Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-08-05 / 31. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJU. a III. Az összes kiadások szabályszerű utalványozások alapján történtek. IV. Az osztályok pénzkül deményei 13 osztály ki vételével pontosan beérkeztek a zárlatra. Sőt amint az ellenőri jelentések jelzik — zárlat után pár nappal a ren deltetési helyökre jutottak az összes osztályok esedékes összegei. V. Szakavatott osztály tisztviselőink jelentései tel jesen egyeznek a pénztárnoki kimutatás végösszegeivel Kevés eltérés azon osztály oknál van, amelyek kétszer küldtek pénzt a pénztárnokhoz, — azonban az ellenőrhöz csak egyszer jelentették, — az első pénzkül de- ményt. Kívánatos azért jövőt illetőleg, hogy osztály, ellenőreink annyiszor küldjenek az ellenőrhöz jelentést, ahányszor az osztály pénztárnoka Nt. Tóth Sándorhoz pénzt küldenek. VI. Az Árvaházunk pénztári forgalma Június haváról a következő képet mutatja! I. Betétet helyezett el a pénztámok Julius hó 16-án $713.10. Julius hó 7-én $617.01centet. A kamat csupán 77 cent /olt. II. A the Union Trust Co. Juilus hó 8 diki zárlata $1440.02 cent tüntet fel. A zárlatig vissza nem jött check $130.00 igy maradvány könyvelés szerint $1290. 02 cent lenne. A valóságban azonban kedvezőbb árvaházunk alapja, mert a naptárak ára több helyen, — mivel harmadik hete nem vagyok otthon és még én sem számolhattan el a nálam begyült összegetnálam is — tekintélyes összeggel szerepel reményt nyújt arra, hogy a közelgő téli időszakra, amidőn több a kiadás (fűtés, világítás) kellő fedezetet nyer a mi kedves gyermekeink, — a Jézus kicsinyei — tiszta szivü ellátása. Lancaster, Pa. Theological Semminary Urunk 1922-ik éve Julius hó 17. Borsos István ellenőr. ****************************************************************************************** A MEGNYUGODOTT SZÍV. Élőének: 42 Zsolt. 1. 2. 3. Bibliai rész: János 14: 1-15. Utóének: 90 Zsolt. 1. 2. 5. ELŐIMA Megállunk a te szentséges szined előtt, örök Isten, kinek mindenre kiterjedő jóságod átfogja ez egész világot. Vágyik hozzád ami szivünk, hogy fájdalmára gyógyirt találjon. Vágyik hozzád ami lelkünk, hogy kinző szomjúságát megenyhitse. Fogadj bennünket kedvesen, midőn az imádság szárnyain hozzád emelkedünk és tevéled egyesülni óhajtunk. Alázatos szívvel valljuk be előtted, hogy szivünk sokszor nyugtalankodik és mi elégedetlenek vagyunk s veled szemben ikövetelődzünk. Megfeledkezünk arról, hogy, akik te benned bíznak, azoknak mindenek javukra szolgálnak. Elfeledkezünk arról, hogy bennünk még csak részszerint vagyon az ismeret. Teljes ismeretre majd csak ama nagy és utolsó napon jutunk. . . Bocsásd meg, jó Atyánk, fogyatkozásainkat! És vezess bennünket annak megismerésére, hogy legfőbb javunkat megtalálhatjuk az Ur Jézus Krisztusban. Ha ide lent már nem találjuk helyünket, készít ő számunkra oda fenn a te egeidben örök lakóhelyet. Te pedig, idvességünk örök fejedelme, Ur Jézus Krisztus, mutasd meg nekünk, hogy te vagy az út, az igazság és az élet! Vezess bennünket hit által ami mennyei Atyánkhoz! - , t Közelebb pedig légy velünk ebben az órában, hogy könyörgésünk felhasson az egek egébe, imá dásod szent helyére! Ámen! TANÍTÁS. János 14:1. Göndör hajú aranyos kis fia volt egy jó lelkű édes apának. Mélységes szeretettel gondozta ezt a kis fiút. Édes apai szeretető már csak azért is fokozott erővel nyilvánúlt meg e kis fiúval szemben, mert ez volt egyet len fia és egyik lábára béna. Nagy reményeket fűzött egyetlen fiához. És kész volt minden áldozatot meghozni arra, hogy ép emberré nevelhesse föl és igy hivehes- se ő is az élet örömeiből a maga részét csak éppen úgy, mint mások. Beleegyezett tehát abba, hogy béna kis fián orvosi műtét hajtassák végre. Elvitte kis fiát a kórházba és egy jó nevű sebész gondjaira bízta. Mikor a kis fiút hanyatt fektették a műtőasztalon, nagy kék szemeivel kérdőleg nézett édes apjára. Mintha szemrehányóan ezt mondotta volna: “Annyira szerettél, miért engeded hát, hogy ezek az idegen emberek bántsanak engemet?” Azután elaludt és megoperálták. Mikor felébredt egy néki idegen házban, idegen szobában, idegen ágyban találta magát. Időnként iszonyú fájdalmat érzett ez a szegény kis szenvedő. És amig igy kínjai között ágyán mozdúlat- lanúl feküdt, nem tudta sehogysem elképzelni, hogy miért is hagyja őt édes apja ebben a zidegen házban és miért engedi meg, hogy ily nagy fájdalmat és ennyi kellemetlenséget okozzanak neki ezek az idegen emberek ? És kis fejében szomorú gondolatok kezdték egymást felváltani. Talán nincs is neki édes apja? És ha van, bizonyára soha sem szerette őt igazán ? És ha mégis szerette, vájjon mi oka lehet arra, hogy itt hagyja őt mozdúlatlanúl feküdni egy idegen ágyban éa megengedi, hogy lábát durva deszkák közzé kötözzék? De csakhamar kiverte fejéből ezeket a fájdalmas gondolatokat. Mert amint vissza emlékezett, eszébe jutott az a szeretetteljes gondoskodás, melylyel édes apja a múltban mindig körül vette. Eszébe jutott az a gyöngéd, odaadó figyelem, melyben mindig része volt. Eszé
