Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-06-17 / 24. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. Koporsója körül növekvő félelmetességgel és re- «cdelmességgel tombol a bel és külpolitika és ai ősi magyar pártoskodás és testvérharc vihara. Ezekben a sorsdöntő nagy kérdésekben, mint magyaroknak és hazafiaknak, nekünk is kötelességünk állást foglalni, de ezeknek tárgyalása nem e lap hasábjaira való. Itt csak az örökkévalóság távlatából és tükrében szabad nézni az eseményeket, amikor az élő Istennek világok történelmét szövögető felséges szine előtt állunk, ahol nekünk porba hullva csak hallgatnunk szabad, mert ott, örök végezései szerint, maga a hatalmas Isten mond szakadatlanul ítéletet és cselekszik. “Mert as Ur a mi biránk, az Ur a mi vezérünk, az Ur a mi királyunk, ő tart meg minket!’’ És nekünk még a nemzetek és királyok életét is csak az ő Igéje és törvényei szerint szabad értékelnünk ö áldja és vezérelje továbbra is ezt a nemzetet, az új életre vezető nagy és szörnyű úton! Dr. Sebestyén Jenő. *) Lapunk mint szigorúan egyházi és pedig AMERIKAI egyházi lap foglalkozhat behatóan az ó hazai politikai eseményeikkel s igy nem szenteltünk tért a hazai közvéleményt állandóan izgató és elismerjük nagyon fontos király kérdés ismertetésének sem. A fennti czikk a budapesti Kálvinista Szelnie ez. kitünően szerkesztett egyházi lapban jelent meg, mely megragadta figyelmünket és melyet azért közlünk, hogy amerikai magyar ref. testvéreink lássák, hogy a hajza/i református közvélemény minő felfogással volt Károly rövid uralkodói szerepléséről. Szierk. ******************************************** | Szemelvények a hazai refor- J | mátus lapokból. | Miképen vélekednek a magyarországi ref. egyháznak vezetői a Dr. Nánássy és társai által kezdeményezett episcopálista mozgalomról, illetve hitbeli elhajlásról? A Budapesten megjelenő REFORMÁCZIO czimü rendkívül élénken szerkesztett és erőteljes érzésű hitfelekezeti újság hosszú czikket közöl arról az idétlen és szerencsétlen hitcserebeli mozgalomról, mely végeredményében azt eredményezte volna, hogy az amerikai magyar reformátusok elhagyják apáik szent vallását és egyesüljenek egy fél-pápista hitfelekezettel. A REFORMÁCZIO szerkesztője igy ir a mozgalomról: Az episcopalistákkal kötött egyezménynek a bevezetése világot vet az “egyezmény” szellemére. Fölöslegesnek tartjuk, hogy lefordítsuk mind a 13 pontját. Ha szükség lenne rá később, megte hetjük akkor is. Most csak kiemeljük, hogy a 2 pontban az episcopális egyház az átvett lelkészek ordinacióját bár nem veti meg, de elégtelennek tartja, mert elrendeli, hogy a püspök által kiegészítő (additional) felszentelésben részesüljenek. Ez az intézkedés árulja el, hogy az episcopalisok mit értenek az apostolica successio alatt. Ha az egyik keresztyén egyház felavatott valakit és elküldött a lelkészi szolgálatra az isteni megbizás alapján, a felavatást el kell fogadnia egy másik olyan egyháznak, amely az előbbivel testvérnek érzi magát. Vehet ígéretet az átvett lelkészektől az egyház fegyelmi rendjének elfogadására, vagy más technikai dolgokra vonatkozólag, de ha engem, a magyar református egyház felavatott lelkészét úgy akar átvenni egy másik egyház, hogy kiegészítő ordinációban akar részesíteni, ez rám nézve megszégyenítő és magyar református egyházamra nézve megvető, lekicsinylő eljárás. Ezenkívül kétségtelen bizonyítéka annak, hogy az episcopálisok apostolica successiója teljesen anyagi, püspöki (emberi) kézretétel ex opere operato actusá- tól teszi függővé a lelkészi szolgálathoz szükséges kegyelmi ajándékok jelenlétét. Ebből a szempontból Ítéljék hát meg lapunk olvasói, hogy mit cselekedtek szerencsétlen atyánkfiái, a- kik Amerikában a helvetica confessió s heidelbergi káté, vagyis református hitünk épségben tartásának boldog tudatában felvették ezt a kiegészítő püspöki ordi- nációt. ítéljük meg, hogy szabad-e nekünk ilyen alapon egyezségről beszélnünk az episcopálisokkal, szabad-e fogadnunk őket, ha idejönnek, szabad-e megnyugvással néznünk, hogy belekapaszkodnak abba a szóba, hogy nekünk is püspökeink vannak, tehát egyek vagyunk!? Hogy milyen erkölcsi kárt okozott már eddig is a- ma hét meggondolatlan ember mozgalma, látható Bang ha páter megjegyzéséből, amelyet a Magyar Kultúrában olvashatunk a páter amerikai utján szerzett érdekes tapasztalatainak leírásából. Közöljük e megállapítást, mert jelemző nemcsak az episcopális mozgalomra, hanem egész egyházi politikánkra is Amerikában. “A liberális éra magyar kormányait terheli felelősség azért a lassú vérvesztésért, amelyet a tömeges kivándorlás évtizedeken át jelentett. Ennek a vérvesztésnek csekély ellensúlyozása volt, amit az Amerikába szakadt magyarság nemzeti s nyelvi megőrzésére ugyanezek a kormányok tettek: jóformán csak azt tették, hogy — állítólag — a katolikus vallásalapból dotálták az amerikai protestáns lelkészeket. Csak a protestánsokat. A vége az lett, hogy mire ez a dotálás megszűnt, a magyar amerikai protestáns lelkészek beleolvasztották a magyar-amerikai református egyházat az angolamerikai Episcopálian Church-be, most az segélyezi őket. Pedig az Episcopálian Church iránya igazán mész sze van a kálvinizmustól. (Bangha pátertől kell ezt meg tanulni Nánássvéknak? Szerk.) Nánássy eljárása kétségkívül fordulópontra vitte az ügyet. De mi lesz most? Nem akarunk beleavatkozni amerikai testvéreink belső ügyeibe de szeretnők látni, hogy egyfelől a mostani zavaros körülményeket figyelembe véve, a megbocsátó szeretet álláspontján bírálnák el megtévedt szolgatársaink lépést, de másfelől teremtsenek testvéries és határozott fegyelmet az egyházi tisztviselők és elsősorban a lelkészek között, hogy eleje vétessék minden hasonló esetnek. A tiffini egyezmény lehetőséget ad arra, h ogy mostmár szervezett egységben szolgálják amerikai egyházaink egyetlen rendeltetésüket: Isten országának terjesztését ottani
