Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-12-09 / 49. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 3 Amikor a mozgalom zászlóvivője, Nánássy Lajos, perthambayi lelkész az episcopálisokhoz csatlakozott, sőt az esperességet is elfogadta, gyülekezetében olyan zűrzavar támadt, hogy helyzete tarthatatlanná lett. Kénytelen volt tehát lemondani az esperességről és az episcopálisokkal való “mindennemű összeköttetést” megszakítani. Erre vonatkozólag Nánássy az “állandóan hazudozóknak” címzett válaszában kijelenti, hogy mivel a “szerencsétlen, átkos és fertőző tiffini egyezmény maszlagát” nem lehetett beadni a perthamboyi gyülekezetnek, most már teljesen a perthamboyi független egyháznak fog élni. Azzal a kérdéssel azonban adós maradt, hogy miért hagyta oda az episcopálisokat, helyesebben miért nem fogadta el Perthamboy az epis- copális elveket? Ha tényleg szakított Nánássy az episcopális egyházzal, miért száll síkra az episcopális tanokért, miért védi az ott maradt társait, miért szenteli lapját teljesen a Reformed Church és a csatlakozás becsmérlésére, miért vonja bele Dr. Baltazár püspököt e fonák helyzetbe, egyszóval ha szakított, — miért, hogy szivét ott hagyta és ádáz harcot vív az episcopálismus érdekében ? Nánássy és társai nem lehettek másképp episcopális lelkészekké, csak úgy, hogy előbb a pricetoni egyezmény szerint pót-ordinacióban kellett részesülniök az episcopális püspök részéről. (Ez ha többet nem, de annyit mindenesetre jelent, hogy az episcopálisok előtt a magyar református egyház lelkészavatára n°m elégséges.) Az általuk alakított: Am. Magyar Ref. Egyház” — a Protestant Episcopál Church (amelyet ők következetesen igy fordítanak magyarra: Angol Református Egyház) “keresztyéni gondozása” alatt áll, holott a princetoni egyezményben nem gondozást olvasunk, hanem felügyeletet, támogatást, és bíráskodást. Szükségtelen megismételnem azt, amit már lapunk egyik tavaszi számában megírtam, amikor rámutattam azokra a kardinális külömbségekre, amelyek az episcopális és a magyar református egyház hittana és szervezete között fennállanak. Csak nem gondolják a magyar episcopálisok, hogy szemben a Presbiteriánus világszövetséggel ők fogják bebizonyítani, hogy köztünk és az episcopálisok között nincs különbség!? Azért, hogy az “Episcopal Protestant” angol szavakat valaki igy fordítja: “Angol Református,” azért, hogy valaki az Institutióból s Geleji-ből idézett pár mondattal a kézrá- tevés opere operate mágikus hatását akarja bizonyítani, ne gondolja, hogy akad a világon kálvinista ember, aki most már semmi különbséget ne lásson a kettő között. Érthetetlen! Társultak az episcopális egyházzal! Hogy ezt a konvent ellenére, vagy beleegyezésével tették, hogy e társulásért magyar lelkészi jellegüket még egy pót-felszenteléssel kiegészítették, hogy lemond tak a konfirmálásról, amely a mi törvényeink szerint nem a püspök, hanem a lelkész kötelessége, hogy lovagolnak a püspök és superintended szavakon stb., mind nem változtat azon a tényen, hogy egy olyan egyházzal társultak, amely nem presbiteri, s nem kálvinista. Ha tehát ez megtörtént, minek kell itt annyit csürni-csavami? Tessék férfiasán viselkedni! Azért hogy ez megtörtént, nem kell kivetkőzni a keresztyéni kölcsönös megbecsülés és tisztelet kötelességéből s nem kell sárral dobálni mindenkit, aki nem cselekedett hasonlóképpen. Alig bocsátotta vízre hajóját az “Amerikai Magyar Református Egyház,” már is mesterséges elen- téteket támaszt. Csak azért, hogy saját eljárásukat annál inkább homályba burkolják, eszközül mernek felhasználni nem kisebb személyiséget, mint Egyetemes konventünk lelkész Elnökét, akit előbb szívességgel köteleztek le, azután félrevezettek és végül úgy tüntettek fel, mint aki igazolja a konventtel szemben elfoglalt álláspontjukat és minden kritikán aluli gyűlölködésüket. Mert nem közönséges dolgokról van szó. Vagy igazat mondanak ezek az urak, vagy nem. Ha igazat mondanak, akkor a Magyar Református Egyház Egyetemes Konventje egy “szédületes hazugságokat tartalmazó kampányba,” kény szeri tette bele az amerikai magyar egyházakat a tiffini egyezménnyel, akkor a Reformed Church, az egyik legtekintélyesebb egyház, csak azért vállalta a magyar egyházak gondozását s azért váltotta meg azok ingatlanait óriási összegeken, hogy “bevonja a lajbi zsebeket a Forward movement keretei közé,” — akkor a “csatlakozási maszlag” korbácsával a Konvent az amerikai magyar reformátusokat ‘'bekergette egy olyan magát reformátusnak nevező felekezetbe, amely tőlük jóformán mindenben különbözik.” (így írja azt Sebestyén.) Ha pedig nem mondanak igazat Nánássyék és ezt a nagy nyilvánosság előtt, Souders püspökhöz (Reformed Church) intézett nyílt levélben teszik, amely tele van becsületbe vágó súlyos-vádakkal úgy konventünk, mint az egész csatlakozás ellen, akkor az a tény, hogy ugyanezen Konvent Elnöke elfogadja az ő segítségüket, megnyugtató és igazoló nyilatkozatokat tegyen az episcopális egyházzal való társulásukat illetőleg, — másként nem érthető, csak úgy hogy visszaéltek Dr. Baltazár Dezső püspök jóindulatával és eltitkolva előtte e dolog részleteit, félrevezették őt, amint az nyilván kitűnik Schodle magyar episcopális esperes (!) félreértésre különösen alkalmas nyilatkozatából, hogy ők a II. Helvét hitvallás alapján állanak. Végtelenül sajnáljuk, hogy ilyen bonyadalom támadt éppen azon a legfontosabb fronton, ahol egyházunk külföldi diplomáciája érvényesül. Egyházunk becsülete érdekében felettébb kívánatos lenne, hogy az illetékes tényezők világot vetnének a közvélemény s az egész világ kálvinistái eőtt meredező kérdőjelekre. Forgács Gyula. MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS UJ ZSOLTÁR. A megujjitott református énekeskönyvnek tartalma gazdagabb, összeállítása minden igényt jobban kielégítő, kiállítása pedig összehasonlithatlanul tetszetősebb, mint a régi zsoltáros könyvvé. Rendeljen egy példányt s meggyőződik erről. Az Uj zsoltár ára, kitömött, erős és díszes vászonkötésben tokkal s postai küldéssel 1.10