Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1922-01-07 / 1. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

7

TEGNAP, MA, ÉS MINDÖRÖKKÉ UGYANAZ.

Élőének: Zsoltár 134: 1. 2. 3. 4.

Bibliai rész: Zsid. 13: 1-17.

Utóének: Zsoltár 50: 1.2.3.

ELŐIMA.

if*******************************

*

*

% FAMILY ALTAR.

*

jfe

* ROVATVEZETŐ:

* *

* Nt. Tóth Mihály alphai ref. lelkész. *

* *

* íjt

* *

********************************

dása, nem a Szfinksznek nyugalma és érzéketlensége, mely mozdúlatlan arckifejezéssel bámul bele a szágúldó évek változandóságaiba. Nem. Ez nem valami távoli érzéketlenség, nem egy zordon kíilönitmény, melyet soha sem indíthat meg az emberi öröm és bánat sok-sok aprólékossága.

örök Isten, ki Ura vagy mind ez egész földnek s nincs senki, aki fölötted állana, nincs senki, aki maradandó volna, csak te! Minden változik, de az vagy ma, aki voltál tegnap és ugyanaz maradsz mindörökké!

Leborulunk szentséges szined előtt, hogy beismer- jükelőtted múlandóságunkat, gyönge, törékeny voltunkat és könyörögjünk hozzád mindenekre elégséges kegyelmedért.

Óh ne hagyj minket magunkra, erős Isten/ Ha látod, hogy elbizakodtunk, ébressz fel bennünket mielőtt még vesztünkbe rohannánk. Ha talán roskadoznánk az élet terhei alatt, küldd el hozzánk szent fiadat, hogy segítsen hordozni terheinket. Ha megtörünk a keserűségek árjai alatt, küldd el vigasztaló szent lelkedet, hogy erősítsen és bátorítson bennünket. Gyújts világosságot elménkben, hogy beláthassuk, miszerint ezen a világon minden válttozó és múlandó, csak te vagy az, aki örökké ugyanaz maradsz és igy csak te vagy az, akiben nyugodtan bizhatunk úgy életünkben, mint halálunkban. Ámen/

TANÍTÁS.

Zsid. 13: 8.

“Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugya- naz.”Fennséges állítás! Ihletett állítás! És micsoda környezetben! A lélek javát szolgáló parancsok és tanácsok veszik körül. Jó tanácsokig mindig igen nagy szűk ségünk van. És az alap igében foglalt mennyei kijelentést megelőzik a jó tanácsok igaz gyöngyei. Látunk ott tanácsokat egyrészt a testvéri szeretetre, a tisztaság szentségére és a koi'látlan s nagylelkű vendégszeretetig vonatkozólag. Az alapige után pedig megszólal a szent harsona és felhív bennünket arra, hogy szorgalmasan kerüljük a kétes és idegromboló tudományokat, a Krisz tusról való kérkedő vallástételt és az áldozati állatok vérében való részesedést.

Közepette ezeknek a fennséges tanácsoknak, ezeknek a parancsoló felhívásoknak, melyek mind a fokozatosan fejlődő, szép és hűséges életre serkentenek, ott fekszik az alapige, mint egy óriási gépezet, közepén egy nagy és félénk gyárnak: “Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz.” Ezek az élénk és sokoldalú erkölcstantételek ő benne összpontosulnak és ő benne találják mozgató erejüket.

'Tegnap és ma és mindörökké ugyanaz.” “Ugya-- naz,” de nem a változatlan egyhangúságnak örök maraOh nem! Az ő azonossága nem a háborítatlan távolságnak azonossága, mert az ilyen megszakítás nélküli egyhangúságban nem lehet oly főuralom, melyet mi imádhatnánk és tisztelhetnénk. Az Isten érintkezése az emberekkel végetlen és az ő könyörületessége soha meg nem szűnő. Ami Istenünknek azonossága nem a kősziklának azonossága, hanem a végtelen fogékonyságnak, az örök kijelentésnek, a kölcsönös megértésnek és a viszonzó rokonszenvnek azonossága és ezekben ő '“tegnap és ma és mindörökké ugyanaz.”

“Ugyanaz.” Tehát nem lehet őt azonosítani holmi kicsiny, felekezeti kérdést takaró rendszerrel és nem lehet őt beoltani ebbe a rendszerbe, melyet úgyis csak ember talált ki a végből, hogy őt kifejezze és magyarázza. Ezek a mi rendszereink változnak és változni is fognak, de kell is, hogy változzanak még pedig oly mértékben, mint amilyen mértékben tisztúl és élesedik felfogásunk a Krisztusról és a szent léleknek fokozatosan megnyilvánuló munkálkodásáról. Soha sem szabad egy tudományos rendszert összezavarni azzal az élettel, melyet ez a rendszer magyarázni akar. Nincs sugalma- zobb valami annál, mintha az ember egy órát eltölt valamelyik orvosi könyvtárban és vizsgálja azoknak az orvosi műveknek vaskos köteteit, melyekben a lerakott tudomány ma már elavúlt és többé nem alkalmazható.

Az orvosi tudomány terén egy kiváló hírnévnek örvendő tekintély azt a kijelentést tette a napokban, hogy az ő szakmájába vágó tudomány oly rohamosan fejlődik, hogy minden tíz évben könyveit egész bátran a lomtárba rakhatja, mint amelyek többé ezen a téren már nem használhatók. “És palástként összehajtod azokat és elváltoznak.” Ha kisebb méretekben is, de igy vagyunk mi ama tudományos rendszerrel is, melyet teológiának nevezünk, melynek központja maga az Ur Jézus Krisztus. “Mindennek meg van a maga ideje.”

Ösmerek teológiai műveket, melyet a maguk idejében igen kedves szellemi táplálékéi szolgáltak az embereknek és ezeket a szellemi és lelki táplálékokat ama kor emberei épp úgy óhajtották, ezekre épp úgy kívánkoztak, mint a szomjúhozó szarvas a szép hives patakra, de amelyek napjainkban oly száraz és emészthetetlen szellemi és lelki táplálékot nyújtanak, mint a töredezett szalma. Ezek a teológiai művek szakadatlanéi változnak. Változnak a nézőpontot illetőleg. Változnak a felfogást illetőleg. Hiszen Isten maga az ő kegyelméből azt rendelte, hogy az egyik nemzedék ezt hangsúlyo-