Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-10-21 / 42. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 7 fogva megérdemel. Nincs a magyarok közt itt Amerikában elég képzett és tanult ember. Pedig de sokat, — kibeszélketetleniil sokat — jelentene, úgy az amerikai magyarság, mint az édes haza életére nézve, ha a bírák, ádamkivatalnokok, orvosok, mérnökök stb. között ott volnának nagy számban a magyarság képviselői is! Mert igy, ahogy a magyarság ma áll, vájjon ki hallgatná meg szavát? Ki hallgatja meg azt a sok-sok ezer egyszerű munkást, amely elvész a gyárak kormában és füstjében? Tóth Sándor professzor úr meglátta a magyarság életének eme nagy fogyatkozását. De nemcsak meglátta, hanem segíteni is akar rajta. Az amerikai ref. egyházzal (The Reformed Church in U. S. A.) karöltve Lancasterben, Pa. akarja megépíteni a magyarság kultúrájának erős várát. Prófétai lélek ő. Városról városra, gyülekezetről gyülekezetre jár, hogy felrázza a magyarságot. És Trentcnban megértő magyar szivekre talált. A trentoni magyar kálvinista gyülekezeket illeti az a dicsőség, hogy az amerikai magyarság kultúrájának várához az első köveket adta. Az egyházi közgyűlés évi egyszáz dollárt, Kun Gábor buzgó hittestvérünk pedig, jóllehet őt gyermeket nevel, külön huszonöt dollárt ajánlott fel a magyar nevelés ügyére. Mert bizony mint minden dologhoz, úgy ehez is pénz kell. Az amerikai ref. egyház csak azokat taníttatja ki ingyenesen a kollégiumban és a szemináriumban, akik a lelkészi pályára készülnek. Tóth Sándor profeszszor úr azonban azt akarja, hogy a közpályákon is ott legyenek a magyarság képviselői nagy számban. Erre kell egy hatalmas magyar alap. Oh vajha, minden magyar gyülekezet itt Amerikában, úgy mint a trentoni, megértené az idők szavát. Óh vajha megértené és taníttatná fiait és nyújtana anyagi eszközöket a cél megvalósításához. Én hiszem hogy megteszi mert meg kell tennie. Dr. Herczegh József, postgradueted student a lancasteri theol. szemináriumban. ❖ * ❖ *) Lapunk olvasói közzül bizonyára többeket érdekelni fog az a hir, hogy a fennti tudósítás beküldője Nt. Dr. Herczeg József úr, oklevél es ref. lelkész, ki k. b. egy “hónapja jött ki édes Hazánkból, annak fővárosából Budapestről, hol Nt. Haypal Benő budai hir neves lelkipásztor mellett és ennek gyülekezetében működött mint közkedvelt segédlelkész. / A kiváló tehetséggel megáldott ifjú lelkipásztort az ő nemes ambitiója hozta ki Amerikába, hogy az itteni theologiákon gyarapítsa, mélyítse s majdan Krisz tus szent egyháza javára értékesítse azokat a papi tanulmányokat, melyeknek alapjait részben a budapesti, részben a bázeli ref. theologyákon szerezte meg magának... Nt. Dr. Herczeg fennti czél elérése végett be iratkozott a lancasteri ref. theologiára, hol Nt. Tóth Sándor professzor urnák és a többi j eles tanároknak elő adásait fogja hallgatni, mint post graduate student. Bírjuk a jeles ifjú lelkipásztor ígéretét, hogy értékes közleményeivel gyakorta fel fogja keresni a Reformátusok Lapját. — Szerk. Felhívás a duquesnei magyar református híttestvérekhez. Kedves Hittestvérek:— Jól tudjátok, hogy eleitől kezdve sokan voltunk és vagyunk Duquesneben,akik aggodalommal néztük azt az irányt, melyben egyházunk halad. Kezdettől fogva helytelenítettük azt, hogy mi kiszakítsuk magunkat a többi amerikai magyar reformátusok közül. Helytelenítettük, hogy egyházunk minden törvény és felettes hatóság nélkül folytassa életét, mert tudtuk, hogy ez az állapot csak az egyes emberek erőszakos uralmára vezet. A következmények igazolják, hogy az önkény és szeszély miatt a legjobb egyháztagjainknak kell szenvedniük. Helytelenítettük egyházunk nak a testvéri közösségből való kiszakitását azért is, mert nekünk, amerikai magyar reformátusoknak arra kell törekednünk, hogy egy táborban legyünk. Mi sohasem akartuk azt, hogy ennek az egységnek éppen mi legyünk a kerékkötői. Helytelenítettük ezt az irányt azért is, mert nem tudhatjuk, hogy mit hoz a jövő s hogy nem lesz-é szükségünk valamikor arra, hogy mellettünk álljon az erősebb testvér? Helytelenítettük azért is, mert mi Amerikában élünk s nemcsak a magunk érdeke, hanem szülő hazánk és otthoni anya- szentegyházunk érdeke is azt kívánja, hogy beleilleszkedjünk az amerikai keretekbe. Ezek a gondolatok vezérelték hazai egyházunkat, amikor egyezményt kötött a Reformed Church-el Tif- finben. Egyezményt, amelyet annak idején a mi lelkészünk előttünk soha nem ismertetett. Ez az egyezmény egyaránt biztosítja erkölcsi és anyagi érdekeinket úgy az egyházi, mint nemzeti téren. Ezt állapítja meg a Konvent is abban a határozatban, melylyel a Tiffini Egyezményt véglegesen megerősíti, és újra kér bennünket, hogy egyesüljünk a velünk közös hitet valló testvéregyházzal, az amerikai Reformed Church-el. Az otthoniak vannak olyan jó reformátusok és vannak olyan jó magyarok, mint mi. — És ha ezt ajánlották nekünk: református hitünk és magyar nemzetünk érdekében a legjobb akarattal tették azt. Mi is erről voltunk és vagyunk állandóan meggyőződve és csak sajnálkozásunkat fejezzük ki afelett, hogy lelkészünk a maga egyéni véleményének szolgálatában, lelkészhez illetlen, indulatos módon, folytonosan lázitó beszédekkel és durva írásokkal, valótlan állításokkal ezeket az igazságokat eltakarni igyeksik előttünk és megbontja az amerikai magyar reformátusok békéjét és egységét. Mi ezt az irányzatot tétlenül nem nézhetjük tovább. Valamit tennünk kell. Hogy mit tehetünk és hogy mit kell tennünk: ezt akarjuk megbeszélni azon az értekezleten, amelyet e hó 22-re, a Reformed Church nek a 7-ik utcza és Kennedy sarkon levő templomába.
