Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1923-03-10 / 10. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

a '/ s jóváhagyásának reményében. E

é §" I gyikőnk sem kételkedett, nem kételilet felhatalmazása alapján előbb elek és a pénztárnok, majd másodízben isnicv _ és a pénztámok megjelentek Lancasterben 1922 nyarán és házát kerestek. Az ügy tragi kuma ott kezdődött, hogy nem találtak. Úgy jártak, mint az ellenőr, mikor lakást keresett. Vagy a ház nem volt megfelelő, vagy a környezete, vagy az ára. Nehéz volt mind a három követelményt szem előtt tartani, s végre is egy sem akadt, mely mindegyiknek megfelelt volna. Mit tegyünk? Nem maradt más hátra, mint megbarátkozni a telekvétel és építkezés gondolatával. Gondosan kiválasztottuk a helyet: nem messze az iskolától, ma még a város szélén, de olyan utcán, mely a legszebbnek épül a városban, a hol tehát telek és ház mindig megtartják az értéküket. Szép nagy telket vettünk, kisebbet azon az utcán nem is lehet kapni: 75 láb széles mindegyik háztelek, mélysége pedig 245 láb. Ára a fent említett minimális ár: 50 dollár frontlábanként. A vételárat Egyesületünk pénztárából kifizettük és a telket, a melyen igy semmiféle teher nincsen, Egyesületünk nevére telekkönyveltettük.

Megbízható mérnökkel tárgyaltunk az építkezés tervei felől. Az adott körülmények között a lehető legegyszerűbb lakásra kértünk terveket. Hat szobáról kellett gondoskodni: egy tágas fogadószobáról, a mely ben az egész nagy család — valamennyi magyar diák — elférjen; ebédlőről; dolgozószobáról; és három háló szobáról. Konyha, kamara és egyéb mellékhelyiségek. Kérdem: melyik amerikai magyar család tartja ezt túlzásnak, fényűzésnek? Mindig a legnagyobb egyszerűségre törekedtünk és takarékosságra is; hiszen szegény ember részére készül az a ház.

A vezértestületi gyűlésre azonban nem készült el a mérnök terve. Mikor pedig elkészült: ára tulmagas volt, elfogadhatatlan. A vezértestületi gyűlés aztán megszabta az építtetés föltételeit. Az Árvaházi Naptár közli a jegyzőkönyvet. Az építendő ház mindaddig az Egyesület nevén marad, mig vételára minden kamatokkal együtt be nincsen fizetve. Évenként, az első öt évben fokozódólag, 500 dollár tőkét és 4%-os kamatot tartozik fizetni a tanár, ezen kívül minden adót, tűzbiztosítást és javítások költségeit. Megtétettek a szükséges óvintézkedések halál vagy eltávozás esetére is. Végül: a házépítés a telekkel együtt nem kerülhet többe 14,000 dollárnál.

Ez az utolsó intézkedés hibásnak bizonyult. Lan- casterben most 11-12,000 dolláron alul nem lehet olyan házat felépittetni, melynek Egyesületünkre nézve megfelelő értéke legyen, és a mely a fenti követelményeknek megfeleljen. Erről a vezértestületi gyűlés által kiküldött bizottság meggyőződött, és ennek megfelelően akarta kérni a vezértestületet intézkedésének ilyen megváltoztatására, a mikorra megindultak a kifogások ez ellen az egész ügy ellen. Vezértestületünk nagyon jól tudja, hogy ezért is, mint minden cselekményéért, a konvenciónak felelősséggel tartozik s vállal ja is ezt a tartozását; mikor azonban azt látta, hogy

ez ellen az intézkedése ellen rosszindulatú izgatás indult meg osztályaink között: elnökünk megállította az egész további eljárát, és az építkezés kérdésében való végleges döntést a konvencióra halasztotta el. Nem akarta Egyesületünk példás békességét és bámulatos fejlődését zavaroknak tenni ki; inkább kitérünk a viszálykodás elől, csak Egyesületünknek kára ne essék.

így aztán eljöttem Laneasterbe a nagy bizonytalanságra családostól együtt. Bizonytalanságra, mert ide a legtöbb tanár úgy jön el egyedül, és családja csak egy félév vagy egy év múlva követi: nem kapnak előbb lakást. Mi Istennek különös kegyelméből kaptunk ugyan lakást, de nem megfelelőt és drágát. Négy szobánk van, abból kettő hálószoba, egy dolgozószoba, a negyedik az ebédlő, parlor, nappali, és minden egyéb egyszerre. Ez is nagy kényelmetlenség, de még nagyobb, hogy sem kamaránk, sem padlásunk, sem pincénk nincsen, sem semmi udvarunk vagy kertünk. És fizetünk mindezért évenként ezer dollárt! Tisztelettel kérdezem: melyik amerikai magyar lelkész lakik igy? És melyiknek van, tizennégy évi amerikai munkálkodás után, kétezer dollár összes fizetése? Mert ha háromezer dollárnyi összes fizetésemből levonjuk ezt az ezerét lakásra: kétezer marad az életre; pedig ebből is le kell vonnom ötszázat biztosításokra. Már pedig ezer- rötszáz dollárból ma megélni, ruházkodni négyőnknek, sőt még utazgatni is mindenfelé, mert ez utakon csak a vasúti jegyet fizetik meg: bizony nem lehet. Kivált hogy Lancaster az ország legdrágább városai közé tartozik. Előbbi állásomban ezer, sőt huzamos időn át ezerötszáz dollárral több jövedelmem volt; a mit kizárólag azért említek meg, hogy igazoljam, hogy nem a pénzvágy hozott ide; sőt áldozatnak sem tekintem a cserét, mert ma is újra megtenném; hanem eljöttem, mert ég bennem ez iránt a nagy hivatás iránt a lelkesedés lobogó lánggal. Nem pénzért élek: a jövőért dolgozom. És nem magamért járom az országot, feláldozva családommal való békés és boldog együttélésemet. Hanem szegény amerikai munkás magyaroknak a fiaiért, hogy azokat kitanittathassam és magasabb színvonalú életre felemelhessem, és igy rajtuk keresztül és általuk segítsem előbbre a magyar ügyet. Ha ebben segítségemre akar jönni a Református Egye sülét vagy akárki más: köszönettel fogadom. De ha gátolni akar valaki, vagy bántani: szeretettel megkérem, hagyjon fel vele. Én semmiféle harcra nem vagyok hajlandó. Hivatásom olyan nagy és olyan fontos, hogy én annak élek egészen. Élek teljesen személytelen életet: csak hivatásomnak élek. és annak feláldozom magam.

Egyesületünk református. Református ügyünket nagyobb esemény nem érte még mint az, hogy nemcsak theológiai, de világi kiképzésünket is kezünkbe adták. Magyarországon a hírlapok nagy headlineokkal, plakátokkal emlékeztek meg arról, hogy a lancasteri collegeban magyar tanszéket állítottak fel. Megértették ennek a korszakot nyitó eseménynek a jelentőségét. Vezértestületünk is megértette. És mert ő is tehetett benne valamit: azért tett. Mindenkivel igyekszünk jót tenni, de főként a magunk hitének a cselédeivel. Nem adtunk-e pénzt sok más helyre is? Magyarorszá