Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-01-07 / 1. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 9 gondoskodott Illésről. Ez a Sarepta már nem Izrael földjén volt s igy az özvegyasszony sem volt zsidónő. A- mint az Ur Jézust sem fogadták be az övéi, Isten Illést is egy idegen nemzetbeli szegény asszonyhoz vezérli, a- mikor saját hazájában üldözték. Az asszony igen szegény volt, úgy hogy amikor a próféta enni kért tőle, szomorúan panaszolta el, hogy mindössze egy maroknyi lisztje van. A szegény asszony a nyomor legvégső pontján állott. Ezt a maroknyi lisztet akarta megsütni utoljára, hogy amint megették, u- tána nemsokára éhesen pusztuljanak el fiával együtt. Illés azonban, akit Istenben vetett bizalma most sem hagyott el, aki magán tapasztalta, hogy az Isten milyen csodálatos módon táplálta, megvigasztalta a szegény özvegyet. Azt mondta neki, hogy az özvegy lisztje és a korsóban az olaja el nem fogy addig, amig a szárazság tart. így is történt. Hasztalan szedték ki a lisztet a vékából és az olajat a korsóból, másnap ismét volt benne annyi, amennyire szükségük volt. Később az özvegy egyetlen fia megbetegedett és meg is halt, Illés azonban reáborulva, feltámasztotta. A boldog anya igy szólt erre a prófétához: Most tudtam meg, hogy te Isten embere vagy és hogy az Urnák beszéde a te ajkadon: igazság. Illés próféta csodálatos történetének is megvannak a maga tanulságai. 1. ) Ahol a legnagyobb a veszély, legközelebb a segély. Amikor már Izrael népe csakugyan a teljes hitbeli és erkölcsi romlás előtt állott, Isten Illést, ezt a hatalmas szavú prófétát küldötte el az ő népéhez, akinek későbben, mint következő leckéinkben látni fogjuk, csakugyan sikerült is visszavinni a népet az igaz Isten tiszteletéhez. A mi életünknek is vannak nagy megpróbáltatásai: ne csüggedjünk soha. Erősítsen bennünket az a tudat, hogy Isten legjobban tudja, mikor kell segítségünkre sietnie. 2. ) Illés nem félelemből menekült el Akháb király haragja elől. Engedelmeskedni akart ebben is az Istennek, mert ő maga is tudta, hogy neki élnie kell, hogy elvégezhesse azt a munkát, amit az Ur reá bízott. A hitért épen úgy, mint a hazáért,sokszor sokkal nehezebb élni, mint meghalni. Illés élni akart az Isten ügyéért, de csakis azért. Nekünk is arra kell törekednünk, hogy élni tudjunk hitünkért és egyházunkért úgy, hogy egész életünknek, minden munkánknak ez legyen a központi gondolata. 3. ) Isten gondviselése csodálatos módon bizonyult meg Illés próféta esetében, akit az Ur az ég madarai által táplált. Isten nem hagyja el az övéit s minden körülmények között talál módot megsegítésükre. Akármilyen nehéz legyen is számunkra az élet, ne feledjük el sohasem, hogy Isten gondot visel reánk. Hatalma ezer és ezer módot talál arra, hogy megsegítsen bennünket. 4. ) Megható a szegény asszony csodálatos bizalma a prófétában. Neki magának is pár falat élelme van, mégis hajlandó először a prófétát megvendégelni vele, abban a reményben, hogy az majd segít rajtuk. Volt valami Illés szavaiban és magatartásában, ami megnyerte az asszony bizalmát. Isten azután bőségesen meg jutalmazza ezért a bizalomért, mert amikor a szárazság tovább tart, nekik mindenkor bőven megvan a mindennapi eledelük. Aki bízik az Istenben, meghallgatja az Ur igéit és szeretettel fogadja azt, akit az-Isten küld hozzá, Isten bőséges áldásaiban fog részülni. Ezen vasárnapi iskolai leczkét kidolgozta: — Nt. Vasváry Jenő pittsburghi ref. lelkipásztor. VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE JANUÁR 15 RE Aranyige: “Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” (I.Ján. 5:4.) Illés próféta és Baál papjai. (I Kir. 18:20-24, 30, 36-39.) Az előző leckében Illés prófétáról tanultunk, aki nagy Ínséget jövendölvén, a király haragja elől elmenekült s apusztában Isten gondviselése folytán hollók táplálták, majd csodálatos módon a próféta táplált egy szegény özvegy asszonyt, akinek a gyermekét is feltámasztotta. A király nem felejtette el azokat a kemény szavakat, amelyekkel Illés szemére vetette a gonoszságát s az egész országban kerestette a prófétát. A nagy Ínség és szárazság, amit a próféta megjövendölt, bekövetkezett. A király házának gondviselője, Abdiás kétségbeesetten keresett vizet és füzet mindenfelé az országban a király lovai és öszvérei számára. A szörnyű helyzet három teljes esztendeig tartott, amikor az Isten megparancsolta Illésnek, hogy térjen vissza és jelenjék meg a gonosz király előtt. Illés először Abdiás- sal találkozott, aki nagyon megrémült, amikor a prófétát maga előtt látta. Illés arra kérte, hogy menjen el a királyhoz s jelentse be neki, hogy a próféta újra itt van. Abdiás félt a király haragjától, de végre is engedelmeskedett Illésnek. Illés jól tudta, hogy a gonosz király esetleg azonnal megöleti, de ő mindenekfölött Istennek akart engedelmeskedni, még ha az életébe is kerül az engedelmesség. Akháb királynak szintén pogány asszony volt a felesége, akitől mindenki félt kegyetlen természete miatt. Illés élete már csak azért is veszedelemben forgott, mert a király és udvara őt okolták az Ínség és szárazság minden szenvedéséért. Csakugyan úgy történt, amint a próféta akarta. Mikor a király előtt megjelent, az gorombán ráförmedt: Hát itt vagy megint Izrael megháboritój a ? Illés azonban nyugodtan válaszol, hogy nem ő háborította meg Izraelt, hanem maga a király és annak szülei az által, hogy elfordultak az igaz Istentől és egy Baál nevű bálványt imádtak. Illés azután rögtön felszólítja a királyt, hogy adjon neki alkalmat arra, hogy a Kármel hegyén bizonyságot tegyen az igaz Isten hatalmáról és bebizonyítsa a bálványt tehetetlenségét. A király beleegyezett a nagy próbába s az egész néppel együtt a bálvány valamennyi papját is összehívta, hogy legyenek tanúi a nagy bizonyságtételnek. A nép csakugyan összejött, de ott volt Baálnak 450 papja is, akik teljes pompában jelentek meg 400 más prófétával együtt. Velük szemben egyedül Illés állott, az Istennek egyszerűen öltözött prófétája. A király és a királyné a bálvány papjai között ültek. »
