Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-02-18 / 7. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. Tudod-e, kedves testvérem, hogy mit jelent ez? Egyszerűen azt, hogy ezután a te gyermekeidet már nem a te ősi hited szerit felszentelt kálvinista pap fogja református hitében megerősiteni, hanem az episkopális püspök. Ezt persze ők állítják igy. És ha nekem valaki az állítás és lényeg között az ellentmondást itt elsimítja, az előtt meghódolok mert az nem ember, az több, mint ember lenne. Hát még itt sem látod be a megtévesztést te szegény kálvinista ?! Hát föltételezed te arról a derék és becsületes episkopális püspökről, hogy a- postoli eredetű episkopális léttére a te gyermekeidet a református hitben fogja megerősiteni? Ne tételezd ezt föl! Mert ez lehetetlen. Az az episkopális püspök a te gyermekedet az episkopális vallásban fogja megerősiteni. ő másként nem is tehet. Ezek a szakadár papok ettől a dologtól félnek legjobban. Attól tartanak ugyanis, hogy ez az egy dolog, a konfirmálás ügye, fogja a ti szemeteket nagyon hamar felnyitni. Hogy ezt megakadályozzák, van is már nékik erre egy megtévesztő tervük. Elárulom nektek. A saját füleimmel hallottam, amint remegve tárgyalták ezt a kérdést egymás között. Az a tervük ugyanis, hogy majd egy vasárnapon meg fogja konfirmálni a református gyermekeket a lelkész. Igaz ugyan, hogy ehez törvény szerint nem lesz joga, de ez ki fogja elégíteni a református szülők kálvinista lel- kületét. A következő vasárnapon aztán jön a püspök és angol nyelven megkonfirmálja a gyermekeket. Ez lesz a hivatalos és törvényes konfirmálás. Az első és pedig a humbug konfirmálás, néktek szól. Az utóbbi és pedig a hivatalos konfirmálás pedig az episkopális törvényeknek. Még büszkék is lehettek majd rá. Mert hiszen Magyarországon csak a mágnások gyermekeit konfirmálja a püspök, itt azonban még a cigányét is az fogja. Hogy ezek a gyermekek most már az episkopális hitben erősittettek meg, az szépen el lesz előttetek takarva. Erre való lesz a lelkész által előzetesen végzett humbug konfirmálás. Hát akinek tetszik az ilyen kotyvalék, az kövesse az episkopális vallásra áttért papokat. 6. A birtok jogról is kell valamit szoknunk. Mert ezek a felelősség nélküli egyének itt is maszlagolnak. Azt hirdetik ugyanis, hogy a birtok továbbra is a gyü- 'ekezet nevén marad. Hát persze, hogy ott marad. M;- nek is lenne az a püspök nevén ? Elég az, ha a gyülekezet keservesen összkuporgatott egyházi vagyonát az egyezmény szerint úgy leköti, hogy azt az episkopális püspök írásbeli engedélye nélkül el nem adhatja, sőt még csak kölcsönt sem vehet fel rá. Kell ennél jogerősebb átadás? Hát kérdem: kié ez a birtok most már? A magyar gyülekezeté, vagy pedig az episkopális püspöké? Persze, hogy a püspöké. Ha se el nem adhatod, se kölcsönt nem vehetsz fel rá a püspök Írásbeli engedélye nélkül: ki rendelkezik ezzel a vagyonnal? Te, vagy a püspök? Persze, hogy a püspök. Néked, szegény, félrevezetett kálvinista testvérem, meg lesz engedve, hogy szerezz. Amikor aztán szerzeményeddel rendelkezni a- karsz: mehetsz az episkopális püspökhöz, aki a kis ujját sem mozdította meg egyházi vagyonod gyűjtésében s ha néki úgy tetszik, vagy az ő érdekeivel