Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-06-24 / 25. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. is, hogy annyit már mostanig meg álapithatunk, hogy valahol baj van, — de hogy hol a baj, azt még kutatnunk kell, és ha kutatjuk, talán meg is találjuk az?. Annak okát és magyarázatját, hogy az amerikai magyar reformátusságnak egyetlen hitfelekezeti újságja, a REFORMÁTUSOK LAPJA még mindég nem örvend olyan elterjedettségnek, mint a minőt az megérdemelne, — elsősorban kereshetnénk a református családoknál, a melyek közziil sokan közönyösséggel viseltetnek az egyházi lappal szemben. Ugyan mit tartsunk kérem az olyan református családok egyháziasságáról, a hol semmi érdeklődést nem tanúsítanak a lelki életet tápláló, a hitet, reményt, szeretetet erősítő olvasmányok iránt? Bizonyára alacsony fokon áll ott a buzgóság és egyházias érzület fokmérője! A családi körnek a hit és szeretet meleg fészkének, egy kicsiny templomnak kell lennie, — ez pedig elkép- zelhetlen a vallásos, az egyházi lap járatása nélkül. Ebben a családfő, és a családanya, az idősebb és az ifjabb gyermekek egyaránt megtalálják azt, a mi az ő lelkűk érzéseit a legmagasabb és legtisztább légkörbe felemelj e. Másod sorban az egyházak körében és főleg ezeknek a vezetőségeinél kell keresnünk annak okát és magyarázat ját, hogy a mi szép egyházi lapunk még mindég nincs úgy elterjedve, mint a hogy kellene hogy elterjedve legyen. Nem természetes követelmény é az, hogy ezen vallásos és hitfelekezeti lapnak ügye körül az összes lelki- pásztorok csoportosulva legyenek. Nem megvárják é és pedig joggal az egyes gyülekezetek tagjai, hogy az őket legközvetlenebbül érdeklő gyülekezeti hirek ott legyenek hétről hétre a REFORMÁTUSOK LAPJÁBAN? Hát nem azért van é ez az újság, hogy az ossz magyar re- formátusság érdekeit szolgálja? Ennek ellenében mit tapasztalunk mi egyháztagok ? Azt látjuk, hogy a 90—80 amerikai magyar ref. lelkipásztor közzül csak vagy 10—12 érdemesíti híveit arra, hogy közzétegye egyház közleményeit a hivatalos egyházi lapban! Hol vannak a többi lelkészek? Melyik lapot részesítik ők előnyben a saját egyházuk lapja fellett? Hogy váryuk meg a gyülekezetek tagjaitól a ref. lap és a ref. intézmények támogatását, mikor egyes lelkészek tüntetőleg közönyösséget és hidegséget tanúsítanak i- ránta. Kiváncsi volnék megtudni, hányán emeltek már a lelkészek jó szót a REFORMÁTUSOK LAPJA mellett? Pedig ez talán kötelességük is volna némileg! De némelyik a lelkészek közzül talán inkább ellene, mint mellette volna kész szólani. No hát kedves Nagyt. szerkesztő úr, — ez az a mi nincsen jól, és a minek nem szabadna igy lennie. Én bizonyos vagyok abban, hogy többen olvasnák a Reformátusok Lapját, és érdekesebb tartalmú is volna annak minden számja, ha a Nt. lelkész urak felbuzdulnának olyan szép tanító czikkek közlésére, mint a minők minden héten olvashatunk Nt. Tóth Mihály lelkész úr tollából, vagy mint a mivel építenek, erősítenek bennünket a vasárnapi Iskolai Leczkék Írói. Minek rejtik a lelkész urak véka alá az ő tudományukat, mikor azzal világolhatnak előttünk az életnek nagy országutján?! De még ha lehetetlen volna is azt kivinni, hogy a lapba minden leikesz állandóan Írjon: az már csakugyan nem túlzott kivánalom, hogy legalább egyes időközökben valami közleménnyel minden lelkipásztor hozzájáruljon a lap színvonalának emeléséhez? Ne feledjék lelkészeink, hogy ezer és ezer magyar ref. egyén él közöttünk távol magyar templomtol és magyar egyháztól. Gondoljanak hát lelkészeink .mi reánk is. Higyjék el nekünk, hogy a mi szivünknek olyan jól esik a mi vallásunk lapjából lelki táplálékot nyerni, mint a mily jól esik ezt kapni ott a templomokban a hivő lelkek sokaságának. Ha tehát hü és jó pásztorok akarnak lenni: adjanak nekünk is az életnek kenyeréből is italából. Lehet hogy erre azzal az ellenvetéssel felelnek egyesek, hogy a vidéken lakókért nem érdemes fáradni, vagy velők törődni, mert ők úgy sem járulnak hozzá semmivel a gyülekezeti terhek hordozásához. Ez nagyon tévés felfogás, melynek semmiesetre sem szabadna irányadónak lennie a lelkek gondozásának nagy kérdésében. A mellett igaztalan is, mert a vidéki hívek bizony a legtöbb esetben aránylag többet áldoznak egyházi czél okra, mint a helybeliek, kik közzül némelyik megelégszik azzal, ha olykor 5—10 centet tesz a perselybe. írjanak tehat lelkészeink minél többen és minél gyakrabban a Reformátusok Lapjába, s meg lássa mindenki, ez nagyot fog lendíteni a lap ügyein. Végül a fő akadályt látom az igazi kálvinista közszellem és egyházias érzület meglanyhulódásában. Valljuk be őszintén, — nem azok vagyunk a kiknek lennünk kellene. A só megizetleniilt nálunk. Vallásos öntudatunk megerőtlenedett, hitbuzgóságunk meg lankadt. Reformátusok vagyunk, — de csak szóval és üres beszédben. A legkisebb áldozattól is visszariadunk, mit hitfele kezeti czélokra kell valamikor meghoznunk. Régi fegyverünkről, mellyel a harozot apáink megnyerték, — a vallásos irodalom ápolásáról, egészen megfeled kezünk. Azt hagyjuk másokra! Kikre? Talán azt gondoljuk, hogy a más felekezetüek fogják nekünk a .Reformátusok Lapját fenntartani? Atyámfiái, — lelkészek és világiak ébredjünk. Eszméljünk kötelességeink tudatara. Álljunk mindnyáján oda, hova bennünket a hitbeli összetartozandóság érzete vezérel; és tegyük jelszavunkká: Minden magyar református családnak asztalán ott legyen a Biblia, Zsoltár és imakönyv mellett a REFORMÁTUSOK LAPJA is. Whitsett, Pa. Verba Sándor. *) Lapunk derék olvasójának, a Whitsett, pennsylV. vániai bányaplézen lakó Verba Sándor atyánkfiának fenntközölt levele felett érdemes mindnyájunknak gondolkoznunk. Nagyon helyes kifejtéssel három okot állapit meg arra nézve, hogy az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja miért nem örvend még mindég olyan elterjedtségnek és pártolásnak, mint a minőt ez az egyházi lap a maga benső értékénél és az amerikai magyar refor-
