pa. A legszigorúbb állami felügyelet alatt. Pénzküldés a naponkénti árfolyamon. Hajó jegyek eladása. Közjegyzői iroda. Mindenféle hazai és amerikai jogi ügyek pontos és lelkiismeretes intézése. A Roth Bankhoz mindenki a legteljesebb bizalommal fordulhat! 401 Jerome Street. McKeesport, Pa.
