Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-06-17 / 24. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 5 református véreink között. Ha hívek lesznek e rendeltetésükhöz, dicsőséget szereznek Amerikában nemcsak Isten nevével, hanem a magyar református egyháznak is s ez a dicsőség áldásos hatással lesz ott is egész egyházi életünkre. *) íme igy ítéli el odahaza is az egyházi közvéle mény a Nanásiek hitcseréjét. És méltán. A szerk. Mi a hir árvaházunkban? SZÜNIDEI MINDEN NAPOS MAGYAR ISKOLA. Árvaházunk igazgatósága hivatásának a magaslatán állva, módot akar nyújtani azoknak a magyar szüléknek, akik távol laknak a szervezett egyházaktól s igy gyermekeiket nem taníttathatják a magyar nyelv ben, hogy szülei kötelességeiket ebben az irányban is betölthessék. Mint mulaban, úgy most is veszünk fel magyar gyermekeket a nyári szünidőre azért, hogy itt magyarul tanulhassanak. Egy gyermeknek a havi dijja 17 dollár és 50 cent. Különösen azoknak a szüléknek ajánljuk ezt a nyári tanfolyamot, akiknek konfirmálandó gyermekeik vannak. A tanfolyam Julius elsején kezdődik. ötödiké után már nem veszünk fel senkit sem. Jelentkezni lehet az árvaatyánál. JÁTSZÓ TERÜNK FELSZERELÉSE. Már a múlt évben tapasztaltuk, hogy a gyermekek nek játszótérre van szüksége. Azonban egyébb kötelezettségek annyira lefoglalták a jövedelmünket, hogy ennek a szükségletnek a kielégítésére csak most gondol hattunk. A napokban rendelte meg az intéző bizottság a játszóterekre való felszerelést, amely 276 dollárba kerül. A beállítás költségeivel együtt ez az összeg felmegy 300 dollárra. De a gyermekekért nem szabad az árat sokallanunk. Ép testben lehet ép lélek s testi nevelés a lelki nevelés szempontából is nagy fontosságú. Ezt különösen azok érzik és tudják, akik együtt élnek a gyermekekkel. AZ ÁRVAHÁZI HÉT ELHALASZTÁSA. A május havi pittsburghi konferencián felmerült az a gondolat, hogy az Árvaház megnyitásának az évfordulói ünnepélyét tegyük minden gyülekezetünkben árvaházi hétté. De miután Főtiszteletü Balthazár Dezső püspök ur épen ezekben az időkben látogatja meg a gyülekezeteket s miután a bányász sztrájk még mindig tart és a vasutasok bérharcza is fenyeget: azt hiszem, hogy ezt az árvaházi hetet később, az ősz folyamán kell megtartanunk. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy egyes helyeken, ahol a munkaviszonyok jól mennek, ahol nagyobb terhekkel nem kell küzdeniök a mi testvéreinknek: ott az árvaházra ne történjenek adakozások. Lelkésztestvéreimet felkérem ismételten, hogy legyenek segítségemre abban, hogy a gyűjtésnek a munkáját valamiképen rendszeresítsük. Ez a segítség pedig nem egyébb mint az, hogy küldjék be nekem egyháztagjaiknak a névsorát és címjegyzékét. Ugyanezt kérem az egyesületi osztályok jegyzőitől is. Küldjék meg az egyesületi tagok címjegyzékét és lehetőleg minél több magyar embernek a címét. Rendszeresen csak úgy lehet munkálkodnunk, ha nem csak egyes embereket, hanem minél több embert érdekeltetünk a munkában.. Ezt pedig csak úgy lehet elérnünk, ha minél több emberrel állunk innen az Árvaházból, levelezésben. Ebben a tekintetben is egyéni munkára van szükség! Vajha minden lelkésztársam teljesítené ezt az egyszerű kérésemet! ÁRVAHÁZI NAPTÁRUNK. Árvaházi naptárunkat, amelyet olyan nagy szeretettel fogadtak a mi testvéreink, az évben sokkal koráb ban akarjuk kiadni, mint a múlt évben. Úgy, hogy már a nyár folyamán elkezdünk dolgozni rajta. Előre is kérjük mind azoknak a segítségét, akik a szivükön viselik a magyar árváknak a sorsát! De mig mi már az uj naptárral foglalkozunk: sokan még az évi naptárról sem küldték be számadásaikat. így nem nem sokat ér ez a munka sem. A hét folyamán a késedelmezőket külön is fel fogom szólítani, de itt is kérem, mindazokat, akiket a dolog, érdekel, hogy Julius elsőig szíveskedjenek mindnyájan elszámolni, mert egy félesztendő épen arra, hogy a kötelességet mindnyájan teljesítsük. Az intéző bizottság e határidő után kénytelen lesz névszerint, nyilvánosan felszólítani azokat, akik ezt a kötelességet elhanyagolták! A MI ÖRÖMÜNK. Nagy meglepetéssel olvastuk a GYERMEKKERTNEK most megjelent számából, hogy intézetünk egyik szorgalmas növendéke volt az, aki a Szerkesztő által kitűzött dijjat megnyerte. Ez a növendékünk Tóth Róza, aki a Szabadság alapítványának a kamataiból van az Intézetben. Kellemes meglepetés volt ez reánk s végtelen hálásak vagyunk Isten iránt, hogy igy is kimutatja, hogy a munka a mit az ő nevében kezdettünk el, kedves előtte. Most érezzük, hogy mit tesz Jézus kicsinyeinek a gondját felvenni! Eddig csak beszéltünk róla: de most, amikor meg is valósítjuk, amikor látjuk a gyermeki léleknek a bimbóját virágba szökelleni: most érezzük, most tapasztaljuk, hogy minő öröm van a menyben csak egynek a megtérésén is. És ha sok, sok gyermeket tudnánk odaállítani Jézusnak a szolgálatába. Ez volna az igazi öröm. Erre a munkára kérem az én testvéreimnek a segítségét! Most mikor már vannak fizetési napok is, amikor Isten ad eszközöket is arra, hogy a jót a mi árváinkkal is cselekedj ük. milyen szép volna, ha a mi testvéreink közül minél többen emlékeznének meg mi rólunk is s elküldenék hálaáldozataiknak a jelét Ligonierbe is! VALAMI AZ ALAPÍTVÁNYOKRÓL. Isten kegyelméből ime nem sokára eljutunk árvaházi munkálkodásunk első esztendejének a végéhez. Isten megáldotta ezt a munkát. A mi lisztünk és a mi olajunk soha el nem fogyott s mindnyájunknak meg volt a mindennapi kenyere és ruházata. Ebben nagy része van az alapítványoknak! Most a mikor az év vége felé közeledik, kérem, hogy mindazok az egyházak, egyletek, amelyek alapítványokat tettek és még az alapítvány kamatát a múlt évről nem küldték be, legyenek szívesek megküldeni, hogy költségvetésünkben hiány ne legyen! Azokat az egyházakat és egyleteket, amelyek félévenként küldik be a kamatokat, arra kérem, hogy az esedékes részleteket beküldeni szíveskedjenek.
