Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1922-07-29 / 30. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. FAMILY ALTAR. ROVATVEZETŐ: Vt. Tóth Mihály detroiti ref. lelkész A LÁZ. Élőének: 139 dics. 1. 3. v. Bibliai rész: Máté 8: 1-15. Utóének: 140 dics. 1. 4. 5. 6. v, Előírna. Imára kulcsoljuk kezeinket, jó Atyánk Istenünk és hálát adunk neked szent fiadért, az Ur Jézus Krisztu­sért aki elvette ami erőtlenségünket és hordozta ami betegségünket. Kegyelmes színed előtt leborúlva kérünk arra, hogy tar is meg bennünket továbbra is atyai jóságodban. Ne ergedd, hogy a bűn hatalmába kerítsen és tőled elsza­kítson, mert gyönyörűséges nekünk a véled való lako­zás. Uram Jézus, betegek orvosa, gyöngék erőssége, csüggedők oszlopa, vakok világossága: hozzád fordú- lunk testi s lelki nyavajáinkkal. Segítettél mindig azo­kon, akik hozzád igaz hitel közeledtek. Lázban égő fe­jünket meghajtjuk hát előtted mi is és arra kérünk, hegy nyújtsd ki kezeidet és érintsd meg reszkető tes­tünket, hogy az erkölcsi romlottság lázától megszaba­dulva szolgálhassunk neked! Istennek Szent Lelke! Hozzád folyamodunk vigasz­talásért mindennemű szenvedéseinkben. Tőled várjuk a bátorítást valahányszor a lemondás láza fogja el szi­vünket és fel akarjuk adni a nemes harcot és el akar­juk cserélni a hervadhatatlan koronát a múlandóság gyönyörűségeivel. Jöjj ami segítségünkre ilyenkor és erőd által vezess a kitartás ösvényén a Nagy Orvos lá­baihoz! Ámen! Tanítás. Máté 8:15. Egyszer egy kis faluban egy idegen ember az or­vost kereste. Az orvos kis fia az udvaron játszadozott. Kérdezte tőle, hogy hol találhatná meg édes atyját? “Csak menjen oda, ahol valami baj, szerencsétlenség, vagy betegség van, ott biztosan megtalálja, mert apa mindig olyanokon segít”. — felelt a kis fiú. Hát a galileabeli Nagy Orvost hol találhatjuk meg? Mindenütt, ahol segítségre szükség van. óh, a Jézus mindig ott volt, ahol halottat kellett feltámasztani a- hol a vakok szemét meg kellett nyitni,, ahol beteget kellett gyógyítani, ahol a szenvedő testből ki kellett űzni a forró, gyilkos lázt. És készen áll ma is arra, hogy az emberiség lázas homlokáról letörölje a verejtékcsep- peket. Láz ? Az van elég. Lázban ég az egész világ. 1. Ott van a nyelvrablás láza. A rablás szó alatt önkéntelenül is az éj sötét leple alatt működő tolvajra gondolunk. De van ennél egy sokkal veszedelmesebb fajtája a lopásnak és ez a nyelv rablása. Aki erszényt lopott, haszontalan dolgot rabolt, de aki másek becsü­letét, jó hírét, nevét, életük örömét, boldogságát ra­bolja meg, az attól fosztotta meg az ember, ami az életet valóban értékessé teszi. Gyönyörű beszédet hallottam. A teremből kijövet azt mondottam a szomszédomnak, hogy a szónok való­ban remekelt ma este. “Ez az egész, amit tud,’’ felelt félvállról. Ennek az embernek a nyelve rabolt. Megra­bolta a szónokot, akit én közelebbről nem ismertem, a lelkemben iránta felköltött tisztelettől. Személye iránt való lelkesedésemet hideg vízzel öntötte le.Minden ilyen kisebbítő megjegyzés nyelvrablás. Oh, hányszor kiölti a nyelv mérges fullánkját s gyilkos folyadékot ereszt a szívbe, hogy megöljön ott mindent, ami az embernek olyan igen kedves. Lehet hogy csak egy szó, egy vélet­lenül elejtett megjegyzés, egy kúria kifejezés, egy gú­nyos tekintet volt az egész és mégis rablás volt ez, még pedig a legcsúnyább: a nyelv rablása. 2. Ott van a hiúság láza. Mondják, hogy Nagy Sán­dornak, a hires macedón királynak, egyik hadvezére szemkápráztatóan színes egyenruhát viselt. A katonák irigykedve nézték. Egy napon aztán a hadvezér elesett. A'katonák rohantak holt testéhez, hogy megszerezzék fényes ruháját. Mikor levetették róla, kitűnt, hogy be­lől apró, éles szögekkel volt bélelve, melyek a testet nem valami nagy kényelemben tartották. Hiúságok hiú sága! Kívülről vonzó, ragyogó, előkelő és a szemnek kedves, de belől az életelen anyag, mely fájdalmat okoz és megöli a lelket. A hiúság megcsalja a szivet, meg­lopja a keblet. Édes először, mint a részegirő bor, de azután, mint a kígyó megmar. 3. Ott van a fékevesztett szenvedély láza. A féke­vesztett szenvedély nem egyéb, mint a szabadj áx-a e- resztett indulat: előítélet, irigység és gyűlölet. A szen­vedély eleinte könnyen szabályozható, de később rohan, mint a megáradt folyó. Azt mondják, hogy van Napóleonnak két mellszob ra Florenc város múzeumában. Az egyik, mint fiatal fiút ábrázolja. Arca kedves, szelíd és oly szép, hogy édes a szemnek ránézni. A másik, mint férfiút ábrázol­ja. Ez az arc már komor, redős s mély barázdákat szán­tott rajta a fékevesztett szenvedély s gyűlölet. A szörny nek, aki nyomorral tölti meg a világot, épp oly tiszta és szelíd a gyermekkora, mint a szentnek, aki áldásai­val árasztja el az emberiséget. Olvastam egy virágzó városka szomorú sorsáról. Ott feküdt a Missouri folyó partján. Egyszer a folyó megáradt és kiöntött. A szennyes hullámok dühöngő árja törve, zúzva mindent, elborította a virágzó várost és teljesen elsöpörte. Házak és üzletek, bankok és ter­mek, tempomok és iskolák mind eltűntek . A dühöngő áradat mindent magával sodort. Borzalom még rá is gondolni! Pedig a fékevesztett szenvedély hasonló a megáradt folyó vad rohanásához. Hamar elmossa az élet igaz fundamentomát. Jó szándék és becsületes tö­rekvés, istenfélelem és krisztusszeretet, templom gya­korlás és erkölcsös élet, mind, mind összeomlanak, mi­kor a fékevesztett szenvedély dühöngő árja elönti őket..

Next

/
Thumbnails
Contents