megegyezik, akkor megengedi néked, hogy rendelkezz vagyonod- dal, ha pedig nem: akkor aztán kapkodhatsz a levegőben. De talán igy jobban megérted. Figyelj ide! Van a kertedben egy gyönyörű, egészséges és bő termést hozó gyümölcsfád. A fát te ültetted. Te gondoztad. A te nevelésed. A te kertedben áll. A gyümölcs megérett. Értékesíteni akarod. De én közbe lépek és azt mondom, hogy az én írásbeli engedélyem nélkül ne merj a fa gyümölcséhez nyúlni! És te ekkor kapsz észbe s nemes haragra lobbansz, mert aláírattam véled egy olyan szerződést, amelyet te nem értettél meg, de amelynek 5-ik pontja értelmében a szabad rendelkezés jogát rám ruháztad. Most már modd meg nékem: ki rendelkezik annak a fának a gyümölcsével? Kié az tulajdonképen? A tied, vagy az enyém? Persze, hogy az enyém. Te ültetted a fát, te ápoltad, te gondoztad, a gyümölcs a te munkás verejtékednek az eredménye, de csak akkor értékesítheted, ha én erre Írásban engedélyt adok néked. Ugyan mit fogsz te nekem erre mondani? Nem fog a kezed önkéntelenül is ökölbe szorúlni ? Látod, testvérem, ez áll a te nagy garral hirdetett egyházbirtok jogoddal is, ha az episkopális püspök kebelére borúlsz. Vigyázz! Ébredj! Gondolkozz! Cselekedj ! De addig, mig nem késő! Egy vigasztalása azonban lehet még azoknak az egyházaknak is, amelyek már eddig beugrottak az e- piskopális kelepcébe. Ugyanis a birtok kérdésben a világi törvények az irányadók még az egyházi élet terén is. A világi törvények értelmében pedig, ha egy gyülekezet hitet cserél, vagy más felekezethez akar átmenni, csakis abban az esetben viheti magával az egyházi vagyont, ha a hitcsere egyhangú határozat alapján történt. De ha az egyháztagok közül csak egyetlen egy is nem hajlandó bele menni a hircserébe, minden néven nevezendő egyházi vagyon marad ezzel az egyetlen egyháztaggal. A gyülekezet mehet, ha akar, a vagyon azonban a törvény értelmében marad azokkal, ha egy, vagy ketten vannak is, akik hűek maradnak ősi hitükhöz. Ne féljen tehát egyetlen hithü kálvinista sem törvényes útra vinni a dolgot ott, hol a jelek szerint az episkopális hitcsere már megtörtént. Nem baj az, ha 15 nap alatt fellebbezést nem jelentett is be! Csak arra vigyázzon, hogy ő maga alá ne Írja a szerződést. Nagy baj az, hogy ezeknek ami bajban levő testvéreinknek nincs tanácsadójuk. Akihez tanácsért és védelemért jog szerint fordúlhatnának, az maga is tanács talanul áll és csak anyit mond hogy 15 nap elmúlt és mivel ez alatt fellebbezést senki sem adott be, az ügy el van intézve úgy, ahogy elintéztetett. Ne higyjetek ennek az állításnak! Mi Amerikában élünk s nem Európában. Ami ügyeinkben az amerikai törvények az i- rányadók. Ne hagyjátok magatokat egyesek önérdeke miatt egyházi vagyonotokból kiforgani. Legyetek résen! Álljatok talpra és parancsoljatok megállást! És ne higyjen senki annak a bárgyú állításnak, hogy ezek az egyházak megmaradnak ezután is “Amerikai Magyar Református Egyháznak,” mint eddig voltak. Ez a legújabb trükk. Azt a célt akarja szolgálni, hogy elriassza a törvényes útra való lépéstől azokat, akik hitükhöz hűek maradnak. Mert hiszen, ha ez valóban igy lenne, akkor hitcseréről szó nem lehetne s maradna minden úgy, amint eddig volt. A hivatalosan kö-
