Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1923-04-14 / 15. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

9

Ha Isten nem adott volna neki tehetséget arra, hogy a titokzatos álmokat megfejtse, talán örökre ott maradt volna a börtönben. Józsefnek éreznie kellett, hogy Isten atyai szeretete nélkül semmire sem ment volna. Vájjon nekünk nem kell-e épen igy gondolkozunk? Ha nem is lesz belőlünk országok sorsát intéző hatalmas ur, mégis számtalan olyan dolog van életünkben, ami kiáltó szóval bizonyítja a mennyei Atya velünk szemben gyakorolt jóságát. Ha egészségünk van, ami lehetővé teszi a mindennapi kenyér zavartalan megkeresését, vájjon kinek köszönhetjük? Ha gyönyörködni tudunk gyermekeink fejlődésében, ha örömet szereznek nekünk, ha a megelégedett élet virágait ott látjuk virítani magunk, ha látjuk, hogy küzdelmeink és verejtékhullajtásaink megtermik a maguk gyümölcsét, ki az, akihez a hála szavát fel kell emelnünk mindezekért? Hány emberi hány keresztyén van, aki az élet javait, sikereit elveszi ugyan az Isten kezéből, de azokat mégis a saját ügyességének, a saját tudományának, a saját iparkodásának tulajdonítja?

József is lehetett volna épen olyan zsarnok, mint Egyptom többi hatalmasai voltak, alkalma lett volna hatalmát teljes mértékben kihasználni, módja lett volna rá, hogy bosszúját éreztesse testvéreivel — de mindezt nem tette meg. A hatalom tetőpontján is megmaradt szerető szivü, előrelátó, istenfélő embernek, aki tudta, hogy nem a nép van őérette, hanem ő van a nép ért. Ez is egyik ok, hogy emlékezete örökre fönmarad.

Ezt a leckét kidolgozta:

..Vasváry Ödön Pittsburghi lelkész.

NÉZETEK AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZAK HELYZETÉRŐL ÉS A JÖVŐ TEENDŐIRŐL.

Elmélkedés Felolvasta a “Magyar Egyházmegye” 1923 Április hó 3 és 4 ikén tartott gyűlésén Borsos István utazó lelkész.

Azon soknemii hányattatások utáni melyeket a Gondviselés az amerikai magyar reformátu-sságnak osztály részül juttatott “a várva várt s a jóságos Isten kegyelméből immár megérkezett” békesség korszakának ‘'küszöbén; ohajtozva keresik szemeink azt a révpartot, a melyeknek zaklatás nélküli téréin” Béke és Boldogság “együtt lakoznak. Mert nemcsak az elmúlt évek meg meg ujulo küzdelmeit látjuk érdemlett siker nélkül eltünedezni, hanem erősödni érezzük azon önbizalom erejét, mely a közbe eső kicsi vészek között nem csak meg tart, bátorít hanem kiépíti azon erkölcsi örök eszmékbe vetett szilárt hit magyar református hit élet épületét, melyeken mint fenntartó szilárd oszlopokon nyugodhat amerikai magyar református hit életünk egész jövője.

Boldognak érzem magamat hogy itt ünnepélyesen kinyilvánuthatom önök előtt; teljes szívvel lélekkel a meggyőződés tökéletességével a “Tiffini Egyezmény” alapján állok; annak az Egyezménynek alapján látom szikla szilárd fundamentumon állónak az amerikai magyar reformátusság jövendőjét; a melyet a Reformed Church in the U. S. Belmissioi Bizottsága” 1921 Oktober hó 7 ikén Tiffin-Ohioban elfogadott.

Tökéletesebbnek tartom a lelkészképzést mostani Egyezményünk szerint amint az az u. nevezett hazai “Csatlakozott Egyházaink” korában volt. Amerikában szolgálni akaró lelkésznek 18 éves tapasztalaton felépült kiforrt meggyőződésem” szükséges papi theo- logiai tanulmányai két utolsó esztendejét a Reformed Church itteni pap nevelő intézetében eltölteni.

Én aki 17 éven át bolyongtam a “Damaskusi” utón, most látom az Isten Gondviselés1 tényét mely a Convent és a Reformed Church közötti Tiffini Egyezményt velünk elfogadtatta.

Megbecsülhetetlen Isten áldásának a jövö biztos zálogának tartom a magyar tanári tanszék felállítását Lancasterben, Pa. ahol 3 tanszakon a Collegében az Akadémián a Theologián tanittatik a “Magyar Anya nyelv.” Ennek a jövendőre kiható fontosságát sajnos, még ma kevesen értjük, látjuk, minek fájó bizonyítéka hogy közel félszáz magyar ref. egyház közül meg eddig csak 3 mondd HÁROM egyház tett alápitványt a magyar tanulok segélyezésére.

És itt az Aláapitványok említésénél erkölcsi köte- less égemnek ismerem hogy rá mutassak arra a további lehetelen állapotra, hogy mi a magyar református egyházak egytől egyig a gondunkat viselő Ref. Church in the U. S. sei tartassuk magunkat. Egy hetet töltöttem Tiffinben a Bel Missió tanács évi gyűlésén; láttam azt mily óriási áldozatokat hoz a Missio mi értünk Magyarokért; — és Mi még legrégibb Egyházaink is, nem tettek úgyszólván semmit. Arra a meggyö zödésre jutottam, nekünk nem csak ki kell tartatni magunk általok. Nekünk az Egyházi Közalap a Forward Movement mozgalomból ki kell vennünk a részűn két. Papoknak, világiaknak, egyházaknak Magyar Alapot kell teremtenünk; mert ellen esetben — nem érdemeljük meg hogy mint Magyar Csoport Magyar Egyház fenn maradjunk.

Én a magam részéröl fizetésem Tiz % át ajánlom fel 5 évi egyenlő részletben való befizetéssel a Forward Movement czéljaira a “Hungarian Classis” néven. Reményiem hogy lelkészek, tehetősebb világi tagjaink Egyházaink legalább megtesznek ugyan ennyit. Ha indítványom “Kiáltó szó” marad önök előtt; meg jósolhatom egy Év tizeden belöl elvesztünk. Még emlékezetünk sem marad fenn. (A szedő.)

Nem becsüljük eleggé “a Ref. Lap. kiadását sem. Minden egyházban minden családnál, járatni kellene ezt a Lapot. Itt is tennünk kell sokat — nagyon sokat.

Hogy várhatjuk az itt született nevekedett ifjaink tói a jövendő magyar egyházi hit élet kiépítését, tökéletesítését, ha Mi nem rakjuk le a jövendő Magyar Egyházi Élet lehetőségének az alapjait. Mindaddig mig Minden Magyar Ref. Egyház nem tesz egy alapítványt a Magyar Diákok segélyezésére, mindaddig mig minden egyházból évről évre legalább egy egy diák nem megy magyar tanfolyamra nem csak lelkészi de világi pályákra készülők közül is. — mondaddig NINCS a Magyar Református Egyházak jövője itt a fogadott Haza az U. S. ben biztosítva. Haszontalan szolgák