Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-01-07 / 1. szám
8 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. sza, a másik pedig azt: szóval a hangsúly elhelyezésében különbözzenek. Csak is igy lehetséges az, hogy az igazságnak teljes köréről tiszteletteljes és gyümölcsöző felfogást nyerhessünk. Ezek a rendszerek tehát változnak, de az igazság most és mindörökké ugyanaz marad. Hiszen ha más térre lépünk, ugyanezt fogjuk tapasztalni. A csillagászati tantételek napról-napra változnak. A dicső nap azonban csak éppen úgy ragyog, mint azelőtt. Sugarainak fenséges színe s melegének éltető ereje soha sem fogyatkozik meg. Én nem tudom, hogy mily mélyreható változások vannak folyamatban az anyag törvényeit és tulajdonságait illetőleg, de azt tudom, hogy ez: a jó öreg föld csak épp úgy forog a maga tengelye körűi, mint azelőtt. A vetés és aratás ideje nem múlik el. Fölfedeznek egy új elemet és rendszerek ingának meg és omlanak össze, mint kártyavárak. A világegyetem azonban marad úgy, mint ezelőtt volt. így vagyunk mi ami emberi törekvéseinkkel és rendszereinkkel is, melyeken keresztül kifejezni és magyarázni akarjuk a Végetlent. Ezek állandóan változnak, ő azonban megmarad ugyanannak. Építünk nagyszerű rendszert. Eljátszuk ebben kis játékainkat. Ebben a játékban hullajtjuk verejtékeinket. A játszótért változtatjuk, a játék tárgyait ide-oda tologatjuk, majd újra kezdjük a játszmát s mindez idő alatt és mindezek közepett a Krisztus uralkodik: “ tegnap és ma és mindörökké ugyanaz.” A kis gyermek előtt ez a földi élet örökkévalóságnak tetszik. Nap nap után még csak gyorsan fut el, de már a hónapok és évek előtte nem bírnak értelemmel. A gyermekkor azonban megy, fut, rohan és itt hagy bennünket mielőtt feleszmélnénk, ősz hajszálak itt is, ott is jelenkeznek fejünkön s mi alig veszünk erről tudomást. Hiszen nem is vártuk! Pedig itt vannak. Jelentkeztek. Jeléül annak, hogy minden változik. Egyszer arra az elhatározásra jutsz, hogy meglátogatod azt az otthont, hol a bölcsőd ringott s gyermekkorod gondtalan napjait átélted!. Meg vagy győződve arról, hogy mindent és mindenkit úgy találsz, mint ahogyan évekkel azelőtt ott hagytad. És e he'yett azt találod, hogy a legtöbben azok közül, akikkel együtt játszottál, akikkel pajtáskodtál, ma már ott fekszenek kint a temetőben s sirdombjuk már be is gyepesedett. Helyüket gyermekeik töltik be az életben s ezek is ma „már férfiak és asszonyok s gyermekorod játszóterét ezeknek gyermekei lepik el. Minden megváltozott. És te most már szinte bánod, hogy visszajöttél, mert most már egy ábránd- képpel kevesebbet mondhatsz a magadénak. És te csak ekkor kezded igazán megérteni Lyte örökszép szavait, amidőn ezeket Írja; “Rövid létünk elrohan, mint a hab, Vig zajt bú vált, semmi fény nem marad; Változás és romlás dúl mindenen, Te, ki nem változol, maradj velem!” Ámen! UTÓIMA. Láttuk szent igédből, óh Úristen, létedben soha sem változó valóság, hogy te megmaradsz mindörökre ugyanannak, ami kezdetben valál. Bölcs valál te és e világ szép formája bölcsességednek műve. Bölcsességedben ma is ugyanaz vagy. Szerette! minket, bűnös és múlandó gyermekeidet s elküldő tied egyszülött fiadat, hogy bűneinkből megváltson bennünket. Szeretetedben te ma is ugyanaz vagy. Irgalmas valál és valahányszor igaz szívvel feléd fordúlva imádkoztunk, te elárasztottál minket kegyelmeddel. Kegyelmedben te ma is ugyanaz vagy. Jó voltál te kezdettől fogva s jóságodból kifolyólag elküldötted számunkra a vigasztalásnak, a bátorságnak és az erőnek szent lelkét Jóságodban te ma is ugyanaz vagy. Köszönjük néked, Úristen, hogy igy gondoskodtál rólunk a múltban. Megbocsáttottad bűneinket. Kegyelmedbe fogadtál és megtartottál minket, óh ne hagyj el bennünket ezután sem. Légy nekünk a jövőben az, aki voltál tegnap és vagy ma. Segits törekvéseinkben. Igazgass utainkbán, hogy soha se térjünk le arról az ösvényről, mely egyenesen vezet a Golgotán keresztül a te királyi széked elé az örök boldogság hazájába. Ámen! VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE JANUÁR 8-RA. Aranyige: “Keressétek először Istennek országát és az ő igazságát és ezek mind megadatnak néktek.’’ Máté 6:33. Illés próféta. (I. Kir. 17 rész.) Az előző leckében azt tanultuk, hogy Jeraboám király a bálványimádásra vezette Izrael népét. Jeroboám utódjainak uralkodása alatt az állapotok még rosszab- bakká lettek. A gonosz királyok egész sorozata következett, akik az országot egyre jobban belevitték a bűnbe. Akháb a leggonoszabb királyok közül való volt. Ennek uralkodása alatt lépett fel Isten parancsára Illés próféta, aki megjelent a király előtt s megmondotta neki, hogy több esztendőig nem lesz sem eső sem harmat az országban. Amikor azonban mindezt elmondotta a királynak, menekülnie kellett, mert a király meg a- karta öletni. Isten parancsára egy Kérith nevű patak mellé vonul Illés, ahol az Isten Ígérete szerint italát a patak vize szolgáltatta, eledelét pedig minden reggel az ég madarai, a hollók hozták számára. Nemsokára azonban a szárazság miatt a patak is kiszáradt. Erről Illés is megtudta, hogy az Isten által előre megmondott szárazság bekövetkezett az országban. Innen szintén az Isten parancsára Sareptába' ment, ahol az isteni gondviselés folytán egy özvegyasszony
