Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1922-04-22 / 16. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 5 CSATLAKOZZUNK MI IS AZ ÖVÉIHEZ! Élőének: 7 dics. 1. 2. 4. Bibliai rész: Luk. 19: 29-40. Utóének: 9 dics. 1. 2. 3. ELŐIMA. örök jóságú Isten! Megtelik szivünk szentelt öröm­mel e napon és mi tudjuk, hogy neked köszönhetjük ezt. Lelkünk mennyei tűzben ég és mi tudjuk, hogy te gyújtottad lángra. Elménkről ejlo szlik a homály és mi tudjuk, hogy lelkied értelmié ragyogta be. Hálát adunk néked érte! Látjuk a nagy királyt, amint jó a te neveiben. Le- borúlunk előtte és imádunk téged. Hozsánnát kiáltunk néki és dicsőitünk téged. Útjára zöld ágakat szeldelünk s hálát adunk néked. Vedd kedvesen, óh jóságos 1st én, tiszteletünknek gyarló megnyilatkozását! Te pedig, Ur Jézus, szivek boldog országának ki­rálya, ki szelid, szegény és alázatos vfagy: jöjj és nagy hatalmaddal művelj csudát! Szabadits meg minket a bűntől. Vedd el a halál fullánkját. Törd meg a koporsó hatalmát, őrizz bennünket, szefnt örökségeidet, men­nyei szelidséggél. “Vezéreld jóra egész életünket. Tégy tulajdon néppeddé bennünket. Légy segítségül, ki a magasságban ülsz drága véreden Vett országodban. Tégy engedelmes, hiv polgárokká s nyert kincseiden birtokosokká. Ámen! TANÍTÁS. Luk. 19: 38. A királyt végre ott látjuk az övéi között. A nagy hét a koronázás hetévé lett. Bár koronája tövis, trónja kereszt: tez a hét mégis a diadalnak hete. Bár fájdalom­mal és halállal végződött: a fájdalom győzőnek fájdal­ma, a halál hősnek halála. Kövessük őt diadalának utján! A kelet szokásai különböznek a mi szokásainktól. Mi ünnepnapokon az utakat megtisztítjuk; ők letakar­ják ünnep van ma is. Jön a nagy király. Az utakat le­takarják pálmaágakkal és felsó ruhákkal. A pálmaág a szegénység jelképe. Akinek egyébre nem jutott, szakított egyet és evvel védte magát a nap heve és idő viszontagsága ellen. Mint ilyet a Mester szívesen fogadta, ő is a nép közül emelkedett ki Sze­gény volt: “Az ember fiának nincs, hol fejét lehajta­ná.” Útját mindenütt felső ruhákkal takarták le. Ez pe­dig a bűnnek jelképe. Levetették bűneiknek és beteg­ségeiknek ruháit és terítették, hogy’eltapodja azokat örökre. Szivükben ők máris, mint Urokat és Királyu­kat üdvözölték.-Végre örömük eléri a legmagasabb fo­kot s e szavakban törnek ki: “Áldott a Király, ki jő az Urnák nevében! Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!” Meg akarjátok-e ismerni jelentőségét ennek a dia­dalmas bevonulásnak? Jöjjetek velem Görögországba és nézzétek meg Nagy Sándort, amint visszatér kelet­ről,megterhelve értékes hadizsákmánnyal! Vagy jöjje­tek Rómába és nézzétek meg a nagy Cézárt, amikor visszatér északról a dicsőség tündöklő köntösébe öltöz­ve. Fogságba esett királyok verik fel utána arany sa­ruikkal Róma utcáin a port. Háborús különlegességek ékesítik hadiszekereit a győzelmes hadvezérnek. Lánd­zsák és paizsok, sisakok és vértek, zászlók és jelvények közszemlére kitéve! így vonúlt be Jézus a fővárosba! De micsoda el­lentét! Önkéntes foglyok tolongnak körülötte. A szere­tet és hála aranylánca fűzi őket hozzá. Hatalmának jelvényei sem hiányzanak. Ott van Bartimeus, a koldús aki tegnap még vak volt, de ma már egészséges sze­mekből sugárzó érzettel tekint reá. Ott van Zakkeus is, a zsidó pénzügyérek nagy Napóleonja, akit lelketlen ü- zérkedése gazdaggá tett, de ma már szegény, mert megtért s Krisztus kebelére .borúit. Ott van a bethaniai Lázár, ki nemrég még a halál karmai között szender- gett s ma Krisztust vallja szabaditójának. Ott vannak a bűnösök, akiknek megbocsátó!, a betegek akiket meggyógyított, a bélpoklosok, akiket megtisztított. Ott vannak a sánták, akik járnak, a va­kok, akik látnak: előtte és utánna megtelik az ut Bet- haniától Jeruzsálemig és szent lelkesedéssel kiáltják: “Hozsánna! Áldott, aki jő az Urnák nevében!” Lassan az egész sokaság felfogja a hangot és a nagy tömeg fennséges kórusban zúgja: “Áldott ami Atyánknak, Dávidnak országa, amely jő az Urnák nevében! Ho­zsánna a magasságban!” A pogány római katonák, pénzéhes kalmárok meg­vetéssel tekintettek erre az ujjongó tömegre. A kép­mutató farizeusoknak pedig gúnyos mosoly játszado­zott ajkuk körül. A történelem azonban rájuk cáfolt. Figyeljetek! Néhány rövid század után Roma keresz­tyén birodalomnak nyilváníttatott keresztyén császár­ral, Konstantinnal az élén. Görögország a keresztyén műveltség forrása. Egyiptom a keresztyén tudományok otthona. Afrika a keresztyén theológia bölcsője. A ke­resztyén műveltség, tudomány, theológia igy hálózza be az egész világot. Elmúlik ezer év és észak, melyről a tanitványok még csak nem is álmodtak, megismeri és megszereti a Királyát, mint a megváltás Urát. A frankok és nor- mandok, a szaxónok és kelták, a szlávok és skandiná­vok, a germánok és magyarok térdet hajtanak Dávid fia előtt! Ismét századok múlnak el és a Krisztus katonái a keresztes hadjáratban neki vágnak a szent földnek, hogy szembe nézzenek a keresztyénség legújabb ellen­ségével. A tudós leteszi gazdag tudományának adóját a Mester lábaihoz. A művész ecsetével és vésőjével hal­hatatlan mestermüvein keresztül ad kifejezést szere- tetének és ragaszkodásának. A szent történetek élénk jelenetei újra életre kelnek a rajzvásznon. Érc és mái­FAMILY ALTAR. ROVATVEZETŐ: Nt. Toth Mihály alphai ref. lelkész. CSALÁDI KÖR.

Next

/
Thumbnails
Contents