Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1922-06-17 / 24. szám

2

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

Az egységes református papi díszruha.

Hivatalos lapokban erős megvitatás tárgyát képezte az egységes reform, papi díszruha általánossá tétele.

Az 1908 évi budapesti Il-ik reform, lelkészi kongresszus szinte lelkesedéssel és túlnyomó nagy többséggel hivatalosan, végérvényesen, kötelezésszerlien elfogadta

a Kontra-Székely-Nemes-Szántó, feltétlenül tiszteletreméltó czég által alkotott díszruhát.

Nem felesleges dolog mindenek előtt visszatekintenünk a múltba, ha az egységes reform, papi díszruha felől helyes véleményt kivánunk alkotni.

Az idvesség fejedelme tanítványai diszöltözetéről csak egyetlenegyszer (Máté 22, 11 v.) szólott, midőn a fiát házasító király által követeli egyik illendően nem öltözött vendégétől a menyegzői díszruhát. Mit értsünk e menyegző alatt; viszont miből áll ama menyegzői ruha? Lelkésztársaim előtt felesleges s illetlen volna magyaráznom, mikor minden magyarázataim felett úgyis megszégyenítene az apostol. ''Fel kell öltöznötök amaz uj embert, mely Isten szerint teremtetett az igazságra és a valóságos szent életre. (Efez. IV. 24) Felöltözté- tek amaz uj embert, melynek ujulása vagyon annak áb- rázatjához illendő esméretben, aki teremtette azt. (Kol.

III. 10) öltözzétek fel annak okáért mint Istennek választottal, szentek és szerelmetesek, a könyörületesség- nek indulatit, a kegyeim ességet, alázatosságot, szelídséget, csendességet. (Kol. III. 12) “Mélyen tisztelt lelkésztársaim ! E ruhadaraboknál nincsen, nem lehet felségesebb egységes református papi díszruha.

Tudjuk, hogy e mindenekfelett jogosult diszöltö- zethez a történelem folyamán a szertartások egyházában hogyan és miképen járult, nem ritkán a lélek ama benső díszeinek kárával és megrontásával a sokféle egységes papi díszruha.

Zwingli és Luther képeit ha nézzük, rajtuk is valóságos Ágoston-rendi szerzetesi ruhát látunk, mit nem Zwingli, nem Luther találtak ki. Eizony a reformátorokon mindeniken láttunk több-kevesebb papi díszruhát, miknek alapját bár az evangéliumokban nem találjuk, róluk a történelmi igazság ellenére mégis sem letagadnunk, sem lehúznunk vagy képeikről letörölnünk nem lehet.

Ama tény ugyanis, hogy a debreczeni és vele egyenrangú többi református iskolák, ezeknek tanárai s tanulói egész a múlt század közepéig viselték a reverendával csaknem teljesen egyező tógát; e feltételt látszik igazolni. E tóga idők folyamán helyenként kiment

a használatból. Ám mi még nagyon sokan ismertünk református papokat, (Balog Péter, Polgár Mihály re- verendás arczképeire ki ne emlékeznék?) kik a palást alá templomi szolgálatok, egyházi ünnepélyek alkalmával reverendát öltöttek. E reform, papi díszruha felette szórványosan ugyan: még ma is látható.

Napjainkra maradt tehát a palást s az 1882 ik évi zsinat óta a kucsma használata. Legutóbb jött az 1904 évi egyházi törvény I. t.-cz. akként hangzó 145-ik : “A lelkészek a társadalmi tisztesség követeléseinek öltözetükben is megfeleljenek; hivatalos tisztükön kívül mindig egyszerűen, sötétszinü, tisztes ruhábaöltöz- ködjenek; hivatalos tisztükben pedig, sőt hivatalos polgári ünnepélyeken is hosszú fekete öltönyt, palástot és fekete bársony süveget viseljenek.” A lelkészek 1908-ik évi kongresszusa az egységes református papi díszruha elfogadásával adott rá feleletet.

Ez uj díszruháról kívánom tehát másodsorban elmondani véleményemet. Minden eltérő vélemények között és ellenére a leghatározottabban merem állítani, hogy ennél nemesen egyszerűbb, mégis díszesebb, magyarosabb, gyönyörűbb református papi tógát szinte képzelni sem lehet, vagy legalább is képzelni nem volna jó. Egy valóban nemes és fejlett ízlésű, a magyar kosztümtanban mélyen járatos, igazán otthonos, mély szak- képzettségű, ihletett lelkű történeti festőművész remek alkotása az. Nemes Mihály, történeti festőművész a palásttal remekelt. Még magyarosabban stilizálta; a tógával teljes összhangba hozta a palást gallérjának szabását a magyaros hegyes iwonallal s moáré szegélyén felül két oldalt a szerény hármas zsinórdisszel és mentekötővel. Sikerült igazítás rajta különösen a gallér vállon fekvő szélei alatt a palást szabásának a vállakra teljes simul ása és szilárd ráfektetése. Ilyen ügyes, o- kos, ízléses szép palástja nem volt még soha a magyar kálvinista papságnak s szebb nem is lehet soha.

A kunsüveg pedig messze magasan tündöklik a régi kucsma felett. Ez is hozzá tartozik a magyar reform. papi díszruhához. A nagykőrösi temetőben néhai Helmeczy István püspök (Írói nevén: Melianus Gna- tereth) márványsirkövén láttam kivésve ily süyeggel s tógával egy reform, papi alakot.

Nem maradhat el végül e díszruhából a gyönyörű öv sem, jobboldalt, lehajló zsinórdiszével. Enélkül a kundolmány derékon alul levő falmezeje üres és minden ékesség nélkül való. Különben is valami határozottan férfias jellege van ez övnek és lehajló zsinórdisz- nek. Mintha csak mondaná: bal oldalomon nem lóg ugyan a kard és kardkötő, mert pap testén vagyok, habár Péter apostol oldaláról az sem hiányzott. Ezért kell változatlanul maradni az övnek is, Nemesnek valózan müveit kálvinista magyar lelke és nemes ízlése szerint. Méltó joggal, ezer okkal tűnhet fel tehát előttünk az egységes református papi díszruha úgy, mint felséges szimbóluma a magyar kálvinista papság Örök nemzeti érzületének — s mint igaz, hü kifejezése ama történelmi és tapasztalati igazságnak, hogy kálvinizmus a nemzet gondolkozásaival, ideáljaival, eszményeivel, érzületével, ízlésével külső megjelenésében, még papjai diszöltözködésében is ez egész kerek földön mindenütt és mindenkor egybeforr!