Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-11-25 / 47. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. Verhovay Egyletnél 22437 taggal évi 11250.00 Rákóczy Egyletnél 10256 taggal évi 433.00 Református Egyesületnél 10336 taggal évi 2500.00 Tagonként és évente ez kitesz: Bridgeporti Szövetségnél 52 centet. Verhovay Egyletnél 50 centet. Rákóczy Egyletnél 43 centet. Református Egyesületnél 24 centet. Megjegyzem, hogy a fenti fizetésekért csupán a Ref. Egy. titkára ad irodahelyiséget, abba fűtést, világítást, stb. A felemelt fizetéssel az Egyesület titkárának a fizetése $3300.00. Azért ad irodahelyiséget, stb. és abból fizeti az alkalmazottait. Tetszik látni igy is évi $1030.00-al kevesebbe kerül a titkári iroda az Egyesületnek, mint a hozzá legközelebb álló és vele legjobban hasonlítható Rákóczy Egyletnek, nem is beszélve a másik két testületről. Megjegyzem, hogy a Rákóczy Egyletnél 10%-ot levontak a tisztviselők fizetéseiből az év elején, vagyis, a mig én a kisebo fizetésért végeztem a tagszám növekedésével járó sok dolgot, addig ott több fizetést kaptak a mostaninál is. Részemről csak annyit mondhatok, hogy a vezértestületi gyűlés óta egygyel több a segédeim száma és az én fizetésem tényleg még kevesebb, mint azelőtt volt. Ugyanis a gyűlés előtt fizettem a segédemnek havi $83.33-at, de bejelentette, hogy annyiért nem marad, mert abból száraz kenyérre sem telik. Fel kellett emelnem havi $125.00-re. A másik segédem kap havi hatvan dollárt. Elfizetek tehát a kapott $275.00-ból $185.00-t. Marad nekem havonta egyszáz pengő. Ebből adok irodahelyiséget is. A Verhovayak titkárának havi $250.00 a fizetése. A Bridgeporti Szövetség titkárának $200.00. A Rákó- czyak titkárának $185.00. Az enyém $100.00, de abból adok egy szobát irodahelyiségnek, a mit akármikor ki tudnék adni legkevesebb havi húsz dollárért. Marad nekem havonta nyolczvan pengő. Hát mondja kedves Elnök Uram, érdemes nekem annyiért vesződeni és egy majdnem tizenegyezer taggal biró testület minden gondjával ősziteni a fejemet? Ha a pénzt nézném, ugye már régen oda löktem volna az egész bizniszt...! Tudtam én azt, hogy ez lesz a vége és megmondtam a vezértestület gyűlésén, hogy baj lesz a kréta közül. Azt felelték a tiszttársak, hogy vegyem el legalább ezt a kis nyomorult javítást, ha ők adják, mert nem érdemes semmiért dolgozni addig, a mig a Közgyűlés visszamenőleg adna valamit. Hát beláttam, hogy igazuk van. Tetszik emlékezni reá, hogy a Közgyűlés előtt a pénztárnokunk elment, mert nem akarta annyiért csinálni a dolgot, a mennyit kapott azért. Én csináltam szó nélkül három évig. A közgyűlés el is ismerte, hogy nem volt megfizetve a munkám mert az utódom fizetését felemelte, de nekem egy fadrombot sem adott a három évi munkámért. A titkári fizetéssel éppen igy jártam. A Közgyűlés előtt volt összevissza valami száz dollár havi fizetésem. Elismerte a közgyűlés hogy az nem elég, mert felemelte a titkár fizetését évi $2500.00-ra, de nekem a miért a Közgyűlés előtti négy éven át feldolgoztam az Egyesületet, mit adtak? JEGYZŐKÖNYVI KÖZÖNETET...! Hát kedves Elnök uram, nem volna nekem szives megmondani, hogy kell azt a tejbe aprítani? Keserűség fogja el a lelkem és szeretnék nem a Közgyűléskor, de MA elszabadulni ettől a tehertől. Eldolgoztam az életemet az Egyesületért, megőszültem bele időnap előtt, kapok érette keresztet! Viselem azt is nyugodt szívvel, mert hát keresztyénnek neveltek. Soha sem kerestem csak a magam hasznát és ma is azt mondom, hogy a mikor a másik magyar testületek titká rai megérdemlik azokat a szegény fizetéseket, a mit kapnak, mert azoké sem olyan fizetés, mint a milyet kapni kellene egy Vaskónak, vagy egy Gábornak, hát akkor én is megérdemlem azt, a mit nekem adnak. Mert ha az övék szegényes fizetés, akkor az enyém egyenesen koldus alamizsna. Mondja kérem, kinek van oka arra, hogy szégyenkezzék? Nekem e, vagy az Egyesület tagjainak? Békesség Velünk! Testvéri szeretettel Molnár István, titkár. LELKI ÉBERSÉG. Máté 25:13. Mi a legnagyobb lelki veszedelem? Az, hogy könnyen e világhoz alakúihatunk. Ha csak fokozott erővel s imádságos lélekkel arra nem törekszünk, hogy ettől a bűnös világtól egészen külön álló s nemesebb utón haladjunk: a le.ki veszedelem el nem kerülhető. Nincs ezen a világon könnyebb, mint hozzá alakulni bűnös környezetünkhöz. Nem egyéb ez, mint az árral való sima s zökkenés nélküli haladás. És ehhez nem kell egy parányi erkölcsi erő sem. Cselekedni úgy, mint a nagy tömeg cselekszik; majmolni azokat, akik látszólag vezetnek; elégni attól a láztól, mely légkörünket telíti; bírni azt a vallásosságot, vagy éppen vallástalan- ságot, melyet bírnak azok, akik között élünk és mozgunk ; futni azok után az örömök után és törni magunkat ama nyereségek után, melyek hevítik szivét a körüliünk nyüzsgő, morajló, marakodó nagy tömegnek: mindezekhez nem kell imádság; nem kell önmegtagadás, nem kell erkölcsi bátorság s nem kell lelki nagyság. A legálmosabb, a legbágyadtabb, a legpetyhűdtebb lelki élet is képes erre. De már ahhoz, hogy valaki ezzel a nyomorúlt, bűnös világgal a közösséget megtagadja: Isten által életre keltett mozgalmas s tevékeny T T