Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-10-21 / 42. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 5 beszéddel. Elmondotta, hogy kik vagyunk mi itt, Amerikában és kik vagyunk otthon, szülő hazánkban. Rajzolta a magyar ref. egyház évszázados múltját, amely jogot ad nekünk arra, hogy teljes önérzettel foglaljunk helyet a világ többi református egyházai mellett s közelebbről az amerikai református egyház mellett. Mi, amerikai magyar reformátusok, bevándorlók vagyunk ezen a földön, akiket legnagyobb részben a szükség, a nyomorúság hozott ide. Természetes dolog, hogy szegénységünk az egyházi életben is jelentkezik. Köszönet és hála érette a mi amerikai református hittestvéreinknek, hogy a mi szegénységünknek gondját fölvették. Kérte az erkölcsi és anyagi támogatást a jövőre is és ígérte a mi részünkről az őszinte, fenntartás nélküli ragaszkodást. Szépen sikerült beszéde szemmel látható, mély benyomást tett a gyűlés tagjaira, akik közül egy lelkész imádságban fejezte ki a gyűlési tagok érzelmeit, kérve reánk s gyülekezeteinkre és a mi uj viszonyunkra az Isten gazdag áldását. Ima után egy alkalmi egy házi éneket énekeltek a gyűlési tagok, amelyre válaszul a mi ajkainkon zendült föl nemzeti imádságunk, a magyar Hymnusz, kisérve e sorok írójának orgona játékával s követve a gyűlési tagok zajos tapsai által. Majd az elnök jött hozzánk s kezet szorított mindnyájunkkal és példáját követték az összes gyűlési tagok. Sorba vonultak föl és a testvéri egyesülésnek igy adtak kézszoritásban külsőleg is kifejezést. Kétségtelen, hogy a mostani egyházkerületi gyűlésnek ez volt a legkedvesebb jelenete, nemcsak mi előttünk, hanem a többi tagok előtt is. Kedden este a szomszédos Harmony község református templomában volt Istentisztelet s bizonyos, hogy a gyűlés másik kimagasló eseménye ez az Istentisztelet, illetőleg Dr. Schaeffernek az Istentisztelet után tar tott hatalmas beszéde volt. Tudjuk, hogy Dr. Schaeffer csak nem régen jött haza Európából, illetőleg Magyarországról, ahol hivatalos kiküldetésben járt. Hatalmas, nagy beszédben számolt be erről az útról. amelynek során egymásután vonultatta föl az európai országokat, legtöbbet foglalkozva hazánkkal, ahol egyébként is legtöbb időt töltött. Elmondotta látogatásait az összes főiskoláinkban. Nagy tisztelettel emlékezett meg püspökeinkről, tanárainkról, akik havi 5 dolláros fizetés mellett oly hősi lélekkel töltik be tisztüket. Hosszasan foglalkozót Erdélylyel s az oláhok vérlázitó magatartásával. Hódolattal hajolt meg az előtt a nagy hivatás előtt, amely a magyar ref. egyházra, mint a protestantizmus védőbásyájára vár. Megemlékezett arról a nagyszerű gyülekezetről, amely a budapesti Kálvin téri templomban hallgatta az ő prédikációját. És összehasonlította ezt a prágai tapasztalataival, ahol azt mondták neki, hogy legalább 6000 embert fog a templomban találni s nem volt 300 sem. Általában nagyon kedvező benyomásokkal távozott el tőlünk, de nem hallgatta el azt sem, ami nem tetszett neki. A vasárnapi hejje-huja, a vasárnap is nyitva tartott színházak, kávéházak, kocsmák, zene és táncz mindenfelé az Urnák napján is... bizony megmondta, hogy ez nem az a vasárnap, amely az ő ideálja. Nagy rokonszenvvel és megértéssel beszélt szülő hazánk politikai helyzetéről, a gazdasági és társadalmi viszonyokról stb. Beszédét azzal végezte, hogy kedvesen emlékezik európai útjára, de mégis örömmel fogadta a napot, amikor visszatérhetett Amerikába. Az amerikai ember hazaszeretete költői magasságra emelte a gyönyörű beszéd végét, amely a maga szinességé- vel, elevenségével, tartalmával és nagyszerű előadási modorával eleitől végig feszült figyelemben tartotta a közönséget. Másnap és harmadnap még tovább folyt a gyűlés, amelynek részletes ismertetése azonban túlhaladja e rövid tudósítás határait. Egyházainknak a jövőben arra kell törekedniük, hogy sohase maradjanak el az egyházkerületi gyűlésekről sem. Másnap és harmadnap még tovább folyt a gyűlés, melynek tárgysorozatán szerepelt még egy ügy, amely bennünket közelről érdekel. A Belmissziói Tanács ugyanis 75.000 dollárt kér a magyar munka erőteljes- folytatására és kiterjesztésére. Az ember szinte megdöbben e rémtiletesen nagy számtól, de úgy látszik, hogy amerikai szemüvegen keresztül még ez sem lehetetlen. Erre mutat legalább az a tény, hogy az Ohio Synod már megszavazta ezt és megszavazta most a Pittsburgh Synod is. Ezzel azonban még nincsen elintézve. Még keresztül kell mennie a többi egyházkere- leteken is, és ezek keretén belől még az egyházmegyéken is. Egy esztendő legalább is beletelik, mig ennek mind végire járnak, de úgy látszik, hogy Amerikában csakugyan, semmi sem lehetetlen. Csak a bennünket érintő tárgyakat említettem a gyűlésnek, hiszen kimerítő jelentést tenni egy rövid czikk keretében teljes lehetetlen. Ez a rövidke karczo- lat is elegendő azonban ahhoz, hogy meglássuk, milyen módon és milyen keretekben dolgoznak itt. Kívánatos lenne, ha magyar egyházaink állandóan képviseltetnék magukat ezeken a gyűléseken. McKeesport, Pa. Melegh Gyula, ref. lelkész. Magyar lelkészi conferencia. A Pittsb. egyh. kér. gyűlésével kapcsolatban Oct. 11-én, Szerdán d. u. a magyar lelkészek és világi képviselők is tartottak külön gyűlést, melyet Főt. Dr. Souders nyitott meg, szívélyesen üdvözölve a megjelent magyar lelkészeket és delegátusokat, egyben örömét fejezve ki a felett, hogy az egyh. kér. gyűlés oly ünnepélyes formák között vette be a nyugati egyházmegyét és ennek gyülekezeteit. A Supt. ur rokonszenves szép beszédjét Horváth Sámuel e. m. elnök viszonozta tartalmas és meleg érzésű köszönő beszéddel. Csutoros lelkész magas szárnyalásu és a lelkeket megkapó imája után Fői. Dr. Souders kérte fel a jelenlevőket arra, hogy tanácskozzanak a magyar gyülekezetek szellemi érdekeit legjobban érintő fontos egyházi kérdések felől.
