Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-10-14 / 41. szám
amerikai magyar PUBLISHED EVERY SATURDAY. MINDEN SZÓ MBATON, VOLUME XXIII. ÉVFOLYAM. No. Szám. Publication Office: — 1001 Manu’frs. bldg. Pittsburgh, Pa. Editors adress:— Rév. A. Harsányi, 607 Greenfield Ave. Pittsburgh, Pa. ^■*************************************************************************4f-*************** A McKeesporti nagy per. * * * * * _ _ _ „ -w . ****************************** *****************************************************.******£ IX. Közlemény. Dr. Schaeffer látogatása. — A lelkészi lakás megro- Ihanása. — Kit terhel a felelősség? — Hol voltak a többiek? — Dr. Schaeffer tanácsa. — Miért nem fogadtam meg? Márczius 12-én, vasárnap délután Dr. Souders és Rév. Kalassay társaságában tehát megérkezett Dr. 'Schaeffer, a Belmissiói Tanács titkára. Előzetesen az egyház számadásainak alapján ismertettem vele azokat az anyagi szükségleteket, amelyeket egyházunk 'igényel, ő tudomásul vette azt, de anélkül, hogy előt- •tem hozzászólott vagy véleményt nyilvánított volna. Természetes dolog, mert ő nem azért jött, hogy velem tárgyaljon, hanem hogy az egyháztanácscsal tárgyaljon, amelyet már előzetesen összehívtam este 6 órára. A tanácskozásból azonban megint nem lett semmi. Sem az anyagiakról, sem a dolog erkölcsi oldaláról ■nem tárgyalhattunk. Valamivel 6 óra után nyitottam meg az egyházta- •nács gyűlését, amelyen azonban nemcsak az egyháztanács tagjai jelentek meg, hanem az ellenzék is ott volt 'teljes számmal. Az első pillantásra nyilvánvaló volt, hogy itt megint szervezett támadás készül. A csatlakozás hívei közül ekkor még alig voltak egy nehányan jelen, hiszen az Istentisztelet csak fél 8-kor kezdődik s közgyűlés csak Istentisztelet utánra volt hirdetve. A gyűlés megnyitása után az ellenzék legfőbb vehetője fejtegette az ő álláspontjukat. A legnagyobb •csendben hallgattuk meg előterjesztését, természetesen tolmácsolva azt a kiküldötteknek. A dolgok rendje az lett volna, hogy most már a csatlakozás hivei fejtség ki álláspontjukat. Az egyház gondnoka meg is akarta ezt tenni, de ekkorra már kitört a vihar és pillanatok' alatt zúgott úgy, hogy a •gondnok egyáltalán nem juthatott szóhoz. Kértem, könyörögtem az emberek előtt, hogy hallgassák meg u többieket is, hiszen azoknak is joguk van elmondani a magukét: a kérésem hiábavaló volt. A szenvedélyes- <ség, mint valami rohanó áradat, elöntötte az embereket s hozta magával bőven a fölkavart árral mindig együtt járó iszapot. És hallottunk megint orditozást 'és láttunk ismét fölemelt öklöket és vérben forgó szemeket, nagyobb dicsőségére a magyar névnek, a magyar becsületnek, amelyről pedig azt mondják, hogy a vendégjogot mindig tiszteletben szokta tartani. Dr. Schaeffer mintegy 10 perczig hallgatta ezt a lehetetlen tumultust, akkor fölállt s anélkül, hogy csak egy árva szót is szólott vagy szólhatott volna valakihez, eltávozott a gyülésteremből. Természetesen követték őt a kiküldött társai és követtem én is. Bent az irodában egy pár szóval megmondta a maga véleményét, de egyébként őt a dolog nem izgatja föl. Hiszen végre is, nem ők azok, akik e csatlakozás által nyernek. Nekiek ez csak áldozatba, és pedig igen súlyos áldozatba kerül, amelyet igaz testvéri szeretettel, keresztyén lélekkel voltak készek meghozni mi érettünk, a gyöngébb testvérért, akik hozzáj uk fordultunk. Én azonban a legteljesebb mértékben föl voltam izgatva, annyira, hogy az Istentiszteletet sem akartam megtartani. Dr. Schaeffer volt az, aki azt mondta, hogy: Brother, neked ez a kötelességed, menj és Végezd a szolgálatodat. Visszamentem a templomba, hol az időközben majdnem teljes számban összesereglett gyülekezet •egymástól teljesen külön álló két csopoi'tban helyezkedett el. Az ellenzék lent volt a gyülésteremben és •folytatta az alig csillapult zajongást, mig a csatlakozás hivei fölmentek a templomba és teljes csendben várakoztak az Istentisztelet megkezdésére. Bizonynyal ■mondom, hogy a templomot teljesen megtöltötték.
