Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-11-11 / 45. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. hogy azokat föl is ismerjék mindenek. Fairport. Meg kell emlékeznem e pörrel kapcsolatban a kicsiny fairporti gyülekezetről, amely egyház május 21-én lelkészéül választott meg. Meghívtak és pedig igen nagy anyagi áldozattal ugyanolyan javadalmazásra, mint amilyen az én mckeesporti lelkészi fizetésem. Faii-port kicsiny, békességes, nyugodalmas egyház. Az Erie tó partján, teljesen tiszta, egészséges levegővel, egyházmegyénk egyik legszebb paróhiájával, gyö- ny;rüen fásitott utczáival, parkjaival egyike a legkívánatosabb egyházaknak. Adóssága nincs, a jövő miatt aggódnia nem kell. Testi, lelki békességet, nyugodalmat kínált nekem ez a gyülekezet, szemben a gyötrelmekkel, küzdelmekkel. A meghívást elfogadtam, de azzal a föltétellel, hogy az állást nem foglalom el addig, amig a mckeesporti ügy elintézve nincs. Azokat a mckeesporti testvéreimet, akik jóban-roszban kitartottak velem, akik ismételten visszauaasitották már előbb is a lemondási készségemet : becsülettel nem hagyhattam el addig, amig ügyük el nem rendeződött. Szóban forgott időközben más egyházakba való pályázatom is, de sehova, még csak a pályázatomat sem adtam be amiatt, mert éreztem, hogy én egyelőre McKeesporton vagyok érkölcsileg elkötelezve. A jó fairportiak türelemmel vártak reám majdnem három hónapig akkor, amikor azt mondottam nekiek, hogy legfellebb egy pár hétről van szó csupán. Hiszen ebben voltunk mindnyájan, senki sem gondolta, hogy ily sokáig elhúzódjék az ügy. A lelkész hiányát azonban nagyon érezte a gyülekezet. Sürgettek folyton, szóban és Írásban, hogy foglaljam el az állást. Be kellett látnom, hogy az ő helyzetük is tarthatatlan, de a becsület meg a tisztesség mégis fogva tartott McKeesporton. Nem tehettem mást, mint hogy a presbitériummal való tanácskozás után értesítettem őket: ha semmiképen sem lehet tovább várni: igaz sajnálattal bár, de inkább visszavonulok. Nem tarthattam őket sem örökös bizonytalanságban. A fairportiak aztán megválasztották Krivulka Károly lelkésztársamat és én hiszem, tudom, hogy kárpótolva lettek a várakozásért. Kedves kötelességemnek ismerem azonban, hogy ezen a helyen is megemlékezzem róluk és ismételten is megköszönjem azt a jóságot, amelyet az én igénytelenségemmel szemben tanúsítottak. * * ❖ Befejezésül pedig szólok először azokhoz a mckeesporti testvéreimhez, akik az ő maguktartásával okozói voltak ennek a rettenetes felfordulásnak. Tudhatják, hogy soha nem alkalmatlankodtam egyikőjüknél sem avégett, hogy magamat kinálgassam, korteskedjem vagy hogy a megindult küzdelem folyamán őket álláspontjuk megváltoztatására bírjam. Lelkésztársaim közül sokan hibámul rótták ezt fel, de én most is úgy érzem, hogy nem cselekedtem helytelenül. Nem arra van szükség, hogy az én kedvemért, hanem arra, hogy a saját meggyőződésük alapján térjenek a helyesebb útra. Nem a korteskedés, hanem egyedül az igazság megismerése teremhet áldott gyümölcsöket. Ezt az igazságot pedig nem hitték el nekem a küzdelem megindulása előtt s nem hitték volna el azután sem. Most azonban már nem én, hanem a mindkét fél fölött álló, pártatlan bíróság mondotta meg nekik, hogy mindazok a mesék, amelyekkel őket lelkiismeretlen vezetők és bujtogatók fölizgatták, alaptalanok. Sem hitünket, sem templomunkat, sem szabadságunkat, jogainkat, sem semmi néven nevezendő erkölcsi vagy anyagi javainkat el nem adtuk. Most már ne az én szavamnak, hanem higyjenek a bíróság szavainak, amely mindezeket itéletileg megállapította. Megmondottam a Márczius 26-án tartott közgyűlésünkben, hogy ha ezt az ügyet pörre viszik: el fogják veszíteni. Igazságot szóltam akkor s nem beszélek a levegőből most sem, amikor mondom, hogy ennek a megnyerésére tovább sincsen semmi reményük. Ha bárki is ellenkezőt állít ezzel: legyenek meggyőződve arról, hogy az most sem gyéb, mint lelkiismeretlen ámítás, aminthogy lelkiismeretlen ámítás volt az, amivel eddig biztatták őket. A biró meghozta a maga ítéletét. Ez ellen az ítélet ellen joguk volt kifogásokat jelenteni be. A kifogásokat bejelentették s azok tárgyalása két-három hét múlva lesz. Meg fogják látni, hogy ott is el lesznek utasítva. Azután még mindig joguk lesz fellebbezni a Supreme Courthoz. Ha van még tovább is kidobni való pénzük, még pedig tekintélyes összegű kidobni való pénzük, megtehetik azt iá. De meg fogják látni, hogy elutasítja őket a Supreme Court is. Mert azokban az állításokban, amelyekkel őket Sebestyén lelkésztársam fölizgatta, nincs egy szemernyi igazság sem. Hagyjanak félbe hát az áldatlan testvér-háborúval, amelynek sem értelme, sem jogosultsága nincs, és állítsák vissza egyházuk békességét. Ami elmúlt: igyekszünk azt elfelejteni s mint jó keresztyének, egymásnak alázatos lélekkel megbocsátani. * * * És szólok másodszor azokhoz a mckeesporti hittestvéreimhez, akik e nagy viharban velem híven kitartottak. Ha az ő hűségükben volt valami része az én személyemnek is: köszönet érette. De tudom azt, hogy őket első sorban az okos meggyőződés és józan ész vezette. Maradjanak meg mindvégig ennek a bölcs mérsékletnek utjain. A szélsőségek megbosszulják magukat : tartsuk hát távol magunktól azokat. Bent vannak az édes anya által is ajánlott, amerikai hittestvéri szent kötelékben: igyekezzenek minél jobban megbecsülni annak áldásait. Ne feledkezzenek el a csatlakozást elfogadó jegyzőkönyvünknek ama pontjáról, amely szerint egyházunknak uj kötelékében is az lesz legfőbb törekvése, hogy saját magáról gondot viseljen. A mostani nagy megrázkódtatás egyelőre képtelenekké tesz bennünket erre: de legyen legfőbb törkvésük, hogy ez ígéretet va
