Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1922-05-13 / 19. szám

4

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA,

Hármas pillár egy alapon.

IRTA: Kovács Andor leechburgi ref. lelkész.

Kedves olvasó

Barton Bruce, egy neves amerikai nem oly régen egy tükröt tartott nagyszámú halgatói elé. A kik jelen voltak kivétel nélkül mindnyájan bele tekintettek. Nem volt ez a tükör valami csodamü, de oly hiven adta vissza a belenézőknek mását, hogy minden egyszerűsége melett is azt mondják a kik beletekintettek, hogy a képmás a mit mutatott, egyike volt a legélethübb mintáknak. A legcsodálatosabb csak az volt benne, hogy állandóan előtte volt a nagy közönségnek addig is és igen elvétve akadt ember a ki bele tekintett volna. Most már az amerikai közönség nagyban használja és nem csekély eredménnyel. Szerkesztő urunk becses enge- delmével bemutatom én is itt a nevezett tükröt, a melyet hármas pillár tart egy alapon. Imhol a tükör:

1 A REFORMÁTUS EGYHÁZ

2 A TŰZOLTÓSÁG.

3 A NYILVÁNOS ISKOLÁK.

Legnagyobb városainknak egyik kieső részében az egyetlen református egyház igen nehéz helyzetbe jutott. Pénztárnoka bejelentette, hogy nincs már semmi dolga. A mikor egyik nagy Társulat fő igazgatója meghallotta e dolgot, azonnal intézkedett és általános nagy gyűlésre hívta meg a városrész lakosságát. A gyűlés a megyei Klub-Ház nagy termében lett összehiva. Az igazgató igy kezdte beszédét: “Testvéreim! önök közül bizonyára sokan tudják azt, hogy én nem vagyok templomjáró ember. Évek óta nem is láttam a templom belsejét. Bizonyára meg is vannak önök lepetve amikor én egyszerre csak felcsapok egyházi szónoknak.

Mikor leakartam telepedni e városrészben, egy ingatlan ügynökséggel tanácskoztam előbb. Három kli- lömböző fő okot hozott fel letelepedésem melett . Egy volt a szervezett Tűzoltóság, mely védelmet nyújt tűzesetén otthonomnak: a másik a Nyilvános Iskola volt, a hol gyermekeim megfelelő oktatásiban részesülhetnek: a harmadik volt a Református Egyház, a mely garanciát nyújtott a lelkiélet ideális főfeltételeinek megismerésére és fejlesztésére.

Megvallom, hogy megvoltam elégedve. Birtokomnak értékét e három intézmény azóta is nagyban emelte. Igaz, hogy kényszerítve voltam és vagyok arra, hogy a tűzoltóság intézményét és a nyilvános iskola fennállását támogassam: de az anyaszentegyház részére csupán bírálatok képében adtam le az adományaimat. Kritizáltam annyit a mennyit csak lehetett.

Most a mikor közöttünk többen vannak olyanok a kik beismerik velem együtt, hogy hamis kereskedést folytattunk az Egyház számlájára és az egyházi szolga rovására, engedjék meg uraim, hogy nyilatkozzak: Mi a kik gyermekeinket hűségesen járatjuk a Vasárnapi Iskolába — bár magunk távol állunk — mily szégyenérzet futja el arczunkat a mikor azt a jelentést hallottuk, hogy az EGYHÁZ HALDOKLIK! — mig mi csak kívül állva megrögzött gonosz szokásainktól el nem térve, kritizálunk és egyebet nem teszünk.

Én a magam részéről ugyan nem Ígérem, hogy e- zután már minden Vasárnapot az Isten Házában töltök el; de e naptól fogva kötelességeimet teljesíteni fogom, úgy, hogy rendes járadékot szavazok meg és juttatok el az Egyház pénztárába, mert az Egyház csakis igy lehet azzá a minek lennie kell. Én azt hiszem eleget vártam. Egy időben a lelkészt nem tudtam tűrni. Irtóztam az ő egyenes beszédétől. Majd ismét az Egyház vezetői ellen is volt sok kifogásom. Sok mindent nem szerettem ahogy elrendeztek. Volt olyan idő is amikor az istenitiszteletek ideje alatt borzasztóan untam magamat. Szerettem volna vezetni, de ugyanakkor sok hiányt fedeztem fel magamban is. Mit tegyek? kaptam magamat félreállottam! Most már látom, hogy ez volt a legnagyobb és legszégyenletesebb hiba a mit valaha életemben elkövettem. Mindezek mellett azt sem halgathatom el uraim, folytatta.... hogy ugyanakkor a tűzoltóság és az iskolavezetőség által végzett munkálatokkal sem voltam soha megelégedve, de onnan félre állani még sem volt bátorságom.”

Kissebb-nagyobb telepeken, világvárosokban szé- lyelszórtan élő magyar KÁLVINISTA vándor testvéreink között is ugyancsak sokan vannak, a kik ezzel az Igazgató úrral éreznek, de arra kevésnek vn bátorsága, hogy úgy kijönne az igazságért a porondra, mint tette a sok hibát elkövetett, de külömben derék amerikai test

vérünk.

Oh! ha tudnátok kedves testvéreim, hogy a társadalmi élet és maga a nemzeti élet külső-belső képe is mennyire torzalakot öltene az ANYASZENTEGYHÁZ befolyása nélkül, nem birálgatnátok kívülről, de bejönnétek önként az igazi TŰZOLTÓK GÁRDÁJÁBA. Igaz, hogy három a pillár a mely boldogulásunknak épületét tartja. Ha ezek között a Fö-PILLÁR megingana, maga alá temetné a másik kettőt is. Jertek testvérek, ne engedjük, hogy a tiiz mely mindeneket megemészt,tovább terjedjen, mert kitudja, mikor csapnak át a lángok a mi féltve őrzött, kicsiny, de drága örökségünkre is ?

*)Ezt az eszméltető és az egyházi élet képét oly hiven feltüntető érdekes elmefuttatast melegen ajánljuk lapunk összes olvasóinak figyelmébe. Folytatását pedig várjuk a hivatása magaslatán álló derék paptól.

Szerk.

ífr**#*tt****tttt-X"K******#*******tttt******#******-ií- £

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

MEGJELENT.

Sfozaáttna

Vasárnapi Iskolai Énekek Gyűjteménye.

Ára postaköltséggel 55 cent.

A rég várt vasárnapi iskolai énekes könyv végre megjelent, és díszes vászonkötésben kapható:

A REFORMÁTUSOK LAPJÁNÁL.

Ezen uj énekeskönyv Magyarországon lett nyomatva, — de itt A- merikában lett beköttetve.

Tartalmazza az énekeknek nemcsak a szövegét, hanem teljes dallamát is. Ára postai küldéssel 55 cent.

607 Greenfield ave., PITTSBURGH, PA.

* * * * * * * * * * * * * A * * * * * jk

ä*******************-**-* *^******#-*************