Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1923-03-10 / 10. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. sei szemlélte a magyar missionárius munkájának sikereit s a beaverfallsi magyar ref. gyülekezet neve nem egy alkalommal volt kitüntetéssel és elismeréssel felemlítve egyház megyei gyűlésekben. Nt. Dézsy lelkész úr igyekezett megnyerni és lekötni az amerikai protestánsok rokonszenvét és segítő szerétét a Beaverfallson lakó magyarok javára. Saját gyülekezetében épített, hatott és munkált. Erővel és soha meg nem lankadó lelkesedéssel hirdette az igét. Tanított és vigasztalt, de feddett és dorgált is hivatalának szent kötelességei szerint ott és akkor, a hol és a mikor kellett. Hű volt a reábizottakban. Hű sáfárkodásának tanúbizonysága az a jól rendezett egyház, melyet maga után hátra hagy, is a jó emlékezetnek ilata, mely a sziveket az ő nevének hallattára betölti. AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJÁNAK meleg szivű barátja, a vallásos irodalom ügyének támogatója és terjesztője volt mindenkor. Első volt azok között a derék lelkipásztorok között, kik 7 évvel ezelőtt fenntartás nélküli készséggel állottak mellénk, hogy segítségünkre legyenek abban a munkában, a melyet e lap szerkesztésével vállainkra vettünk. Felismerte az egyházi sajtó hivatásának fontosságát,— és örömmel adta meg a tőle telhető segítséget szellemi munkában és testi fáradság kifejtésében, — hogy a REFORMÁTUSOK LAPJA minél jobban betölthesse hivatását s minél biztosabban haladhasson kitűzött, czélja elérése felé. Nt. Dezsy Károly urban mint hű barátban soha nem csalódtunk. Az ő segítségére mindég támaszkodhattunk. Halála tehát nagyvesztesége a magyar egyházi Még nincs is 2 hónapja, hogy rendkívül meleg érzésű levéllel kereste fel lapunk szerkesztőjét, bejelentve tervezett látogatását, melynek főczélja lett volna szép sikerrel biztató propagandát kezdeményezni Beaverfallson a Ref. Lap elterjesztése érdekében. Sajnos, betegsége megakadályozta őtet szép tervei kivitelében, i— de jóindulatának emléke a hála érzetét költi fel szivünkben. Nt. Dezsy lelkész úr 1917 Aug. 1-óta munkálkodott Beaverfallson mint a gyülekezet közkedvelt lelkipásztora. Nagy energiával és apostoli lelkesedéssel fozott, az egyház ügyeinek rendezéséhez. Két évi ottléte után megvásároltatta a templom szomszédságában levő 10 szobás épületet, melyet pa- rochiális lakásnak alakíttatott át. Az ingatlan vételét oly ügyesen financirozta, hogy a gyönyörű property, melyet szép vaskerítéssel is körül vétetett, másfél év alatt teljesen tehermentesen jutott az egyház birtokába. Saját gyülekezetén kivűl odaadó lelki gondozásban részesítette a newcastlei, az Eli wood Cityben és Woodlawn lakó reformá- tusaiágot is, mindenütt leány egyházakat alakítván. Nehány év óta ugyan betegsége miatt, farmjára kényszerült félrevonulni, — de imádságos lelkének minden töprengő gondolata itt is az ő gyülekezetéé volt. Most már a test és a lélek is megpihen. A hiv szolga eltávozott az ő Urához, hogy szemtől szembe álljon Azzal, a kit szeretett, a kit imádott és a kit szolgált egész életében. A 40 éves korában elhunyt, özvegyet és 4 árvát maga után hátra hagyott derék lelkipásztornak temetése óriási részvét mellett Vasárnap, Márcz. 3-án d. u. 3-kor ment végbe. A megható gyászszertartást hű barátja Nt. Dr. Gerenday László youngstowni ref. lelkész végezte. mos PETŐFI. 100 éves születésének évfordulójára. Messiási volt az életed, Letűnt század viharos évében Mindörökké élni fog neved, És éljen is ragyogóan, épen. Most sir a lelkűnk összetörtén E megtiport, csonkított hazában: Honunkat megtépték szörnyen.... De kis lelkűnk nagy szellemed várva. Remélve néz a titkos jövő Tespedt magyart felrázó hajnalára, Melynek bukás vagy győzelem — dicső Lesz örökre küzdés után ára. Nagy Petőfi jóslatod bevált A Habsburg faj már trónvesztetten él Dacsosan átkot szórtál reá, A magyar most csak azért is remél. Szép jövendőt zord évek után Feltámad a szentséges szellemed, Megtudják, hatalmas a túrán Már zengnek a rónák és fenyvesek. Petőfi kell ismét népűnknek! Lázadjon fel a megkínzott magyar! Szabadságot! szittya lelkűnkbe! A mely most sok, nagy bánatot takar Dunapataj, 1923. T. Kovács Zoltán ref. tanító. Ezt az izzó hazafias és lendületes szép költeményt KOVÁCS ZOLTÁN dunapataji ref. néptanító (Nt. Kovács Andor leechburgi jeles lelkipásztornak édes testvére) irta, ki végig küzdötte a Hazánkra nézve oly szerencsétlen kimenetelű Világháborút, melynek folyamán egyik lábát el is vesztette és arczán is borzasztó vágások nyomai láthatók. Neje s gyermekei mind elpusztultak, — ó' maga pedig, ki mint iró és hó's egy egész Nemzet hálájára tarthatna igényt, — mint néptanító,, naponta Száz gyermek tanításával keresi meg mindennapi kenyerét. Könyöradományt ínem fogad el, de ha lapunk valamely olvasója e szép költemény hatása alatt tiszteletdijjat óhajt juttatni neki, — azt hisszük ó' ezt hálásan fogadná. S z e r k . v
