Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1922-07-22 / 29. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

3

A kinek vannak barátai ismerősei, — keresse fel őket és mutassa meg nekik a mi szép egyházi lapunkat, mely .bátran állítom, úgy tartalom, mint kiállítás tekintetében felülmúlja az Amerikába telepedett bevándor- lottak egyházi lapjait. Én ismerem a catholikusok és baptisták lapjait, valamint majdnem az összes tót újságokat is, — de egyet sem találok olyan szépnek, mint a REFORMÁTUSOK LAPJÁT.

Még azt is megemlítem kérem, hogy talán nincsen újság a melyre könnyebb volna előfizetőket gyűjteni,

mint a REFORMÁTUSOK LAPJÁRA. — Hiszen két dollárért egy egész éven keresztül összesen 832 oldal szép olvasni valót kap az ember. — Bizony a tiszta papír bele kerülne ennyibe.

Nt. szerkesztő Ur se csüggedjen el nehéz munkájában. Mi Ön mellett állunk és imádkozunk önért, hogy a jo Isten segitse meg önt buzgó munkájában és koronázza sikerrel fáradozásait. (Köszönj tik a lelki segítséget. Szerk.)

Igaz hive és mindenkori tisztelője.

“URAM TANÍTS MINKET IMÁDKOZNI.”

A tanítványok — mint azt a szentirásban olvassuk — nem arra kérik a Mestert, hogy prédikálni tanítsa őket, bár ez volt az ő jövendő munkájuk; hanem erre: ‘‘Uram taníts minket imádkozni.” Ha imádkozni megtanulunk, akkor mindent megtanultunk.

A tanítványoknak észre kellett venni, mily nagy különbség van köztük és az Idvezitő között. Ö mindig kész volt az emberek szükségeit, nélkülözéseit kielégíteni. Mindig azt tette, amit az ő mennyei Atyja akart. Mindig úgy viselte magát, mint Isten fia.

Oh mennyire különböztek tőle az ő tanítványai! Egymással többször viszálkodtak, az egyik nagyobb a- kart lenni a másiknál, azért is nem tudták azt tenni, amit Urck várt volna tőlük! Aludtak, mig Jézus ébren volt és viszont ébren voltak, még az Idvezitő a tenger viharában aludt.

Honnan ez a különbség? Hisz együtt éltek, munkálkodtak az Úrral? — Igen, de nem vettek részt ima életében. Mig Ö imádkozott; mással voltak elfoglalva, nem imádkoztak vele. Ezért nem tudták azt tenni, amit Jézus tett. Ha nem imádkozunk, n'ncs erőnk. Az ima nagy hatalom. Ha olyanok akarunk lenni, mint Jézus, mindig kell időt találni az imádkozásra. Ha látjuk, hogy az emberek ellenünk törnek, mit kel tennünk? Imádkoznunk kell, ez jobb minden küzdésnél. Vagy Istenért akarunk valamit tenni, hogy történjék ez? Imádkozzunk! Mondjunk el neki mindent! Oh! Kedves olvasóim mily áldott élet az, hol az ima minden dolgot közvetít.

Szeretteim! Ha Jézus szükségesnek tartotta az i- mát, holott ő bűnt nem ismert, ajkán hazugság nem találtatott: mennyivel szükségesebb ez nekünk, kik mindennap kisértésektől vagyunk körülvéve. A test világ és a sátán megkísért bennünket, le is győz, ha nem vagyunk az ima által összekapcsolva Jézussal. Azt kérdez :m tőLíek, honnan nyerjük a segítő, fentartó erőt az élet küzdelmeihez s hogyan tudjuk azt megőrizni? Vájjon az emberekkel való érintkezés, mulatozás, különböző élvezetek által? Valóban ez adna erőt a munkához? Vagy mint Jézusnál az élet ereje akkor árad, száll reánk, mikor le borulur.k az Ur előtt és kegyelmet es- deklünk ?

Ha tovább figyeljük, Jézus imádságos életét, látjuk, hogy ő mindig állandó marad, bár életében a legcsodálatosabb változások történnek.

Egyszer Jézus a Jordán folyó partján állt és imádkozott. Az ég szétnyílt felette és a Szentlélek galamb alakjában fejére szállt. Ez azalatt történt, mig imádkozott. — Ugyanezt élték át az első pünkösd napján a tanítványok. Mialatt imádkoztak, leszállt a Szentlélek és betöltötte az egész házat. Vájjon mikor lesz újra Szentlélek kitöltetés? Ha egy szívvel lélekkel imádkozunk együtt. Oh mily nagy áldás jöhetne most is reánk, ha sziveinket kitárva, csak az az egy kívánságunk volna: “Uram tölts meg minket a te szentlelkeddel.”

Gondoljunk Jézus egy egész más órájára. A Get- chemanné kertben van. Kedves olvasóim, tudjátok mi történt addig, mig imádkozott? Verejtéke mint vér- cseppek hullottak a földre. Tudunk mi valamit a verej- tékes imáról? Éreztiink-e valaha ahoz hasonlót, mit ö érzett? Gondoltunk-e annyit a mások lelkére, mint Jézus? A próféta ugyan azt mondja, hogy szemeiből mint a patak úgy folyt a könny, azért, mert az emberek nem engedelmeskedtek Istennek, de Jézus szeméből vér folyt. Jézus kiöntötte lelkét Isten előtt. Ez volt csak küzdelem, nehéz küzdelem! De meghallgattatott! Ez volt Jézus élete!

Még egy, egészen más jelenet. Életének magasabb pontja a táborhegyi megdicsőülés volt. Luk. 5. 28-36. Jézus “felméne a hegyre imádkozni” Ezekben a csodálatos példákban; Jordán, Getschemáné, Tábor— látjuk, hogy az ég fénye mindig Jézus imádkozó alakjára esik.

Mig imádkozunk, Istennel jövünk szoros érintkezésbe. Bár mindnyájan igy szólnánk most az Úrhoz: “Uram taníts minket imádkozni.” — “Uram taníts engem imádkozni!”