Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-05-13 / 19. szám
6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. ROVATVEZETŐ: Nt. Tóth Mihály alphai ref. lelkész. A LELKIISMERET SZAVA. Élőének: 51 Zsoltár 1. 2. 3. Bibliai rész: Jób 18:1-21. ELŐIMA. Irgalmas Isten, ki nem gyönyörködöl gyermekeid elestem,, de nagy örömmel veszed, ha megtér hozzád a bűnös! Leborúlunk előtted és esedezünk a te kegyelmedért. Gyöngék voltunk és elestünk. Bunt bűnre halmoztunk. A lelkiismeret intő szavát figyelmen kívül hagytuk. És most utói ért végzetünk. Vádol a belső bíró s nyugalmat nem találunk sehol. Hozzád folyamodunk hát, irgalmas Isten, s könyör- günk néked: siess ami segítségünkre. Adj nekünk engedőimet. Töröld el bűneinket. Moss meg a lelki szennytől. Igazgass és vezérelj minket. Nem rejtegetjük előtted bűnös voltunkat, mert vádol a ledkiismeret és mi ennek szavában a te szavadat ismerjük fel. Mély szánalommal ismerjük be tévedéseinket és bár tudjuk, hogy ezekéit büntetést érdemelnénk, mégis várjuk a te könyörülő kegyelmedet. Bűneink záloga, Ur Jézus Krisztus! Lépj közbe érdekünkben. Légy ami váltságunk. Drága véred árán szabadíts meg minket az örök haláltól s szent lelked erejével tarts meg és vezérelj minket az igazak ösvényén. Ámen! TANÍTÁS. Jób 18:11. Ez egy keleti legenda. Nem rég olvastam. Szép és tanulságos. Egy szent hírében álló öreg gyűrűt a- jándékozott királyi hercegének. A gyűrű nagy értéket képviselt. De nem az tette értékessé, hogy gyémánt, rubin és drága gyöngy ékesítette, hanem az, hogy volt ennek a gyűrűnek egy megmagyarázhatatlan, titokzatos tulajdonsága. Az ugyanis, hogy rendes körülmények között kényelmesen helyezkedett el viselőjének újjá körül, de ha viselőjének gonosz vágya, vagy gondolata támadt, nyomban összébb húzódott és fájdalmas nyomás gyakorolt újjára, óva, intve, figyelmeztetve ez által gazdáját a bekövetkezendő veszedelemre. Ez a legenda nagyon szépen megvilágítja a lelki- ismeret hivatását. Ez a mesebeli gyűrű ugyanis maga a lelkiismeret. Isten ajándékozta ezt mindannyiunknak. Ha mi nem hallgatunk szavára: szenvedni fogunk. Ha engedelmeskedünk szavának: békességet nyerünk. Shakespeare a világirodalomnak nemcsak legkimagaslóbb alakja, de első sorban a lelkiismeret rajzolásának legnagyobb mestere. Macbeth cimü müve legkiválóbb alkotásainak egyike. Ez a Macbeth fővezére volt a skót hadseregnek. Kiváló katona s nagy ember hírében állott. Maga Duncan, a szelíd lelkű skót király is, nagyra becsülte. Egy napon aztán az a gonosz gondolata támadt, hogy jó lenne Skócia királyi koronáját a saját fején viselni. Közölte e gondolatát feleségével is, aki mohón kapott az eszmén. E pillanattól kezdve szünet nélkül egy rettenetes bűntény elkövetésére sarkalta férjét. Duncan;, a király, egyszer meglátogatta Macbethet kastélyában. Vígan töltötték a napot. Észre sem véve, hogy az éj beállt s véle együtt irtózatos égi- háború tört ki. A király Macbeth vendége maradt éjjelre is és nyugodni tért. A vihar tombolt. A király aludt. Itt az ideje a borzalmas tett elkövetésének. És mikor Macbeth habozott, felesége sarkalta, ösztökélte, míg végre egy ügyes tőrdöféssel megölte alvó királyát. És ekkor a nagy drámaíró megkapó hűséggel s valami csudálatos erővel leírja Macbeth és felesége nyomorúlt életét s borzalmas lelkifurdalását. Mintegy szemeinkkel látjuk azt a lelki és szellemi kínlódást, melyet ezután átéltek és amelyet a lelkiismereten elkövetett erőszak keltett fel lelkűkben. Ez a nyomorúlt gyilkos szinte irigyli királyát, mert az halott. Felesége pedig révedezve nézegeti kezeit és igy kiált fél: “Itt van a szaga a vérnek még mindig. E kicsi kezeket Arábiának minden illata sem teszi többé édessé!” Óh a lelkiismeret egy örök és biztos bosszúálló! A megváltó a soha ki nem alyó tűzben és a soha el nem enyésző féregben mutatta fel ennek emésztő és őrlő munlkáját. óh az emlékezést el lehet ugyan altatni, de csak egy időre. Azután fölébred és társúl a vádló és büntető telkiismerettel'. Az emlékezés felidézi a múltat s oda állítja a lelkiismeret itélőszéke elé. Jaj annak, aki e két tényezővel hadi lábon áll! Nincsen annak nyugta. Nincsen annak nyugta. Nincsen annak békessége Nincsen, annak se éjjelé, se nappala. Nincs fájdalmasabb valami ezen a világon, mint mikor az emlékezés visszanyúl a múltba és a lelkiismeret itélőszéke elé idézi a gonosz cselekedeteknek élénk jeleneteit; mikor újra szembesíti a csábítót és áldozatát, a hütelent és megcsalhat; mikor felidézi az elmulasztott jó alkalmakat, melyek mind menyországgal teljesek lehettek volna; mikor rámutat arra az őrző angyalra, aki kénytelen volt az ember mellől távozni; mikor elibe állítja a kegyelem hírnökét, aki ellen vétkezett ; amikor az emlékezés az embert öntudatra ébreszti és látja, hogy most már minden elveszett. Nincs ennél fájdalmasabb pillanata az életnek. Óh ember! Nézd! Itt áll előtted lelkiismereted. Óva int, figyelmeztet és esdve kér, hogy hallgass szavára és kövesd őt. Vagy nem akarod és azt mondod, hogy: ‘‘Mostan eredj el, de mikor alkalmatosságom lesz, magamhoz hivatlak téged.” Vigyázz! Mert ha mostan száműzöd is, ez a bennső bíró és te találkozni fogtok a földi élet határain túl és ha itt ellenségeddé tetted, ott Isten és a természet örök törvényei szerint kínzódat fogod benne találni. Mikor Lincoln Ábrahám még csak ügyvéd volt, mindenki, aki ismerte őt, tudta róla, hogy nincs e világon olyan ember, akinek ügyét elválalná, ha tudja, hogy az igazság nem az ő oldalán van. Egyszer egy em-
