Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-10-21 / 42. szám
8 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. délután két órára ezennel összehívunk. Meghívtuk erre az értekezletre Tiszt. Melegh Gyula mckeesporti lelkész urat, a mi volt lelkészünket is. Kérünk benneteket, akik velünk együtt gondolkoz tok és el akarjátok magatoktól távoztatni a hiábavalóságokat, jöjjetek e] családjaitokkal együtt és igyekezzünk egyházunkat, magunkat kimenteni abból az örvényből, amelybe meggondolatlanul, indulatoskodásból, személyeskedésből vittek bennünket. Duquesne, Pa. 1922. Október 16. Balázs János és neje, Balázs Miklós és neje, Balogh Imre és neje, Gavallér Bálint és neje, Kiss Lajos és neje, Kocsis István és neje, Koncz András és neje. I. Kovács András, ez. Kovács János és neje, Lajos Andiás és neje, Lajos Béla és neje, Lajos Mihály és neje, Pa- lágyi János és neje, Rezes Mihály és neje, Toboz Dániel és neje, Varga János és neje. 11***************' VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE Október 22-Re. j ***************** Rovatvezető: Nt. Vasváry Ödön pittsburghi ref. lelkész. I **************** Jézus megkísérlése. Lukács: 4. Aranyige: “Mert amennyiben szenvedett, ő maga is megkisértetvén, segíthet azokon, akik megkisértet- nek.” Zsid. 2:18. Rögtön azután, hogy János megkeresztelte az Ur Jézust a Jordán folyó mellett, ahol a próféta nyilvánosan is vallomást tett Jézus messiási küldetéséről, az Isten lelke egy magányos helyre vezette a Megváltót, hogy imádkozással készítse magát elő megkezdendő munkájára. Itt történt, föllépésének legkezdetén, hogy a gonosz lélek megkísértette Jézust. Maga a történet nem olyan egyszerű, hogy könnyű volna megérteni s megérteni teljesen nem is fogjuk, ha épen ennél az eseménynél különös súlyt nem helyezünk Jézus emberi természetére. A Megváltó ott állott, hogy elkezdje a világ teremtése óta legnagyobb és legfontosabb munkát, amely a Sátán országát lesz hivatva megdön- teni. Ha a gonosz lélek akadályokat akart gördíteni az Ur Jézus útjába, sietni kellett neki, hogy ezt minél előbb megtegye. Erre pedig a legjobb alkalom az a 40 nap volt, amelyet Jézus teljesen egyedül töltött el, gondolatainak és imádságainak társaságában. A Sátán tudta, hogy Jézus emberi természetét kell megkörnyékeznie, azt az emberi természetet, amely sokszor olyan gyönge a kisértések előtt s amelyet olyan könnyen el tudnak szédíteni a föld hivságos dolgai. A testi éhség a ieggyötrelmesebb dolgok egyike. Az éhsző ember úgyszólván mindenre képes, amint azt a körülzárt várak, városok történetei is bizonyítják. Sehol, talán a legembertélenebb vérengzésekben sem játszódnak le olyan irtózatos jelenetek, mint az éhha- lal előtt álló emberek között. Olvashatjuk Jeruzsálem utolsó ostromának történetét, vagy a mostani éhínségek leírását s megláthatjuk bennök, hogy a testi táplálék után reszkető ember elfelejt mindent s csak egyetlen célt ismer: éhségének bármilyen utón módon való kielégítését. Az éhes ember mindenre kapható. Erre számított a gonosz lélek is, amikor Jézust a testi éhség érzései között kisértette meg. Jézusnak kezében ott volt az isteni hatalom, amellyel megtehette volna, hogy saját táplálásáról gondoskodjék, akár úgy, amint a Sátán sugalmazta neki, akár más módon. De ha megvizsgáljuk későbbi életét s minden egyes csodáját, látni fogjuk, hogy Jézus önmagáért, a saját érdekében soha egyetlen egy csodát sem tett, még akkor sem, amikor a keresztfa előtt zsibongó sokaságot egy csodával meg tudta volna győzni isteni küldetéséről. Megkísértette a Sátán, hogy isteni erejét helytelen, fölösleges módon bizonyítsa be s ezáltal már munkája legkezdetén botlást kövessem el. Jézus azonban tisztán látta a kelepcét s kimondotta, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hogy nem a testi táplálék a fő s hogy jobb meghalni, mint helytelen utón tartani meg az életet. Az első kisértést Jézus diadallal verte vissza. A második kisértés az emberi természet egy másik nagyon könnyen megsebezhető pontjának: a nagy- ravágyásnak szólt. Látta maga előtt azt az országot, amely apáinak földje volt s amelynek népéhez jött. Tudta, érezte, hogy a földi siker szempontjából sokkal könnyebb munkája lenne, ha mint földi szabadító menne az ő népéhez, aki politikai felszabadulást, függetlenséget hoz nekik. Látta maga előtt, hogy azzal a néppel, amelyet igy fel tudna szabadítani az idegen szolgaság alól, tovább mehetne hóditó utakra, világbirodalmat alapíthatna velők, olyat, mint a méd, perzsa, görög vagy római világbirodalmak voltak... Mennyivel könnyebb, szebb, dicsőségtelj esebb, népszerűbb feladat volna ez, ha ezt tűzné maga elé... A Sátán beszélt, beszélt, egyre ragyogóbb színekkel festette le előtte a jövő lehetőségeit — de Jézus itt is látta a csapdát, amelyet el kellett kerülnie. A Sátán célja az volt, hogy Jézus emberi nagyravágyásának feltüzelésével eltérítse őt eredeti céljától, de Jézus nem a kard és a korona, hanem töviskoszoru és a kereszt után nyúlt, ő nem földi országot jött alapítani. Az ő világbirodalma nem a kard és fegyverek erején, hanem az emberek szivében fog alapulni. Minden világbirodalom mulnadó, akármilyen nagy és hatalmas legyen is, de az ő országának elmúlni nem szabad. S ezt tudva, isteni méltósággal űzte el magától ezt a második kisértést is.
