Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-07-22 / 29. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. Visszhang a Verba Sándor czikkére. Lapunk két héttel ezelőtt megjelent számában figyelemreméltó és igen érdekes tartalmú közlemény jelent volt meg Verba Sándor whittsetti lakos derék hittestvérünk tollából, a mely közleményben ő leplezetlen őszinteséggel mutat rá azokra az okokra, a melyek miatt a REFORMÁTUSOK LAPJA még mindég nincs úgy elterjedve hittestvérehk körében, mint a hogy azt jogosan várni lehetne. Igen helyes oknyomozassal a bajok forrását abban találja meg, hogy:— 1) a családok körében nem ápolják eléggé a vallásos szellemet, 2) a lelkipásztorok és gyülekezeti előjárok egyes helyeken nem eléggé buzgók az egyházi sajtó iránti jóindulat megmutatásában. 3) végül abban, hogy nincs közöttünk hitbuzgo, erőteljes református közszellem kifejlődve. Az érdekes közlemény hatásaként többrendbeli megkeresés érkezett szerkesztőségünkhöz, a mely megkeresésekben megnyilvánul a felbuzdulás és segitő kész ség arra nézve, hogy egyházi irodalmunk ügye az eddiginél nagyobb lendületet vegyen. Többen különböző módszereket ajánlanak, a mely ajánlatok felett gondolkozni fogunk. Ezúttal kettőt közlünk a hozzánk beérkezett levelek közzül annak bizonyságául, hogy Verba testvérünk helyén és idejében való talpraesett felszólamlása milyen visszhangot keltett egyes gondolkodó egyének lelkében. Kedves Nagyt. Szerkesztő lrr;— Mielőtt levelembe belekezdenék, — bocsánatot kérek, hogy terjedelmes soraimmal bátor vagyok önt terhelni, de nem állhattam meg, hogy ismeretlenül is ne üdvözöljem Verba Sándor hittestvérünket azon szép czikke folytán, mely a REFORMÁTUSOK LAPJÁNAK múlt heti számában megjelent. Az ő véleményében én is osztozkodom. Teszem ezt annyival is inkább, mivel mint a lapnak régi idő óta képviselője, — tapasztalatból is tudom és merem állítani, hogy mindenben nagy igazsága van Verba testvérünknek. A vallásos lapnak ma sajnos, sok család körében nincsen becse. Ugyanazoknál a házaknál ellenben az ember ott találja a Rinaldo Rinaldini rémregényt, meg egyébb erkölcsmételyező olvasmányokat. Szükség volt hogy valaki arra is rámutasson, hogy az egyházi tisztviselők is hanyagok a saját vallásuk lapjának pártolásában. — Nálunk a 12 egyházi tisztviselő közzül csak kettőnek jár a REFORMÁTUSOK LAPJA! Mikor pár hónappal ezelőtt kötelességem szerint kis körutat tettem a lap érdekében és meglátogattam a családokat, — akadt egy prezsbiter, a ki azt a megjegyzést tette előttem, hogy EGYHÁZI lapért kár pénzt kiadni! (Az az egyházi elöljáró bizonnyal nem méltó a tisztségére! Szerk.) Majdnem ehez hasonló tapasztalatom volt ref. egyleti gyűlésünkön is egy alkalommal. — És a mi legrosszabbul esett, — akadtak kik a gyűlésen helyben hagyták az ilyen beszédet, a helyett hogy mint önérzetes és vallásukat szerető jo reformátusok védelmére kelték volna nehány jó szóval vallásuk lapjának. — Bezzeg cath. gyűlésen adná elő magát ilyen dolog, — úgy kp dobnák a cath. lapot gyalázo enbert a gyűlésből, hogy lába sem érné a földet. — De hát nélunk nincs igazi erős református közszellem, — mint Verba testvérünk is mondja. De hát nálunk nincs igazi erős református közszel- junk az állapotpkért? Láthatja mindenki az újságnak minden egyes számából, hogy Nt. szeikesztő Ur milyen odaadással és pontossággal szerkeszti a REFORMÁTUSOK LAPJÁT. Találtam más felekezethez tartozókat, kik dicsérték, sőt meg is rendelték általam a lapot. Ébredjünk testvérek és ne legyünk lágy melegek és közönyösek, mert az szégyen reánk reformátusokra. Verba testvérünket pedig üdvözlöm őszinte és bátor szavaiért. Nt. Szerkesztő Ur jo munkájára Isten áldását kérve szüntelen, vagyok mély tisztelettel. MIT MOND EGY DERÉK CLEVELANDI HITTESTVÉRÜNK? Kedves Nagyt. Szerkesztő Ur;— Nagy lelki élvezettel olvastam Verba testvérünknek helyénvaló czikkét a vallásos irodalom pártolásáról. — Megvallom régen vártam is már ilyen vagy ehez hasonló czikket a REFORMÁTUSOK LAPJÁBAN. — Mert Nt. Uram tessék meghinni, hogy mi magyar reformátusok nagyon hátul állunk a sajtó használásában és saját lapunk pártolásának megmutatásában. S ha gondolkozom a dolgok felett, én sem tudok más következtetésre jutni, mint a mire jutott Verba testvérünk, hogy a családok körében nem nevelik vallásos szellemben a gyermekeket, — aztán meg az egyházi élet falain belül nincs meg a kellő lelkesedés és leikesités a lap pártolása iránt. — Ez pedig mind a kettő nagy hiba kérem, mert ha sem a családok, sem az előljárok nem igyekeznek arra, hogy ápolják és erősítsék a vallásos szellemet, akkor sivár jövőnek nézünk elébe! De nem egészen olyan sötét és vigasztalan a helyzet, mint talán sokan gondolják. — Vagyunk még ne- hányan, a kik SZERETJÜK vallásunkat és készek vagy unk áldozatot is hozni az egyházi sajtó ügyéért, ha ennek szüksége elő adja magát. (Nem kérünk pénzbeli áldozatot, csak jóindulatot és szeretetet! Szerk.) A helyett tehát hogy mint a Krisztus tanítványai az Olajfák hegyén, — csüggedten és tétlenül áldogál- nánk, •— az én kérésem összes előjáró testvéreinkhez és minden jó református egyénhez az, hogy tegyük az eke szarvára a mi kezünket és munkálkodjunk Isten országának terjesztése érdekében.
