Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-01-07 / 1. szám
10 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. Mielőtt a próba elkezdődött volna, Illés kiállt a nagy sokaság elébe s rettenthetetlen bátorsággal megkérdezte őket: Meddig sántikáltok még kétfelé. Miért akartok egyszerre az igaz Istennek is és Baálnak is szolgálni? Azután azt ajánlja: vágjanak le két tulkot, vagdalják darabokra őket s a hús két előre elkészített facsomóra tegyék, de tüzet ne gyújtanak alattok. Az egyik az igaz Istennek, a másik a Baálnak szóló áldozat lesz. Mikor minden készen van, hívják segítségül a bálvány papok a Baalá hatalmát, ő pedig az igaz Istenhez fog folyamodni. Amelyik a kettő közül tüzet bocsát alá az áldozatra, azt fogadj a el a nép Istenének. A népnek tetszett az ajánlat, de hogy a Baál papjainak is tetszett-e, arról nem beszél az írás. Illés beleegyezett, hogy a Baál papjai próbálkozzanak először. Reggel volt, amikor mindez történt s a papok reggeltől estig egyre kiáltozták: óh Baál, hallgass meg bennünket. Válasz azonban nem jött, az áldozat úgy maradt, ahogy volt. Illés biztatta őket, hogy még erősebben könyörögjenek, de a nép türelme estére kelve már elfogyott. Mikor nyilvánvalóvá lett, hogy a papok hasztalan erőködtek egész nap, Illés állott elő ismét. Vízzel öntözte meg az áldozatot, hogy eljárásának tisztaságáról még jobben meggyőzze a népet. Azután egyszerű, de szívből fakadó imádsággal fordult az Istenhez, kérve, hogy hallgassa meg őt s fordítsa vissza őhozzá a nép szivét. Mikor imádságát befejezte, tűz szállott alá a magasságból, amely elégette az áldozatot. A nép bámulva látta mindezt. A királyi pár és a papok ijedten hallgattak. Illés azután megparancsolta, hogy fogdossák össze a Baál papjait és a Kison patak mellett öljék meg valamennyit. Rettenetes volt ezeknek a megtévelyedett embereknek büntetése, de nem szabad elfelednünk, hogy nem csak az igaz Isten ügyét KARÁCSONY AZ ÁRVAHÁZBAN. (Folytatás az 5ik oldalról.) Én tudom, hogy az lesz! Azokból a levelekből, amelyeknek a kíséretében az adományok beérkeztek: alkalmilag majd közlök egy párt! Felemelő dolgok ezek! Karácsonyi történet ez! Eljött, bizony eljött hozzánk Jézus és bátran állítom, hogy a mi testvéreinknek is ez volt az igazi, valódi karácsonya.... Hogy is mondja Szabolcska:” “Karácsony szombatján, mikor csillag támad, Kinyitnám aranyos, gyöngyös palotámat, Minden elhagyottat odagyüjtögétnék, Sápadozó árvát szárnyam alá vennék!” Ezt cselekedték az adakozók! Az Isten áldja meg ő- ket mind a két kezével! És eljött karácsony reggele... Előz estve ki volt adva a parancsolat, hogy senkinek nem szabad lejönnie az ebédlőbe addig, amig a nagy csengő nem szól. A kis Németh Juliska ugyan lekukkucskált, de csakhamar feliramodott, félt hogy Santa Claus visszaviszi a bábuját. Mariska néni szépen felöltöztette mindenik gyermeket s akai'ácsonyfán Laczi fiam és Tóth Béla még egy-egy kicsit igazítottak: aztán meggyujtottuk a villanyt s a- mint felragyogott a karácsonyfa, megszólalt a csengő és fent az emeleten elkezdődött az ének, a magasba árulták el, hanem hazaárulók is voltak, akik a zsidó nemzet földjét bálványimádó idegeneknek adták el. A hazaárulókat pedig még ma is halállal büntetik. Nemsokára azután vége lett a gyütrelmes szárazságnak és jótékony eső öntözte meg Izrael földjét. Szívleljük meg a Biblia e feledhetetlen történetének tanulságait: 1. ) Aki mindig követni akarja az Isten akaratát, annak készen kell lennie reá, hogy Isten rendkívüli dolgokat is követelhet tőle. Amint Ábrahám kész volt fiat föláldozni engedelmességből, úgy Illés is kész volt életét adni Isten iránt való engedelmességből. A keresztyén- ség áldott emlékű vértanúi, köztük a magyar gályarabok is, készek voltak mindent elszenvedni, csakhogy el ne tántorodjanak Istentől és az ő megismert igazságától. 2. ) Isten hatalmát és akaratát nekünk is mindnyájunknak bátran kell hirdetnünk. Halál, börtön, üldöztetés ugyan nem fenyeget már ma ezért bennünket, de mások gúnyolódása, lekicsinylése, rossz példája ma is arra késztet sok keresztyént, hogy szégyelje bevallani és bizonyságot tenni az Isten akaratáról. 3. ') Isten mindig meghallgatja hii gyermekeinek fohászkodását. Az iránta való engedelmesség sohasem marad jutalom nélkül. Illés lelkében annyira élt az Istenibe vetett bizodalom, hogy bátran merte meg tenni ajánlatát, érezte, hogy Isten nem fogja elhagyni. Ne legyünk gyávák, bátortalanok akkor, amikor az Istenhez akarunk járulni imádságunkkal, hanem előre is az- *al biztassuk, erősítsük meg a lelkünket, hogy a mennyei Atya bizonyosan meg fog hallgatni bennünket. Ezen vasárnapi iskolai leczkét kidolgozta: — Ní. Vasváry Jenő pittsburghi ref. lelkipásztor. szárnyaló ének. így énekelve jöttek alá a gyermekek és az apák, akik velünk együtt ünnepeltek s lent rövid beszéd, ima után ismét énekek a Zsoltáros könyvből, a Hozsánnából és a Vasváry Ödön által fordított két uj ének. Aztán a toledoi testvérek adományából mindenki megkapta a maga ajándékát. Soha nem láttam én olyan boldogságot, mint a minő ez volt. Nem lehet ez leimi, nem lehet ezt kibeszélni! Boldogok, akik lehetővé tették, hogy örömet sze- rezznek ezeknek a gondj ainkra bízott gyermekeknek. 11 órakor istentisztelet volt és úrvacsora osztás. Nyolczan vettünk úrvacsorát. Ereztük, hogy Jézus velünk vacsoráit. Sziveket megnyitó, lelkeket átformáló, üdvösséget hozó szertartás volt! Délután csendes játék, egy kis üdülés kint s aztán estve ismét énekek, a karácsonyi történet elmondása. Boldog nyugalom és csendesség. Az Istennek legyen hála, aki adott nekünk díadal- mat a Jézus Krisztus által! Még csak azt említem meg, hogy a pénzbeli adományok összege 333 dollár volt s az adakozókat és a gyűjtőket jövő heti jelentésemben közlöm, mert a lapokat nem lehet túlságosan igénybe vennem. így is soksok hálával tartozunk lapjainknak. Isten áldása legyen mindenkor azokkal, akik ezt az intézetet befogadták szivükbe! Kalassay Sándor, árvaatya.
