Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1923-04-28 / 17. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 5 Nyílt Levél Az Amerikai Magyar Református Egyesület 135 sz. Duquesne, Pa. osztály elnökéhez, E. Sebestyén Endre úrhoz. Tisztelt Osztály Elnök Ur! A “Magyar Egyház” 1923 Március 8-án megjelent számában egy nagyon hosszú cikk keretében alapszabály szegessel, esküszegéssel és a föld színén található minden váddal volt szives csekély személyemet megvádolni. Legyen szabad erre a vádra felelnem, hiszen még az apagyilkosnak is meg van adva az alkalom, mielőtt halálra Ítélnék, hogy védje magát. Mindenki előtt ismeretes az a körülmény, hogy milyen nagyszerű egyházi élet folyik Duquesneben. Hogy szereti az egyház lelkésze azokat az atyafiakat, a kik nem akarnak az ő sípjára tánczolni és hogy milyen “hithü,” meg tudja az ég milyen jelzőkkel tisztelte meg már őket. Duquesneben van Egyesületünknek egy derék osztálya. Tagjai derék, becsületes reformátusok. Az ottani egyházi villongások miatt az osztály tagjai köz- zül többen elhatározták, hogy nem tűrik tovább azokat a gúnyolódásokat, a melyekben bőven volt részük az osztály gyűlésein azért, mert egyházilag nem értenek egyet az osztály elnökével, a ki a duquesnei magyar református egyháznak nevezett episcopális egyház felkent plébánosa. E miatt külön osztályt akartak alakítani, hogy saját körükben folytathassák tovább dolgaikat, mint egyesületi tagck. E végett hozzám fordultak és erre a megkeresésre Írtam azt a levelemet, a mely a “Magyar Egyház” fennt jelzett számában le van egész terjedelmében nyomtatva. Nekem semmi egyébb mondani valóm nincsen most sem, csak annyit kívánok megjegyezni, hogy állok elébe bármilyen vádnak ott, a hol annak helye van, vagyis az Egyesület közgyűlésén. ítéljen el, a ki hibáztat tettemért, de az Ítéletet mondja ki az erre hivatott közeg. Hogy mennyire felelőtlen egyének azok, a kik az uj osztály megalakítása végett megkerestek, mutatja az, hogy közöttük van Kosa Gábor, a ki a múlt év végéig a 135-ik osztály jegyzője volt. Közöttük van Toboz Dániel is, a ki az 135-ik osztálynak sokáig pénztárnoka volt. Velük van közel ötven magyar református, a kiknek egyedüli büníik az, hogy reformátusok és vallásos meggyőződésüket a saját lekiismeretük szavára hallgatva akarják követni és inkább féle állanak, munkálni az Egyesület céljait, semmint veszekednének Önnel, a kinek más célja nincsen, mint az, hogy elkeserítse azokat, a kiknek kedvük van a munkához. Ön is megkeresett egy levéllel erre az ügyre nézve. Miért nem tette bele cikkébe válaszomat? Na hát itt van. Toledo, 0. Március 6, 1923. A 135 sz. osztály elnökéhez. Kedves Nagy tiszteletű Uram! Március 2-án kelt szives sorait vettem és van szerencsém a következőkben válaszolni. Kérdésére, hogy a 135-ik osztály tagjainak ki adta meg az engedélyt arra, hogy külön osztályt alkossanak, van szerencsém értesíteni, hogy az erre vonatkozó értesítést nem a vezértestület adta, hanem én. Ha valakinek valami baja van miatta, indítson ellenem fegyelmi vizsgálatot a vezértestület előtt. Mielőtt azonban erre kerülne a sor, kérem figyelembe venni a következőket. Egyesületünkben soha sem engedtünk helyet az egyházi villongásoknak. Mindig azt a felfogást követtük, hogy az Egyesület elég nagy ahoz, hogy a különféle egyházi árnyalatokhoz