Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1922-12-09 / 49. szám

1

\

2 AMERIKAI MAGYAR

A íHartifar iEptűkopáltBak

A Magyarországi REFORMÁSIO ez. nagytekintélyű és elterjedt egyházi lap egyik közeli sz. ban jelent meg ez a figyelemreméltó czikk, melyet szóról szóra közlünk. — Szerk.

Lapunk olvasóit igyekeztünk állandóan tájékoztatni az amerikai magyar egyházak helyzetéről. Régóta nem kaptunk amerikai lapokat s ezért jelenleg nincs módunkban olyan híreket közölni, a melyek a velünk testvéregyházak működéséről számolhatnának be. Kaptunk azonban olyan lapot, amilyet még sose kaptunk s olvasunk benne olyan közleményeket és híreket, amelyek megszégyenítik az amerikai méretekről eddig alkotott fogalmainkat, — a testvérgyülöletet, az eszközökben nem válogató ármánykodást, minden tekintélyt megvető öntelt kérkedést illetőleg.

A lap cime “Magyar Egyház,” Magyar Református Hetilap, szerkeszti Sebestyén Endre. Ez év márciusában indult meg. A legtöbb cikket a szerkesztő és Ná- nássy Lajos Írják. Ezenkívül egyszer fordul elő Koós Lajos neve egy rövid közlemény alatt, Baja Mihály debreceni lelkész neve egy cikk fölött, amelyben Baltazár Dezső püspök amerikai utjának céljáról ir, többször előfordul hosszabb cikkek alatt különösen dr. Máthé Elek, B. G. Galambos Zoltán, rövidebb közlemények alatt Ravasz László püspök neve. Néha az is meg van jelölve, hogy a cikk a Kálvinista Szemlé-ből, vagy dr. Ravasz valamelyik művéből való de többször nincs is megjelölve. Ez azonban mellékes, mert nem azért él e lap, hogy ilyen idézeteket közöljön, hanem egészen másért.

A lap első betűjétől az utolsóig mélységes és kétségbeesett gyűlölködés forrongása, melynek fel-felcsapó lángjai nem kiméinek senkit és semmit, csak az episco- pális egyházat és dr. Baltazár püspököt. Támadásainak különös tárgyai: a Magyarországi Egyetemes Konvent, s annak küldöttei, az amerikai Presbiterian Church, amelynek küldöttei Laky Zs., Miller és dr. Beach a közelmúltban meglátogattak minket, a Reformed Church amely dr. Good és Schaffer urakat küldte hozzánk, továbbá az a csatlakozás, a mely a konventi küldöttek közreműködésével a tiffini egyezmény alapján végbement s a mely szerint az amerikai magyar egyházak a Reformed Churchöz csatlakoztak, végül a csatlakozott lelkészek és gyülekezeteik mindenestől fogva.

A “Széles útról” Írott cikk kioktatja az olvasót, hogy az Egyetemes Konvent csak vidéki postahivatal, mert “a konventi elnökség szánalmasan szolgai helyzetet tölt be a csatlakozási komédiában.” (Máj. 25. szám). “A konvent atyai akarata” a csatlakozási hadjáratban nem volt semmi más, mint egy olyan művelet, amelyet ... revolverezésnek minősíthetünk. (Jul. 22.) Ugyanebből a cikkből értesülünk arról, hogy dr. Boér Elek konventi küldött a tiffini egyezmény aláírása miatt megtámadtatván, igy mentegetődzött: “Kérem én egy kész akta mellé ültem oda ... Kérem én tehetetlen voltam.” Egy hónap múlva, dr. Boér hazautazásaREFORMÁTUSOK LAPJA.

kor a lap mindent megbocsát neki, mert ő a csatlakozásnak csak jogi munkálatait végezte, de annál hevesebben támadja a Konvent lelkészi kiküldöttjét, Takaró Gézát s több nem éppen hízelgő megjegyzés kíséretében igy emlékezik meg róla: “mikor kijött ide közénk, úgy járt közöttünk mint pap és próféta, elmondhatjuk, hogy úgy ment el tőlünk, mint egy dolgát rosszúl végzett színházi ügynök.” — A Jul 27-iki számban azonban megengesztelődik a konventtel is és nagy örömmel közli a konventi Elnökségnek 1922. április 5- én kelt levelét, az episcopálisok egyik püspökéhez címezve, amelyben megköszöni a Princetoni konferencia üdvözletét. Ez a köszönő levél többek között ezt mondja: “A szervezetben fentálló csekély különbözet! dacára mindkét egyház (a magyar Ref. és az am. episc.) teljesen egyetért annak a célnak szolgálatában, hogy a Krisztus, országának egyetemes uralmát kell terjesztenünk...” ‘‘íme, — Írja a lap — a konventi Elnökség fenti levele semmit sem tud hiteseréről, csak szervezetbeli csekély különbségről...”

E néhány idézet sejteti, hogy tulajdonképpen miért folyik a küzdelem, amely nem változtat a hangján akkor sem, ha az Egyetemes Konvent Elnökségéről, vagy az Egyetemes Konvent hivatalos küldötteiről van szó.

Arról folyik hát a vita, hogy kik követtek el hitcserét? Azok-e, akik az episcopálisokkal kötött princetoni, vagy azok, akik a Reformed Churchel kötött tiffini egyezményt fogadták el? Az utóbbiaknak nem sok vitázni valójuk van. Hátuk mögött van a Konvent Elnöksége, aki még dr. Kuthy életében igen komolyhangu nyílt levelet intézett a függetlenségi mozgalom megboldogulj vezetőjéhez s arra kérte őt, hogy hagyjon fel különcködésével s ne zavarja az amerikai református egyházakkal kötendő egyezség létre jövetel ét, hanem engedelmeskedjék a Konvent intézkedésének. (Dr. Kuthy Zoltánnak erre a nyílt levélre adott válaszát közöltük a Reformációban. A válaszban többek között azt mondja, hogy már ő elég ideje gr. Degenfeld kiskutyája, most már szabad akar lenni.) De hátuk mö gött van a konventi küldötteknek kétségen kívül becsületes és lelkiismeretes munkája, amelyről julius 3- án Schaffer amerikai küldött tett bizonyságot a Budapesten ülésező konventi tagok tapsvihara közepette. Hátuk mögött van az a tény, hogy hívek maradtak egyházi főhatóságukhoz és a tiffini egyezmény elfogadásával véget vetettek annak a hosszas és kínos feszült ségnek, amely az ameikai Presbiterian és Reformed Church és a magyar hazai egyház (konvent) között fennállott s ily módon összekötő kapoccsá lettek köztünk s amerikai testvéreink között.

Az episcopálisoknak azonban nincsen ilyen hátvédjük. Természetes, hogy minden módon vitatják igazukat, csak az nem természetes, hogy ebben az önvédelemben sárral dobálódznak, az pedig egyenesen veszedelmes, hogy mérhetetlen gyűlöletük olyan amerikai és hazai tényezőket is szeretne belevinni a szélmalom harcba, akiket ezáltal nemcsak módfelett kompromittálnak, hanem heggeddő sebeket szaggatnak fel ott is, itt is, magyar református egyházunk mérhetetlen kárára.