Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-02-11 / 6. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 3 — amikor úgyszólván vérbe borult mindenkinek a szeme, ha a Ref. Churchnek vagy a Presb. egyháznak csak a nevét is hallotta, — amikor már csakugyan, egészen nyilvánvalóvá lett, hogy a függetlenségi alakulás képtelenség, — szóval, amikor már jól elő volt készítve a talaj: egyszerre csak elő állottak Dr. Nánássy és Sebestyén lelkészek az episzkopálizmus gondolatával. Keleten egy nehány kisebb egyháznál sikerült a terv, de Duquesneben és általában a nyugaton nem. De a szándék egészen tiszta és világos: függetlenséget szítani és népünket az amerikai hittestvérek ellen felbő- sziteni csak azért, hogy amikor az egész mozgalom zsák- utczába kerül: az episzkopálisokon kívül ne legyen más választás. Legyen méltó elismerés a mi józanul gondolkodó kálvinista népünk zömének, hogy a cselvetést még idejében észrevette és elutasította magától. Akik az ügyesen elkészített verembe beleestek: majd azok is föl fognak ébredni. Hanem addig még sok és keserű tandijat fognak fizetni azért, amit most még ingyen sem akarnak elhinni nekünk. íme, ennek a kettős betegségnek ez a diagnózisa. Jó lesz megjegyezni ezt azoknak, akik hivatva vannak a mi betegségünket meggógyitani. Mert az orvosnak legelső kötelessége, hogy megállapítsa a betegség keletkezését. Csak igy lehet remélni sikeres gyógymódot. E czikk már régebben a nyomdában volt, de közlésre csak most kerülhetett. Ennek megírása óta látott napvilágot Dr. Nánássynak egy újabb tudósítása, a- mely csudálatosképen, mintegy “da capo” igazolja é czikk alapállitását, hogy t. i. a függetlenségi zavarokra csak azért volt szükség, hogy igy a zavarosban az episz- kopálisok részére lehessen halászni. Dr. Nánássynak az előbb említett tudósítása szerint már McKeesporton is vannak magyar episzkopális- ták! E tudósítással majdnem egyidejűleg jutott tudomásomra bizonyos titkos levelezés, amelyet a mckees- porti függetlenek folytatnak az episzkopális körökkel. Vagyis a Dr. Nánássy állítása szerint is, már Mckees- porton is kezd érni az episzkopális vetés. (No, megérni egész bizonyosan nem fog!) Ezért kellett tehát McKeesporton is felbőszíteni némelyeket a Ref. Church ellen! Ezért kellett újabb zavart csinálni, hogy ennek leple alatt a “báránykák’’ egyszerre csak az episzk. nyáj felé legyenek terelhetők. Mert ha csakugyan vannak McKeesporton, akik az episzkopálisok felé hajlanak: ezek egész bizonyosan nem abból a nagy többségből kerülnek ki, amelyik többség teljes lelki megnyugvással áll a Ref. Church mellett. A Dr. Nánássy érintett híradására különben csak annyit jegyzek meg, hogy aki lépten-nyomon játszik a szavakkal és szó-csuszt at ásókra van szüksége a saját maga igazolása végett: nem méltó a figyelemre. A tisztikar és Hamborszky Pál az uj alakulás kánonjainak az elkészítésére lett ki küldve. Nem “törvényeknek” vagy egyh. szabályzatnak, hanem uj kánonoknak az elkészítésére. Ezt a tényt s az ebből folyó következtetéseket semmiféle szó-csusztatásokkal nem lehet eldisputálni. Azokat a tényeket tehát, amelyeket Dr. Nánássy czá- folni igyekezett, megczáfolni nem sikerült. McKeesport, Pa. Melegh Gyula, ref. lelkész. ÁSSUK KI A BETEMETETT KUTAKAT! ! Az amerikai Magyar Reformátusok Lapja számára Irta; — Ujlaky Ferencz tóparti ref. lelkész. III. Gyönyörű képet láttam az egyik angol folyóirat Januári számában. A kép, Dávidot, a pásztorfiut ábrázolja, a mint a holdvilágos éjszakában pásztorbotjára támaszkodva csodálva szemléli a csillagokkal teleszórt égboltot. A kép alá ez van Írva: “Mikor látom egeidet, a te ujjaidnak csoda munkáját; a holdat és a csillagokat, a melyeket teremtettél: micsoda az ember, mondom, hogy megemlékezel róla?” (VIII Zsolt. 4—5.) De sokat eltűnődik az én lelkem is a nagy kérdésen: micsoda az ember? Uram, ki vagyok én, hogy Te ennek a hatalmas világegyetemnek ura, teremtője, megemlékezel rólam ? Szóba állasz velem, gondot viselsz reám, megbocsátod bűneimet. Kicsoda az ember? Az Isten gyermeke! S ha azzá lett a Jézus által, akkor még magasabb méltóságra emeli az Isten, még belsőbb közösségre méltatja: munkatársává, tanújává, papjává teszi! “Isten munkatársai vagyunk” (I. Korinthus 3:9). ‘királyi papság... vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hivott el titeket.” (I Péter 2: 9.) A hivő keresztyénnek kiváltsága, felmagasztalása az, hogy dolgozhat az Istennel, az Istenért, hogy a Jézus által szabad menetele van az Atyához! Ezt lopta el a római katholicizmus a keresztyén embertől. A tanítás, lelkigondozás, egyházfegyelem, bíinbocsánat megszerzése, istentisztelet tartása a Krisz tusért való szabad egyéni munka jogát kisajátította a papi rend részére s a papi rendet állította oda közvetítőnek az Isten és ember közzé. Betemette az egyetemes papság kútját. Ezt ásta ki a reformáció, a mikor oda kiáltotta a hivő lelkeknek: élvezd, gyakorold a legnagyobb méltóságot, te magad légy a saját lelked papja, te magad kérj bünbocsánatot, olvasd Bibliádat, járulj Isten színe elé, légy az ő munkatársává, papjává! • Felhasználtuk-é ennek a kiásott kútnak áldásait? Nem tudok rá igennel felelni. Az egyház kormányzásából, a közigazgatási dolgokból csak ki veszi részét ref. népünk mint gondnoi:, prezsbiter, vagy elöljáró, kezébe veszi a harangkötelet, vagy fújtatja az orgonát, de mily kevés az arató, a munkások száma a lelki élet térén! Mi az oka ennek? A római egyháznak van talán igaza? Távol legyen! Az igazi ok az, a mit két előbbi irá somban említettem: hiányzik az elő hit, a Krisztusnak átadott élet, a vele való megtelés. Ha ez meg lesz, önként népesedik be munkásokkal a lelki élet munka mezeje. Egyik üres üvegből a másikba nem önthetek át semmit. Töltsd meg lelkedet a Krisztusnál, akkor élő vizek ömlenek belsődből, (János 7:38) akkor kiárad kiömlik egész lényedből a körülötted élő emberekbe a Krisztus a Róla való bizonyságtétel, akkor elindulsz az Érette való munkára! Testvéreim! felébredt, élő hitü reformátusok! All-
