Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1922-06-03 / 22. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

9

VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE JUNIUS 4-Re.

Rovatvezető: Vasváry Ödön pittsburghi lelkész.

Joákim elégeti az Isten igéjét.

(Jerém. 36:4-8, 20-24, 32.)

Aranyige: ‘‘A mi Istenünknek beszéde megmarad mindörökké.” (Ézsa. 40:8.)

Egy öreg, becsületben, munkában megőszült kovácsmestert valaki egyszer tréfásan megkérdezett, hogy vájjon hány üllőt koptatott el már műhelyében? Még mindig a legelső, régi üllőmet használom — volt a válasz — hanem az is igaz, hogy már nagyon sok kisebb nagyobb kalapácsot elkoptattam rajta. Az érdekes válasz sok tekintetben pontosan ráillik mai leckénk tanúságára. Az Isten igéje, a Biblia ahoz az el nem koptatható, össze nem törhető üllőhöz hasonlit, amelyen nagyon sokszor csattogott már a hitetlenség sok kisebb nagyobb kalapácsa: amelyek azonban elkoptak, elfor- gácsolódtak, anélkül, hogy magának az üllőnek ártani tudtak volna.

Az Isten Igéjének már a legrégibb időkben is meg voltak az ellenségeik. Mindig voltak emberek, akik azt szerették volna, ha Isten sohasem adott volna törvényeket az embereknek, ha teljesen magára hagyta volna az emberiséget. Joákim, Juda országának az a királya, akiről ma beszélünk, szintén ezek közé tartozott, ő is megpróbálta, hogy megsemmisítse az Isten igéjét, különösen azt, amit Jerémiás próféta által adott az embereknek. Törekvésének eredménytelenségét mutatja az a körülmény, hogy Jerémiás teljes könyve ma is benne van a Bibliába s benne is fog maradni minden időkben.

Az előző leckében tanultunk róla, hogy Jerémiás próféta helyzete igen súlyossá vált a papok és a hamis próféták gyűlölködése miatt, akik a bátor és őszinte szavú prófétának már az életét is fenyegették s megtiltották neki, hogy az Isten házában mutatkozzék. Jerémiás azt hirdette többek között, hogy Egyptom uralmának vége szakad és Babylon uralma következik, amely föltétlenül tönkre teszi Juda országát, ha az egész nép Istenhez nem tér. Ebben az időben már látszott, hogy hogy Jeremiás jövendölései valóra válnak. A babyloni király, Nabukodonozor már akkor egy nagy ütközetben tönkre tette Egyptom hatalmát.

A prófétától tehát elvették az alkalmat, hogy a nyilvánosság előtt hirdesse az Isten igéjét. Azt azonban nem tilthatták el tőle, hogy mondanivalóit .leírja. Volt egy Báruk nevű hűséges barátja és tanítványa, aki kész volt arra, hogy leírja mindazt, amit a próféta

mond neki. Jerémiás elvonult a világtól s nemcsak azt íratta le Bárukkal, amit addig hirdetett, hanem azt is, amit azóta akart elmondani. Úgy tett, mint sok száz esztendő múlva Pál apostol, aki fogságban lévén Rómában, nem látogathatta meg a filippii, kolossébeli, galá- ciabeli és efezusi gyülekezeteket, hanem levelekt Írhatott hozzájuk. Ezek a levelek is benne vannak az Uj Szövetség könyveiben, mint az Istennek ihletett üzenetei. Bunyan János, a nagy igehirdető, nem tudta megérteni, hogy miért engedi meg az Ur az ő bebörtönzését, miért engedi, hogy 12 esztendeig ne hirdethesse az evangéliumot? Nem értette, de azalatt a 12 esztendő alatt, a börtönben irta meg “A zarándok útja” cimii könyvét, amely a keresztyén irodalom egyik legkimagaslóbb, valóban halhatatlan könyve. Ha szabadon lett volna, csak pár ezer embernek prédikálhatott volna, pár évtizedig. így azonban, a fogságban készült könyve által millióknak prédikál, századokon keresztül. Az Ur utjai valóban kifürkészhetetlenek! Jerémiásnak is arra volt jó az elvonultság, hogy leírja az Isten akaratát, üzeneteit, hogy igy még a mai kor embereinek is hirdethesse azokat a Biblia által.

Mikor az irás elkészült, az országban épen különös böjtöt tartott a nép, a bünbánat jeléül s valószinleg azért, mert a babyloni király seregei már közeledtek. Báruk, a hü iródiák elvitte a kész irattekercset a templomba, ahol felolvasta a papi fejedelmek előtt. A király is meghallotta Báruk eljárását s az iródiákot maga elé rendelte. Tél volt s akirály a tűzhely előtt ült, ott hallgatta végig az irat felolvasását. A papi fejedelmek ijedten, magukbaszállva hallgatták Jeremiás kemény szavait, de a királyt semmi sem indította meg. Kiragadta a tekercset a követ kezéből, késével összeszabdalta és a tüzbe vetette s egyúttal kiadta a parancsot, hogy Jeré- miást és Bárukot el kell fogni. Isten azonban elrejtette őket.

Jeremiás nem bánkódott az első tekercs sorsa miatt. Mégegyszer hozzá fogták, hogy leírják Isten akaratát s Báruk leírta mind, ami az első tekercsben volt, de a próféta sok egyebet is diktált hozzá. Ebben a könyvben megmondotta azt is, hogy Joákim király milyen szomorú véget fog érni hitetlensége miatt.

Ézsaiás próféta már Jeremiás előtt megmondotta, amit ma aranyige gyanánt vettünk fel, hogy: A mi Istenünknek beszéde megmarad mindörökké. Joákim nem akarta elhinni, hogy Jerémiás az Ur embere s azt hitte, hogyha összetépi és elégeti az Írását, teljesen ártalmatlanná teszi.

1.) Jerémiást sem a papok és hamis próféták, sem a király üldözése nem tudta elhallgattatni, ő tudta, hogy neki kötelessége hirdetni az Isten akaratát s ebből nem engedett. Hasztalan fenyegették az életét, hasztalan tiltották el a nyilvános szerepléstől, nem csüggedt el. Milyen sok gyarló keresztyén tanulhatna a nagy prófétától, azok a keresztyének, akik épen olyan jól tudják, hogy nekik is az Isten akaratát kellene hirdetni — de olyan könnyen lemondanak róla, ha valaki gúnyolja vagy kisebbíti őket miatta! Nagyon sok, egyébként jó- szándéku keresztyén ott botlik meg az Isten országáért folytatott munkában, ahol gúnyolódással vagy ócsárlás- sal találkozik! Különösen az elöljárók sokat tanulhat-