Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1922-10-21 / 42. szám

VOLUME XXIII. ÉVFOLYAM.______________1 9 2 2 Oct. 21.____________________________No. Szám.

Publication Office: — 1001 Manu’frs. bldg. Pittsburgh, Pa. Editors adress:— Rev. A. Harsányi, 607 Greenfield Ave. Pittsburgh, Pa.

A “tiffini egyezmény” megerősítése

Amint e lap mult heti számában olvastuk, a Konvent a f. évi Szeptember hó 20-án tartott gyűlésében megerősi tette a Tiffini Egyezményt, amelyet hivatalos kiküldöttjei utján a Reformed Church in the U. S. közegyházzal kötött.

E megerősítő határozat szerint a Konvent örömmel és megnyugvással bocsátja el az eddigelé hozzája tartozott amerikai magyar ref. egyházakat a közös hitet valló testvéregyház kebelébe Isten áldását kérve imádsággal megszentelt frigyükre. Ez az elbocsátás nem jelent azt, mintha az eddig fenntartott lelki közösség megszakadt volna, sőt inkább ugyanebben a határozatban kimondja a Konvent, hogy ezt a lelki közösséget a Reformed Church in the U. S. utján a jövőben is fent kivánja és fent is fogja tartani.

A rendes dolog az volna, hogy amikor a Konvent ezt a határozatot meghozta, némuljanak el mindazok az ellenvetések, amelyek eddigelé a Tiffini Egyezménynyel kapcsolatban oly sok vizet zavartak sorsúnk között. Ebben a megerősítésben nincs egyetlen egy hang, egyetlen egy szó, amely arra engedne következtetni, hogy a Konvent a jövendő iránt csak a legkisebb aggodalmat is táplálná. Elhiheti pedig mindenki, hogy a Konvent, mint a múltban tette, úgy a jelenben is féltő szeretettel vesz körül bennünket s ha a legkisebb aggodalma lett volna, már akár anyagi, akár erkölcsi téren, azt kifejezésre juttatná ebben a határozatban is. Nem puszta szó, hanem élő valóság az, hogy a hazai egyház nekünk “szerető édes anyánk” és hogy mi annak gyermekei vagyunk. Amint az édes anya nem fe- ledkezhetik meg az ő fiáról, és nem ad követ neki, amikor kenyeret kér tőle: bizony, a Konvent sem feledkezik és nem feledkezett meg rólunk még az ő agyongyötört nyomorúságában sem és a Tiffini Egyezményben nem adott nekünk követ, amikor kenyérre volt szükségünk.

Gondoljunk az édes anyára és vegyük eszünkbe,

hogy vajon aláírta, vajon megerősítette volna-é a Konvent azt a Tiffini Egyezményt, ha azt látja, ha azt tudja, hogy ez által elveszítjük egyházi vagyonúnkat? Hiszen a mi erősségünk: erőssége egyúttal a hazai egy háznak is. És a mi romlásunk: gyöngülése a hazai egyháznak is.

Vajon aláírta, vajon megerősítette volna-é a Konvent azt a Tiffini Egyezményt, ha azt látja, ha azt tudja, hogy az által veszélyeztetjük szent hitünk épségét? * Ne akarjon közülünk senki se nagyobb tudós lenni azoknál a konventi Atyáknál, akik évszázados hitünk, legszentebb örökségünk sáfárai lévén, a Reformed Church-öt “közös hitet valló testvéregyháznak” nevezik, akiknek hittestvéri közösségükbe örömmel és megnyugvással bocsátnak el bennünket. Hittudós és dogmatikus nem lehet mindenki, de a legegyszerűbb hittestvérünk is elhiheti azt, hogy azok a konventi atyák a hittudomány terén is vannak olyan bölcsek, mint közülünk bárki, és vannak olyan jó magyarok, mint közülünk bárki.

Kifejezésre juttatja ez- a határozat a Tiffini Egyezmény amaz alapgondolatát is, hogy az a lelki kapocs, amely eddig fűzött bennünket hazai egyházunkhoz: nem szakad meg a jövőben sem, sőt változatlanul fenntarta- tik a Reformed Church hivatalos szervei utján, és hogy ezen az utón a Konvent fent is kivánja tartani a jövőben is ezt a lelki közösséget.

Ennek a gondolatnak a megtestesítése, valóra váltása tulajdonképen már megelőzte magát a határozatot is. Hiszen Dr. Schaeffernek és azoknak a többieknek Magyarországi látogatása, akik egyfelől a Reformed Church, másfelől pedig a Presbyterian egyház hivatalos képviseletében keresték föl szülött óhazánkat és anyaegyházunkat: mind, mind ennek a lelki közösségnek útját építgették. Azok a theologus ifjak, akiket anyaegyházunk az itteni iskolákba küldött s akiket anyagilag a Reformed Church vett gondjai alá: ennek a lelki közösségnek kifejezői. Hogy anyaegyházunk történetét, egyházi törvényeinket, szokásainkat, nyelvünket, irodalmunkat az itten tanuló ifjaknak is tanítják: a jövőben is szolgálja ezt a lelki közösséget. A majdan meginduló lelkész-csere az életbe viszi át e test