tartozó tagok megférjenek benne egymás mellett. Ha van elintézni való dolguk egyházi téren, ám csinálják, de csinálják az Egyesületen kivül. Bizonyára méltóztatik emlékezni arra, hogy a mikor az első csatlakozás megtörtént, a hol az egyházak ketté szakadtak, ketté szakadtak az egyesületi osztályok is. És ez éppen a csatlakozott Egyházak kérésére és kívánságára történt igy. A sokkal nagyobb számú nemcsatlakozott egyház tagok, a kik az osztályoknak... a régi osztályoknak....a tagjai voltak, soha sem panaszkodtak e miatt. Belátták, hogy jobb egymást messziről szeretni, mint közelről gyűlölni. Akkor a csatlakozottak az Egyesületnek körülbelül egynegyed részét képezték. A nem csatlakozott háromnegyedrész hagyta őket békén megcsinálni a saját osztályaikat. Ez történeti valóság. Most megfordítva áll a dolog. Az egyetlen egy duquesnei Egyháznál sehogy sem tűrik az ön szerint “hithü” egyéneket. Éppen az ön lapja egy utóbbi számában volt az a “kegyes” atyai intés, hogy ‘‘Azokat a hithű duquesnei atyafiakat, a kiket a Ref. Church ágensei elbolonditottak, még az utcán is kerüljék ki a független és igaz reformátusok.” Hát ha annyira kellemetlen szaguak azok a “hithü” atyafiak, mire való az a görcsös ragaszkodás, a melylyel hozzájuk a 135 osztály ragaszkodik? Ha a múltban a nagy többséggel rendelkező nem csatlakozottakfoan volt annyi lovagiasság, hogy nem szóltak semmit a csatlakozottaknak a külön osztály alakítása miatt, legyen most az elenyésző kisebbésg- ben levő függetlenekben is annyi emberség, hogy adják vissza a régen náluk kamatozó kölcsönt és tegyenek úgy, mint velük tettek a nagy többséggel volt nemcsatlakozottak. Fenyegetésére csak annyit mondok kedves Nagy- tiszteletü Uram, hogy kár volt reá az Írógépet vesztegetni. Azért, mert én az Egyesület régi szokását követtem ebben a dologban, nem fog engem sem el, sem megítélni senki sem. Addig pedig, a mig nekem lesz valami közöm hozzá, tessék nyugodt lenni, hogy nem lesz az Egyesületen belül egyházi torzsalkodás. Elvégre elég lehetett már abból minden amerikai magyar reformátusnak. Krisztus vallása az örök szeretet és azzal a hanggal, a melylyel ön akarja szere- tetre tanítani a híveit, sem meg, sem legyőzni nem lehet senkit sem. Béke velünk! Kiváló tisztelettel Molnár István, titkár. Csak annyit kérdezek a 135-ik osztály általam nagyra becsült tagjaitól, hogy elolvasta e elnökük ezt a választ az osztály gyűlésén? Ha elolvasta, akkor a tagok mondják meg, hogy lesz e bennük annyi emberség, hogy békén hagyják azokat a testvéreiket, a kik nem egy osztályban ugyan, de még is az Egyesületben kívánják folytatni az Egyesület munkáját? Végre a mi a titkár “fejedelmi” fizetését illeti, hát arra csak annyit, hogy azért a titkár “királyilag” megdolgozik. Mikor csaknem 15 évvel ezelőtt átvettem a titkári hivatalt, volt az Egyesületnek 2000 tagja és 6000 dollár vagyona. Ma van 6860 tagja a biztositó osztálynál, van összesen a gyermek, és biztositó osztály tagjaival együtt 11021 tagja és kétszázezer dolláron felüli készpénz alapja és ötvenezer dollárt megérő Árvaháza. Hát tisztelt uram, ez olyan bizo nyság, a mi miatt kiabálhat Ön, a mennyit akar. Én tudom, lekiismeretem mondja, hogy a kapott fizetésért mindig többet adtam, mint a mennyit kaptam. Fejem tisztességben őszült meg nem árt annak az ősz fejnek az
