Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-11-11 / 45. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 3 fordított összegekben Aztán ezen járulékokból segítjük a munkaképtelenné vált lelkészeket, özvegyeket és árvákat, ezen járulékokból tartjuk fen Japánban, Ohiná- ban a mi missioi állomásainkat, hogy az Evangélium világossága elhatoljon azokba a pogány országokba is, és ennek áldásait a pogányok is érezzék. A magyar gyülekezeteknek is arra kell törekedniük, hogy mihamarabb önfenntartók legyenek. A McKeesporti nagy per. XII. Közlemény. Az ifjúság memoranduma. — Fairport. — Egy pár szó a disszidensekhez. — Intés a hívekhez. — Az Isten a mi reménységünk. Végére jutottam e nagy per történetének s a jelen befejező közleményben még egy pár általános jellegű dologról kívánok megemlékezni. Ezek között először is az ifjúság mozgalma az, amely méltó a figyelemre s arra, hogy elgondolkozzon az ember rajta. Az első és második tárgyalás között történt, hogy Ifjúsági Egyletünk egyik érdemes tagja, Hadar Imre bejön hozzám s egy memorandumot nyújt át azzal, hogy az ifjúság nevében terjesszem azt a Court elé. Az érdekes okmány eredeti aláírásokkal volt ellátva s az aláírások közjegyzővel hitelesíttetve. Ebben az okiratban az ifjak kifejtik a maguk nézetét az egyházra, illetőleg az egyház külső elhelyezkedésére vonatkozólag. Reámutatnak arra, hogy az egyház nemcsak a “jelené”, hanem a jövőé is. Ezt a jövőt pedig ők, a mostani ifjú nemzedék képviseli. Ez az ifjú nemzedék pedig, amely legnagyobb részben már vagy itt született vagy itt növekedett fel, minél szorosabb kapcsolatban kíván élni az amerikaiakkal és ebben a szempontból kérik a bírót, hogy a vitás kérdést a csatlakozás javára döntse el. A memorandumot átadtam Keller ügyvédnek, aki felvilágosított arról, hogy ilyen okmányt, mint bizonyítékét, nem lehet a tárgyalás anyagába bevinni, mert ott csak tárgyi érvek foglalhatnak helyet. Mindazonáltal előterjetéseiben fölhasználta azokat az eszméket, amelyeket az ifjúság akciója nyújtott. Én erről a memorandumról s annak készüléséről előzőleg semmit nem tudtam. Az ügyvéd véleménye szerint is első sorban nem mint bizonyító érv jön figyelembe, hanem mint a gondolkodásra, eszmélkedésre alkalmas és nagyon komoly anyag. Mert ebben az okmány ban csakugyan A JŐVÖ nyilatkozott meg és az egyház nem olyan intézmény, amelynek csak a mára kell tekintenie. Sőt ellenkezőleg, az egyház akkor tölti be hivatását, ha a jövőt egy pillanatra sem téveszti szem elől. Minden gondolkodó és elfogulatlan ember előtt nyilvánvaló igazság az, hogy az itt született vagy itt növekedett nemzedék Amerika felé tekint s azzal keresi a legszorosabb kapcsolatot. Semmi helye sincs itt az ál-érzékenykedésnek és a strucz-politikának, amelynek egyébként sincs jogosultsága. A száraz igazság az, hogy ennek a nemzedéknek s még inkább az utána következőnek igazi hazája Amerika és ő itt akar minden fenntartás, minden elkülönítés nélkül elhelyezkedni, és tiltakozik az ellen, hogy ő államot alkosson az államban. És ez igy van, ha mi a fejünk tetejére állunk is. Nincs az a földi hatalom, amely az amerikai Public Schoollal diadalmasan fölvegye a versenyt. Ha mi az életnek ezt a nagy és megdönthetetlen igazságát figyelmen kívül hagyjuk és arra törekszünk, hogy a jövőt kiszakítsuk az amerikai keretekből és az egyház képében egy magában álló szigetet teremtsünk belőle: a lehető legroszabb szolgálatot tesszük az egyháznak és magának a magyar nemzeti eszmének. Mert ha ezen az utón haladunk, egyszer csak arra ébredünk fel, hogy saját ifjúságunk elfordult tőlünk és ott hagyott bennünket. És ott hagyja az ősei által alapított egyházat, amelyben nem találja föl saját eszme-világát és amelyet önmagára nézve idegennek tekint. Ezekkel a megállapításokkal szemben teljes joggal teheti föl bárki is a kérdést: hát mi értelme van akkor, ha mi mégis magyar egyházakat alapítunk és tartunk fent? Ha magunk is beismerjük, hogy a jövő nemzedéket nem vagyunk képesek megtartani: miért törjük akkor magunkat? Nincsen igazságuk. A magyar nemzeti eszmék szolgálatát föladnunk nekünk nem szabad egy perezre sem, soha. Nemcsak arra kell törekednünk, hogy mi magunk ott legyünk, hanem sokkal inkább arra, hogy a jövő nemzedék is ott legyen ennek a szolgálatában. Ezt a czélt pedig sohasem érjük el, ha engedjük, hogy a jövő nemzedék kicsússzon a mi egyházaink ellenőrző hatása és irányítása alól. Viszont, teljes mértékben elérjük azt, hogy ha ez a jövő nemzedék, ez a minden ellenkező törekvés daczára is teljesen amerikaivá növekedett nemzedék a mi egyházaink kötelékében nő fel. Egyházainkat tehát olyanná kell tenni, hogy annak a jövő nemzedéknek legyen kedve és ambíciója abban megmaradni. Ha ezt elértük: akkor meg van a lehetősége annak, hogy ellenőrizzük és irányítsuk az ő gondolatvilágukat. Nemzetünk történetének, világtörténelmi hivatásának, rendeltetésének ismertetésével, irodalmunknak, művészetünknek stb. tanításával, és nemcsak a mi nyári iskoláinkban, hanem felsőbb fokon való tanításával igenis, el tudjuk azt érni, hogy a jövő nemzedék is büszke lesz az ő magyar származására és mint egy elismert és tekintélyes amerikai egyház tagjának, nemcsak képessége, hanem módja és alkalma is lesz ahhoz, hogy szót emeljen ott, ahol a szónak komoly súlya és ereje van! A magyar nemzeti eszmének Amerikában egyedül ez az egyetlen útja van, amelyiken igazi eredményt lehet elérni. Ha mi egy elkülönített nemzetiségi egyházban begubózzuk önmagunkat: abban gyönyörködhetik talán a rövidlátó strucz-politika, — de ennél az értéktelen és erőtelen ön-gyönyörködésnél nagyobb eredményt elérni nem fognánk soha! Mert egy ilyen alakulás, eltekintve attól, hogy még saját fenntartására sem volna elég ereje, nem rendelkezne még annyi erővel sem, hogy a jövő nemzedéket fogva tartasa önmaga mellett. A mekeesporti Ifjúsági Egylet memoranduma ezekre a nagy igazságokra világit reá s kívánatos volna,
