Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-07-29 / 30. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. TÍZEZREN felül vagyunk a ref. egyesületben. Lehetetlen másképen, mint a legnagyobb öröm és lelkesedés érzésével megemlékeznünk a* zon jelentős eseményről, mely szerint a jótékonyságba gyakorlásában egy negyedszázados múltra visszatekintő derék REFORMÁTUS EGYESÜLETÜNK Isten és a jó emberek segedelmével elérte immár azt, hogy tagjainak a száma TÍZ EZERRE emelkedett. Hü sáfárkodás, meg nem lankadt lelkesités és a jó ügy végső didalába vetett erős hit eredményezték azt, hogy ily hatalmas táborrá tudott növekedni az a kicsiny sereg, mely 24 évvel ezelőtt a könyörülő szeretet zászlaját REFORMÁTUS anyaszentegyházunk nevében és képviseletében kibontotta Trenton városában és ily hosszú idő óta hívogatja az amerikai magyar hittestvéreket hogy ne hagyják el, sőt inkább segítsék egymást a szükség és baj idejében. Ha felidézzük emlékünkben az Egyesület megalapításának incidensét, a mint 25 évvel ezelőtt ott Trenton városában tanácskoztunk, tervezgettünk a felett, hogy ugyan miképpen is lehetne egy közös táborba hozni és a krisztusi könyörülő szeretet áldott szent munkájának vég zésénél egyesíteni az akkor még oly szervezetlenül állott amerikai magyar reformátusságot, ha elgondoljuk a nehézségeket, melyeknek sziklái félelmetesen állottak előttünk a mozgalom megindításának kezdetén, s ha látjuk a mi szeretett Egyesületünket mai életerejében, nagyrahiva- tottságának méretében, kitünően fungáló szervezetében, az elvégzett jótékonysági munka nagy arányában, — hálára buzdul a mi szivünk Isten segítő kegyelme iránt, ki megengedte érnünk, hogy az elvetett parányi magvat ily terebélyes fává megnövekedni láthattuk, s az eszme diadalát, a nemes munka sikerét megérhettük. Huszonöt évvel ezelőtt alig három százan voltunk, kik hittünk és bíztunk abban, hogy az amerikai magyar reformátusságnak Istentől elrendelt nagy hivatása van ez idegenben és ezen hivatás betöltéséhez szükséges, hogy erőinket egyesítsük nemcsak a hitéleti, hanem a jótékony sági munka végzése terén is. Nehéz idők vihar- zottak el olykor olykor az Egyesület és az amerikai magyar reformátusság feje felett, — de Isten kegyelme mindenkor mellettünk és velünk volt, hogy megbizonyittassék, miszerint az Istenbe vetett hit meg nem szégyenülhet soha. A Ref. Egyesület kiállotta az idők próbáját. Huszonöt év elég ahoz, hogy még a gyanakvók még a kételkedők és kicsinyhitüek is belássák és elismerjék e szereteti intézménynek létjogosul- ságát és szükségességét. A jók és nemes érzésű hittestvérek pedig, kik imádságaikkal, együtt érzésükkel és támogatásukkal segítettek fenntartani a hit és könyörülő szeretetnek dicső zász Iáját, — megnyugvásai és boldog érzéssel láthatják, hogy nem csalódtak sem a vezetőkben, sem az eszme szépségében, sem magában az intézményben. A REFORMÁTUS EGYESÜLET él és működik dicsőségére a szent munkában gyönyörködő Istennek, örömmére a könyörülő szeretet Fejedelmének és áldására az özvegyeknek, árváknak és nyomorúságban levőknek. Elmélkedések egy Költségveés felett. A Reformátusok Lapja számára irta: Nt. Id. Kalassay Sándor árvaatya. Változnak az idők és az idők változatában megváltozunk nemcsak mi emberek, hanem azok a viszonyok is, melyek között élünk. A ma soha sem olyan, mint a tegnap s a holnap soha sem lesz olyan, mint a mai nap Az idők, a viszonyok változása ellen hiába való minden küzdelem. A szél fu és oda megy, ahová akar. Azt, aki útjába áll könyörtelenül elsepri. A cél felé csak azok haladhatnak, akik a szélnek a fuvallatát meghallják és megértik az időknek a jeleit. Sajnálatra méltók azok, kiknek vannak füleik és nem hallanak, vannak szemeik és nem látnak. A mi magyar református egyházi életünk, itt a vallásszabadság hazájában most épen azon a válságon megyen keresztül, amelyen átmentek a többi, előbb bevándorolt nemzetiségek. Az ilyen válságok alól nincsen kivéve még a szervezeteben egységes romai katholi- cismus sem. Hogy képezne hát kivételt a mi torzsalkodásra, vetélkedésre, széthúzásra mindig kész magyar református egyházunk ? 1901-ig volt egységes a munka a magyar reformátusok között s akkor megkezdődött a bomlás folyamata s azok a nagy harcok, szinte kés hegyig menő viták, amelyek ekkor felfakadtak, bár abból a nemes inte- cióból származtak is, hogy az egységet megvédelmezzék, még sem ezt a célt érték el, hanem azt, hogy a magyarországi református egyház beavatkozása által még egy harmadik irányzat támadt Ezek között az irányzatok között nem volt sem hittani, sem szervezetbeli különbség. Egyformán, minden fentartás nélkül megtartották az ősök vallását s minden irányzatban a fajnak, anyelvnek is igyekeztek meghozni azokat a szolgálatokat, amelyeket minden magyar református gyülekezetnek meg kell hoznia. Most, amikor a világháború következtében az egyházi munkának a legerőteljesebb része, a magyar református egyháznak a misszió munkája, befejeződött: az lett volna a természetes, a törvényes és az amerikai magyarság, közelebbről a reformátusság érdekeinek a
