Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-04-22 / 16. szám
I c AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA, ványmtivekben rég elfeledett próféták nagy alakjai lépnek újra a közönség elé. A .zeneköltő alkotása -birodalmában akkor éri el a lehetőségek legmagasabb fokát, míidőn -hozsánnát kiált és üdvözli az Urat oratóriumokban kántátókban, zsoltárokban és dicséretekben így kiáltotta ki Jézust Királyának az egész középkor. Mily csudálatos beteljesülése ez a szent Írás eme szavainak: “A Jézus nevére minden térd meghajoljon és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Ur!” De midőn párhuzamot vonunk a középkor buzgó- sága és korunk látszólagos közömbössége között: sokan megrettennek, mert azt hiszik, hogy Isten oltárán a tűz kialvó félben van; mert azt hiszik, hogy a múlt időknek szent buzgósága ma már nem létezik. A kis- hitüek véleménye, a kishitüek kétségbe esése ez. Ott fekszik az ő lábai előtt ma is az egész világ. Miként hajdan Galileiből és Júdeából, Samáriából és a Jordánon túlról jött a sokaság, hogy a dicsőséges be- vonúlás nagy napján hozsánnát kiáltson: úgy ma is, a boldog Amerikából -csak épen úgy, mint a szerencsétlen Európából, az ébredő Ázsiából, csak úgy, mint a reménykedő Afrikából egyaránt minden szinti és formájú arc a Dávid, az Isten Fia felé fordúl. A rengetegből és sivatagból, csöndes otthonokból és a zajos utcákból, .kunyhókból és palotákból, a zugutcákból és a sétaterekről egy imádkozó világnak kiáltása hallatszik ma is, amint a közeledő Királyt hozsánnával üdvözli ! Jézus a -mai napon diadalban úszva vonúl végig Jeruzsálem utcáin. Nézd az örvendező, a -hálás sokaságot, amint dicséreteket zeng az ő nevének! A sornak se vége, se hossza. Vissza nyúlik ez ezer és ezer _ napon keresztül a keresztyénség történetének a múlt ködében elenyésző határáig. Ott áll a nagy sokaság két felől az ut mentén. És hol álltok ti ? Távol tartjátok-e magatokat, miként az első virágvasárnap farizeusai? óh emberek, asszonyok, hányán álltok ma az ut mentén, melyen az Ur elvonúl ? Ti, akik mellette álltok, ne maradjatok el, tartsatok vélünk! Szüksége van néki reátok, die nem annyira, mint amennyire szükségetek van néktek ő reá! Azt mondod, hogy tiszteled őt? Jól van. Jöjj közelebb és imádd is őt! Oh hányán vannak, akik csak úgy távolról követik a nagy Királyt. Jöjjetek közel ő hozzá és azonosítsátok magatokat az övéivel! Vajha valamennyien csatlakoznánk ehez a tizenkilenc hosszú századon keresztül megszakitatlanúl höm- N pölygő virágvasárnapi menethez s az ő kíséretében belépnénk a hit örök városába és szent érzelemmel zengenék azokkal együtt, akik kezdettől fogva lankadatlant követik őt: ‘‘Áldott, aki jött az Urnák nevében, általa léptünk az Isten kedvébe, békesség ott fenn a mennyországban, áldott az Isten a magasságban!” Ámen! UTÓIMA. Elkísértünk téged, lelkünk nagy királya, áldott Ur Jézus, a virágvasárnapi utón. Oda csatlakoztunk mi is azok közé, akik hozsánnát kiáltottak néked és a mi ajkunkon is elhalrigzott a magasztaló kiáltás: “Áldott* aikí jó az Urnák nevében'” És oly igaz és tiszta örömöt éreztünk lelkűnkben! óh, “Légy áldott, Ur Jézus, lelkünk nagy kirája! Legyén áldott Vélfed Istennek országa! De buzdíts minket is, hogy utadon haladva, mpg rvs tántorítson bűn, kísértés hatalma!” Legyen erőd a mién»;, hogy követhessünk téged még akkor is, amikor jutalmunk ezért csak tövis korona és kereszt hordozás lesz! óh mindenható Isten1 Teddezt ami örömünket az egész világ örömévé! Legyen ez világosság az élet sötét pillanataiban, hogy az Ur Jézus Krisztusinak szerelmét, mellyel meggyógyítja a beteg szivet, lecsendesiti a háborgó lelkét mégnyugtatja a zaklatott élmét, tiszta, ragyogó fény bén lássuk mincVdrtkot'oin! Vezess minket, üdvösségünknek fejedelme, mint vezetted századokon keresztül a tieidet, a,ma jobb és szebb haza felé, ahol nincs tövis, csak virág, ahol nincs bánat, csak öröm, ahol nincs keserűség, csak örök és soha meg nem szűnő boldogság. Ámen! VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE ÁPRILIS 30-RA. Ézsaiás elhivatása és válasza. Ézs. VI. l-8v. Aranyige: Ézsaiás VI R. 8. v. “Imhol vagyok én,— küldj engemet.” Az ó-testamentomi próféták közül egyike volt a legnevezeesebbek- nek Ézsaiás. Szülei Istenfélelemben nevelték fel és ő a kegyes életben s az Istenfélelemben min- végig kitartott. Feladatának megoldására az e- rőt igen sokszor kereste az imádságban. Egy alkalommal, a mint imádkozott a templomban, csodálatos látomása volt: látta Istent egy magas trónon ülni s körülötte angyalokat o- lyan nagy számban, hogy a templomot majdnem betöltötték. Istent dicsőítették az angyalok,igy é- nekelvén: “Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind az egész föld az ő dicsősségével.” É- zsiás el volt ragadtatva a látványtól, úgy hogy szinte azt kívánta, hogy meghalván, azonnal részese lehessen a mennyei dicsőségnek. Isten azonban nem akarta, hogy meghaljon, hanem azt hogy éljen s végezze el a reá kiszabott munkát. Az
