Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1923-04-14 / 15. szám

8 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. '****************************************** * VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE Ápril 15-re. * X**************! * * * * * * * * * * * * * * * ***** *********** * * * * * * * * * * * * * * * Rovatvezető: Nt. Vasváry Ödön pittsburghi ref. lelkész. ******************************************** József, népének megmentője. Olvasandó: 1 Mózes 30:22-24; 37:2-től 50:26-ig. Az élet lehetőségei/ József története, amely a Bib­lia legszebb történetei közé tartozik, rendkívül sok ta­nulsággal szolgál annak a keresztyén léleknek, amely örök értékű kincseket keres ebben is, úgy mint a biblia többi történetében. József változatos és csodálatosan nagysikerű pályafutása bizonyítja, hogy az élet meg­adja a maga alkalmait és lehetőségeit mindenkinek. Ha azt látjuk, hogy a hiányos nevelésű Lincoln Ábra­hámból lehet elnöke az Egyesült Államoknak s lehet belőle még ennél nagyobb ember is: a világ legkima­gaslóbb alakjainak egyike, ha mindenütt látjuk, ma is épen úgy mint a rég letűnt korszakokban, azokat az embereket, akik a legszerényebb körülmények közül emelkedtek a legmagasabb polcokra, el kell ismernünk, hogy valóban, minden ember életét maga a Minden­ható tervezi ki. Életünk olyan lesz, amilyenné Isten tervei szerint magunk tesszük. József életének minden eseménye között ott látjuk az Isten irányitó kezét Va­lóban igaza volt az ószövetség e nemes alakjának, ami­kor életének vége fele azt mondotta testvéreinek: Nem ti küldöttetek engem ide, hanem az Isten. Ezt az igaz­ságot Mózesnek és a világ minden igazi vezetőjének életében megvalósulva látjuk. Isten vezette őket és ezt József sem felejtette el soha. Isten vezetéséért imád­kozott, amikor a kiszáradt kút fenekén várta, hogy mi történik vele, amikor mint rabszolga, útban volt Egyptom felé, amikor a börtönben sínylődött, de akkor is, amikor a hatalom és tekintély legmagasabb fokára jutott. Az Isten megadta neki a kifejlődés lehetőségeit és ő nem mulasztotta el megragadni azokat. Legyünk öregek vagy fiatalok, legyen bár hosszú élet vagy rö­vid néhány év még előttünk, annak az egész életnek, annak a pár esztendőnek is megvannak a lehetőségei, amelyek bennünket jobb emberré, jobb keresztyénné tehetnek. Rajtunk áll, hogy felhasználjuk-e őket vagy nem. A szeretet József életében. József élete szerető környezetben kezdődött el. Anyja a gyöngéd szivü Rákhel volt, Jákob életének és lelkének igazi társa, aki anyai szeretetét Józseffel is épen úgy éreztette, mint többi gyermekével. Az öreg Jákob talán anyjának képmását szerette a jóviseletíi fiúban, akit jobban ki­tüntetett, mint többi fiát. Az apai szeretet túlzásba ment József esetében. Jákob hibás volt, amikor kiilömb séget tett fiai között, amely hibába egyetlen szülőnek sem volna szabad beleesni. Az eredményeket látjuk Jó­zsef történetében is. Az apai dédelgetés folytán többi testvéreinek szivében irigység és harag támad föl el­lene, ami azután kiinduló pontja lesz a többi események nek. Különösen azokban a családokban kell erre nagyon vigyázni, ahol többen vannak a gyermekek. Igazi szülő minden gyermekét egyforma szeretettel veszi körül. A gyűlölet József életében. József afféle elkényez­tetett gyermek lehetett, aki valószínűig többre tartot­ta magát testvéreinél, hiszen látta, hogy édesapja is többre tartja, mint a többieket. A gyermeki lélek, amely könnyen enged minden befolyásnak, ezt a valódi vagy képzelt fensőbbséget bizonyára éreztette is a többiekkel, akik idősebbek voltak, több segítségére voltak atyjoknak, de elismerést mégsem kaptak tőle. A tarka köntös örök időkre példaképe marad a meg­gondolatlanul előidézett féltékenykedésnek, ami az­után József életének is egészen más fordulatot adott. Addig csak a szeretetet ismerte. Atyja, anyja részéről csak azt tapasztalta, hogy szeretik. Idősebb testvérei idegenebbek voltak hozzá, már csak a korkülömbség miatt is. Ez az üvegházban tartott fiú azonban nem­sokára megismeri, hogy a szeretet mellett egyéb in­dulatai is vannak az emberi léleknek. Megismeri a gyű­lölködést, annak is legcsunyább fajtáját: a testvér- gyűlöletet — csodálatosképen azonban a maga lelké­ben nem enged helyet neki. A gyöngéd szeretetben föl­nevelt József nem tud haragudni testvéreire. Megsi­ratja sorsát, amelynek kimenetelét nem látja előre, de gyűlölni nem tud még a szenvedések között sem. S ha Isten más sorsot szánt volna neki, ha királyi palást helyett rongyokba burkolva halt volna meg, ismeretle­nül és siratatlanul, bátran elhihetjük róla, hogy a gyű­löletnek akkor sem engedett volna helyet a szivében. József megbocsátása nem azért volt olyan szívből fa­kadó és őszinte, mert hiszen életének szerencséjét épen testvérei szívtelenségének köszönhette — hanem azért, mert nemes lélek volt, aki tudta, hogy a meg­bocsátás szelleme a legszebb ékessége az embernek. Nekünk, gyarló embereknek, akik gyűlölni nagy­on sokszor jobban tudunk, mint szeretni, József életé­nek ezt a tanulságát is meg kell szívlelnünk. A dicsőség József életében. Aránylag igen kevés embernek jut osztályrészül olyan nagy földi dicsőség, amekkorában Józsefnek része volt, de még ezek közül is nagyon csekély azoknak a száma, akik a hatalom birtokában úgy meg tudják őrizni lelkűk érintetlen­ségét, mint József. Annak a Mindenhatónak, akinek akarata formálja az emberi pályafutásokat, része van abban, ha valaki dicsőségre és hatalomra jut. A világ hatalmasai között azonban ki az, aki úgy szem előtt tartaná Isten útmutatását, mint József tette? ő nem felejtette el soha, hogy mindenét Istennek köszönheti.

Next

/
Thumbnails
Contents