Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1923-04-07 / 14. szám
AMERIKAI MAGYAR ^cuhamíéÍíII mfsmKm mt wnmi REFORMÁTUSOK LAPJA. $P Laymens Missionary Congress. Református világi vezető férfiak congressusa Lancasterben. 5) Készséggel vállaljuk a Forward Movementből folyó kötelezettségeket és azon munkálkodunk, hogy az 5 év leteltével közegyházunk pénztárában együtt legyen a 10 millió dollár Forward Movement alap. 6) Látjuk a világháború után előállott szomorú helyzetet az egész világon és kérjük amerikai kér. hit- feleinket a világnyomoruság enyhítésére. 7) Kérjük Hazánk kormányzóságát arra, hogy járuljon hozzá a világbéke és a nemzetek közötti testvéri megértés létesítéséhez. 8) Örvendünk annak, hogy református egyházunk a prezsbiterian hitfelekezettel együtt missioi munkát kezd Mesopotámiában, és mi e munkából ki kívánjuk venni a bennünket megillető anyagi részsesedést, illetve áldozathozatalt. 9) Mint a református anyaszentegyház tagjai, — ellene vagyunk minden hazafiatlan, erkölcstelen és hitetlen mozgalomnak, és fenn kívánjuk tartani az E. Államoknak alkotmányát valódi szellemükben. 10) A congressus üdvözli Pinchot urat, Pennsylvania állam kormányzóját azon bátor kezdeményezéséért, mellyel lehetetlenné kívánja tenni a titokban gyártott szeszes italok árusítását. 11) Megbízzuk a delegátusokat azzal, hogy tartsanak előadást otthoni gyülekezeteik körében azokról, ■ a miket e gyűlésen láttak és hallottak. 12) Köszönetét mondunk a Laymens Miss. Movement elnökségének azon fáradozásaikért, melynél fog' va e gyűlést összehozták és azon áldásokért, a melyek e gyűlés tartása folyományaképen egész hitfelekeze- ,tünk tagjaira kiáradtak. Az érdekes gyűlésről a tudósítást lapunk részére Főt. Dr. Souders missioi kerületi Supt. ur volt szives elkészíteni és beküldeni. Nevezetes és messze kiható jelentőségű összejövetelt tartott a Reformed Church in the U. S. vezető-- sége Márcz. 8-án és a következő napokban a hires cál- vinista városban Lancasterben, Pa. Több mint ezer ve- zető világi férfi, prezsbiterek, elöljárók és előkelő egyháztagok jöttek össze, hogy erőt és lelkesedést merítsenek egymás hitéből és lelkesedéséből. Egyes városokból, mint Akron, 0. ból és a pennsylvaniai nagyobb gyülekezetekből külön vonatot béreltek a delegátusok, más helyekről automobil rajokat szerveztek és igy vonultak be a vendéglátó református városba, hogy az anyaszent egyház előbb vitelének ügyeit megtanácskozzák. A gyűlésen, mely természetesen nem egyházhato— sági, hanem egyháztársadahni jellegű összejövetel volt, — mintegy 250 lelkész volt jelen a közel ezer világi delegátus mellett. A város polgármestere Musser Károly maga is egyike volt a delegátusoknak a saját gyülekezetéből. 15 év óta ez az első öszszejövetele a mi hitfelekezetünk világi képviselőinek. A gyűlésen a leg- hirnevesebb egyének tartottak beszédeket, lelkesítvén elöljáró testvéreiket nagy dolgok kezdeményezésére és kivitelére az anyaszentegyház érdekében. Hogy milyen magasra csapott a lelkesedés lángja, mutatja az, hogy a gyűlés folyamán a Congressus elnöke, a derék Brodbeck ki már 3 évvel ezelőtt ötven ezer dollárt adott a Forward Movement czéljaira, — kijelentette hogy megduplázza a fennti összeget, ha akad más kilencz áldozatkész egyén, a ki követi őtet az ala- pitványtevésben. A nemes példaadásra azonnal felgyu- ladt a lelkesedés lángja egy másik hitbuzgo egyénnek szivében, ki bejelentette hogy követi az elnököt a nemes cselekedet tevésben. A gyűlés nagy lelkesedéssel tette magáévé a következő határozatokat; — 1) Isten iránti hálával emlékezünk meg arról, hogy lehetővé vált a gyűlés megtartása 925 bejelentett delegátussal a Ref. Church in the U. S. nek 45 egyh. megyéjéből. 2) Mi gyülekezeti előjárók nyilvánosan vallást teszünk Istenbe vetett hitünkről és az Ur J. Kr. iránti hűségűnkről, és örömmel kötelezzük el magunkat a gyülekezetekben és hitfelekezetünkben az Isten országáért való munkálkodásra. 3) Tudván azt, hogy a templomból való olykori kimaradás í’osz példa hatását szüli, — elkötelezzük ma gunkat arra, hogy az Istenházát legszorgalmasaban fogjuk látogatni és másokat is hívunk a templomba. 4) örömmel vállaljuk magunkra a közegyházi kivetés kötelezettségét, hogy igy egyet, egyházunk megfelelhessen hitfelekezeti hivatásának és a különböze Boardok fennakadás nélkül haladhassank kitűzött ezé! jaik felé.Ősi magyar református kollégiumaink diákjainak életében mindenkor fogalom volt ez a szó, hogy: le- gáczió. örök hagyomány, megszentelt szokásként adta át egyik diáknemzedék a másiknak és a legáczió mindenkor egyike volt azon csatornáknak, melyek kollégiumainkat a vidék református népének szivével meg- megújjúlva összefűzték, egybekötötték. A magyar városok, de különösen a kissebb falvak lakói közül azok, a kiket a sors Amerikába sodort ki, bizonyára egészen jól visszalemlékeznek arra hogy a nagyobb ünnepek alkalmával miként tódúlt a hívők hatalmas serege a templomba, hogy a ::legátust” meghallgassa! Gondoltak-e ők idekinn valaha is arra, hogy ezzen kedves református és magyarszokással Amerika szabad földjén í is találkozni fognak ? Bizonyára nem! 1922 karácsonya uj dátumot jelent ebben a tekintetben. Nem egy, de több amerikai magyar református gyülekezetét kerestek fel, a gyülekezetek szives meghívása' folytán, részint az ó hazából kijött, részint a kezdettől fogva itt tanult theológusok, mint legátusok. De mi is az a “legáczió” tulajdonképen? feltehetik e kérdést református testvéreink közül különösen azok kik itt születtek. Legáczió.
