Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1923-03-10 / 10. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. ******************************************** ! A Tanári Ház. I Ht ^ ********************************************' Még idáig mindenfelől azt a véleményt hallottam megelőző cikkemről, a melyben a pénztárnoki fizetés emelésének kérdését tárgyaltam, hogy azt a cikket valóban pártatlanul, minden személyességtől elvonat­koztatva Írtam meg, éppen úgy, mintha csak nem is én volnék az Egyesület pénztárnoka. Hát én most, e második cikkemre nézve, éppen ezt óhajtom kérni min­den olvasómtól, és Egyesületünknek is minden egyes tagjától, hogy tekintsenek el e kérdésben is minden személyi vonatkozástól és a tanári ház kérdését is úgy kezeljék, mintha csak nem is én volnék az tanár, a kiről itt szó lesz. Ha ezt meg tudják tenni! akkor ennek a kérdésnek is éppen olyan könnyű, természetes és kedvező lesz a kimenetele, mint az elsőé. Sajnos, sokan nem tudták ezt megtenni, és ebben az egész kér­désben csak azt látták, hogy ez Tóth Sándorral törté­nik, és ezért szállottak szembe a vezértestülettel. Pe­dig a vezértestületet az az elv vezette ebben a kérdés­ben is, hogy ugyanezt tenné, akárki volna is a magyar tanár. Mert az Amerikai Magyar Református Egye­sület nem építtethet házat Tóth Sándornak; hanem ha építtet: a magyar tanárnak építtet, és teszi ezt a ma­gyar tanszékért, az amerikai magyarságért, általában a magyarságért, meg a reformátusságért, az amerikai magyarságért, általában a magyarságért, meg a refor­mátusságért is különösen. A saját maga magyarságá­ért és reformátusságáért. Mert a nevekben kifejezett elvek köteleznek. A vezértestület legalább igy érzi azt. Hadd szögezzem le mindjárt itt a kezdetén azt a tényt, hogy a tanári ház eszméje nem tőlem eredt. Is­merve körülményeinket: én sohasem mertem volna magamtól erre még csak gondolni sem. Viszont azt is ki kell jelentenem, hogy abban, hogy e tanári állásra meghivatásomat elfogadtam: igen nagy része volt ennek az indítványnak. Nagy mértékben enyhítette ez az állásváltoztatásommal járó anyagi áldozatok nehéz­ségeit. Borsos István ellenőrünk tette meg a tanári házra vonatkozó indítványt. Ő sem engem nézett; nem sze­mélyi indokok vagy érdekek, hanem elvi szempontok vezették ebben az indítványban. El kell mondanom en­nek a történetét, mert hiszen ebben van az egész kér­désnek az indokolása és igazolása is. Ellenőrünk a nyáron a lancasteri theológia nyári tanfolyamán töltött három hetet. Másfélszáz ameri­kai tanár és lelkész között egyedül volt magyar. Nagy szeretettel vették körül; csaknem úgy tekintették, mint előfutárát az itt meginduló magyar munkának. Az ősi sárospataki kollégium öregedő diákjának lel­ki szemei már látták, hogyan indulnak felé; szinte hal- az amerikai magyar ifjak Lancaster felé; szinte hal­lotta, hogyan csendül meg a magyar szó pár hét múl­va azokról a kathedrákról, a melyeken most kiváló tu­dósok bár, de idegen nyelven beszélnek; felujjongott a lelke arra a gondolatra, hogy a magyar történelem, a magyar irodalom, a magyar nyelv dicsősége z<. majd meg e falak között. Valóra válik az álom: né. lesz többé idegen a magyar nagy Amerikában! Párat­lan jószive, szinmagyar lelke önzetlen “készséggel buz- dult fel, hogy ő is tehessen valamit ezért a nagy ügy­ért, mely a maga egész fontosságában bontakozott ki lelki szemei előtt. Ha egyebet nem tehet: lakást, ott­hont keres a magyar tanárnak. Ez az, a mire annak legelső és legnagyobb és állandó szüksége van. A lakáskeresés azonban nehezebb volt, mint gon­dolta. Bejárta a várost, kutatott mindenütt, beszélt mindenkivel, a kivel kellett: eredmény nélkül. Nem talált lakást. A mi kevés kiadó volt: vagy nem felelt meg, vagy olyan környéken volt, a hová a reprezen- tálásra is hivatott magyar tanár nem mehet, vagy pedig olyan drága volt, hogy azt szerény fizetéséből nem fizethetné meg. Régi telep ez, szorgalmas néme­tek jöttek ide másfélszáz évvel ezelőtt, s most is az apja meg a nagyapja házában lakik itt mindenki. Ki­adó lakás alig van itt; eladó ház is nagyon kevés. És a mi van is: mind nagyon drága. Magas a lakbér, de magas a telkek és házak ára is. Megfelelő lakás bére száz dollár is volna havonként, telket pedig valamire való helyen nem lehet venni frontlábanként ötven dol­láron alul. A kevés számú eladó házak értékére ez ada­tokból már következtetni lehet. Bánatos érzések fogták el ellenőrünk szivét. Azon töprengett, hogy mit fog tenni az a szegény tanár? Házat nem vehet, hisz semmi pénze az Istenadtának; de a fele-fizetését sem dobálhatja ki csak magára ház­bérre. Ezek között a tépelődések között született meg indítványa: vegyen házat a magyar tanár részére Ref. Egyesületünk. Istennek hála, megteheti, mert — a hogy a debreceni főjegyző biztatta a színházat megépíttetni nem akaró cíviseket; __ “telik;” legyen ez a ház megfelelő és mindenben méltó arra a hiva­tásra, a mit be kell töltenie; képviselje a magyar esz­mét itt ebben a városban és az amerikai Református Egyház előtt, melynek ezt a magyar tanszéket köszön­hetjük. Megírta hát ellenőrünk történelmi jelentőségű indítványát, mely örökös emléke marad az ő lángoló 'fajszeretetének; szeretném, ha Elnök urunk leközöl- tetné: bizony érdemes volna rá; cikkem kereteibe, saj­nos, nem szoríthatom bele. Vezértestületünk tagjai megértették ellenőrünk intencióit, buzgóságát, és elfogadták az indítványt, a ROTH gúZSEF ÉS FIA BANKHAZA 41 éve szolgálja a magyarságot becsülettel. 401 Jerome Street. McKeesport, Pa. A legszigorúbb állami felügyelet alatt. PánakUldés a naponkénti árfolyamon. Hajó jegyekeladása. Közjegyzői iroda. Mindenféle hasai ég amerikai jogi ügyek pontos és leJ- küamwretas intézése. ^ Roth Bankhoz mindenki a legteljesebb MaaJommal fordulhat I 401 Jerome Str., McKeesport, Pa.

Next

/
Thumbnails
Contents