Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-06-03 / 22. szám
10 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. nak Jerémiás példájából, akik leginkább ki vannak téve a közömbös vagy vallástalan emberek gúnyolódásának s akik sokszor nagyon zokon veszik, ha a Krisztusért egy kicsit szenvedniök is kell. 2.) A prófétát nem keserítette el az eljárás, amit a király az ő Írásával szemben tanúsított, pedig bizonyosan igen sok munkát és törődést fordított reá Bárukkal együtt. Egyszerűen élőiről kezdte a munkát megint s még jobban megcsinálta. Sok keresztyénnek elmegy a kedve az Isten utjain való járástól, amikor azt látja, hogy hiába dolgozott, hiába igyekezett. A jutalmat túlságosan korán várja és türelmetlenkedik az Istennel szemben. Pedig a keresztyénnek hozzá kell magát szoktatni a gondolathoz, hogyha kell, kész újra elölről kezdeni az egész életet. Az igazi bünbánat tulajdonképen nem más, mint annak az elhatárrozása, hogy a megtért lélek újra kezdi az életét, mintha a bűnökben töltött esztendők sohasem léteztek volna. Akárhányszor is kelljen újra kezdenünk valamit, ne csüggedjünk sohasem. Isten meg fog segíteni bennünket. S.Milyen szánalmas, rövidlátásra valló erőlködés volt a király részéről, hogy meg akarta semmisíteni Jeremiás könyvét! Mintha az Isten nem találhatna magának ezer és ezer módot, hogy pótolja a veszteséget! Sok ember szintén azt hiszi, hogyha ő nem törődik az Isten akaratával, ha ő eléget vagy összeszaggat egy bibliát, akkor az Isten igéjének árt vele. Minden bűnös, aki bűneit nem akarja elhagyni, tulajdonképen épen úgy szeretné megsemmisíteni az Isten törvényeit, mint ahogy Joákim király akarta — de a törvények azért tovább élnek. Becsüljük meg legszentebb örökségünket, a Bibliát s kövessünk el mindent, hogy világossága necsak bennünket szenteljen meg, hanem másokhoz is eljusson. Ezen vasárnapi iskoiai leckét kidolgozta Vasváry Ödön pittsburghi lelkész. Árvaházi hírek. Az a szeretet, amely ezt a munkát szinte kezdettől fogva körülfogja, nem kevesetlbedik, hanem folytonosan növekedőben van. És ez szükséges is. Naprólnapra való bizonyságtétellei kell közelebb mennünk Jézushoz, a gyermekek barátjához. Az elmúlt napokban Nt. Virág István east-chieagoi lelkész ur és az Egyesület tagjainak a szives adományából összegyűlt 27 dollár 30. Aztán Allianceből küldött be Krizsik Alajos lelkész- testvérünk 28 dollár 50 centet, világos bizonyságául annak, hogy a legkisebb gyülekezetek is készen vannak a jótékonyságnak a gyakorlására, ha vannak, akik előttük járnak szóval és cselekedettel. Most, hogy a pünkösddel befejezzük azt az időszakot, amelyet az egyházak szükségeinek a fedezésére szoktunk felhasználni, igyekeznünk kell arra, hogy népünket elvezessük a samariai kúthoz, hogy igy felemelkedjenek arra a magasságra, amelyen megbiznyit- hatjuk, hogy Jézus él mi bennünk és mi ő benne élünk. Ennek a jele semmi más, mintázok a cselekedetek, amelyek az iránta való szeretettből fakadnak. Világi jelegű egyleteinkközül a napokban a mckees rooceksi munkás magyar betegsegélyző Egylet állott azok közzé a nemesen érző. Egyletek közzé, amelyek már beírták nevüket az árvaháznak a történetébe. Ez az Egylet nem csak 25 dollárnyi adományt küldött, hanem ígéretet tett arra is, hogy az Árvaházat évről- évre segíteni fogja. A jócselekedet önmagában hordja dicséretét! Az egyéni adományok közül ki kell emelnem Szűcs Mihály Uniontowni lakos testvérünket, aki három olaj- részvényt és 200 dolláros bondot adott az Árvaháznak. Reméljük, hogy a részvények, amelyeknek az értékét bond is biztosit ja, hasznosak lesznek s az árvaháznak jövedelmet hoznak. Egyesületünk munkás tagjai közül Tóth Ferencz oil-cityi lakos testvérünk volt az, aki tavaly a gyűjtést megkezdette s most is ő az első, aki ismét jelenti, hogy ezen a kicsiny magyartelepen 26 dollár és 50 centet gyűjtött és küldött be az Egyesülegi pénztárnok úrhoz. Ezekért a jó példákért legyen köszönet. Legyenek a mi testvéreink között minél többen olyanok, akik készen vannak ezeknek a követésére. A napokban volt nálunk látogatóba Gábor István ur, a Verhovay Segélyegylet munkás titkárja. A titkár ur láthatólag meg volt lepődve. Hisszük, hogy ezután még nagyobb szószólója lesz az árvák ügyének, mint eddig volt. Kevés jóakarattal, egy mákszemnyi áldozat- készséggel nagy dolgokat lehetne itt megvalósítanunk. Igazán esek a maradék darabokról van szó, amikor azt mondjuk, hogy nem volna-e lehetséges az, hogy minden egyes Verhovay Egyleti tag, minden Szövetségi tag, minden Rákóczy Egyleti tag: havonként öt centtet adna az árvaház céljaira. Ha ezt megtennék a mi magyar testvéreink, nem lenne közöttünk senki elhagyott, nem lenne árva. A nyomorékról, a megvénhedtekről gondot tudnánk viselni... Én hiszek és bízom abban, hogy eljön az idő, amikor belátják mindenütt, hogy ilyen együttes munkálkodás által segíthetünk igazán magunkon. Miután Istennek jó voltából immár ennek az esztendőnek is hatodik hónapjához jutottunk el, szeretettel kérem azokat az egyházakat és egyleteket, a melyek alapítványokat voltrk szívesek tenni, hogy a félévi járadékokat szíveskedjenek beküldeni, hogy elválalt feladatainknak mi is híven megfelelhessünk. Legyen szabad ismételnem, hogy minden magyar református egyháznak, minden magyar református jellegű Egyletnek egyik legszebb feladata az, hogy az Árvaháznak a fel- tartásában alapítványok tevésével vegyen részt. Az alapítványokat természetesen nem kell készpéznben befizetni, hanem csak a kamatokat. Egy gyermek egész évi feltartására 3000 dolláros alapítványnak évi ötös kamatja szükséges! örömmel adom tudomásul, hogy miután a melletünk levő mintegy öt ákernyi földterület jutányos áron meg szerezhető volt, Vezértestületünk határozta alapján azt megvásároltuk s most már nincs okunk félni, hogy majd valami élelmes amerikai megveszi s aztán drága pénzt kell fizetnünk érte. így ezen a helyen nagy fejlődésre van helyünk. (Folytatása a 14-ik lapon)
