Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-04-15 / 15. szám
6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. FAMILY ALTAR. ROVATVEZETŐ: Nt. Tóth Mihály alphai ref. lelkész. A FELTÁMADÁS. Élőének: 24 dics. 1. 2. 5. Bibliai rész: János 20: 1-18. Utóének: 19 dics. 1. 2. 8. ELŐIMA. örök hálával eltelve borulunk le e nagy napon előtted, felséges Isten, hogy szivbéli szent zsolozsmákban s lelkünk mélyéről fakadó imában dicsősitsünk téged! “Légy áldott kegyelmes Istenünk, teremtőnk, megtartónk, mindenünk! Hegy fiadnak példájában, dicső feltámadásában megmutattad az életet, mely régente el- rej tetett.” Boldogok vagyunk mi most már, mert tudjuk, hogy az ő egyszeri tökéletes áldozata kedves volt előtted; mert tudjuk, hogy aki hiszen az Ur Jézus Krisztusban, nem hal az meg, hanem él örökké. Megbizonyi- tottad ezt az ő feltámasztásában. De viszont szánalommal ismerjük be, óh Atyánk, hogy igen sokszor mi csak a sírba néztünk és a halottak között kerestük az Ur Jézust. Nem tudtuk megérteni, hogy ő elveheti a halál fullánkját és diadallal dönti meg a koporsó hatalmát és kilép a holtak birodalmából teljes győzelmet aratva az örök életre. Bocsásd meg, Úristen, gyarló tévedésünket és tarts meg bennünket abban az ismeretben, melyet e napon nyerünk! Légy velünk ünneplésünk alatt, hogy a te kegyelmed által elnyerhessük az idvesség koronáját. Ámen! TANÍTÁS. I. Kor. 15:14. Renan, a hírhedt francia tagadó, megírta Jézus életének történetét. Mikor a kereszthez eljutott, müvét ^ szóval fejezte be: “Finis,” vége. Azt akarván ezzt jelezni, hogy itt minden bevégeztetett. Kiadója, aki még nálánál is bigottabb tagadó volt, e szó alá oda nyomatta, a felfeszitett Krisztus képét. Ott függött a megváltó a keresztfán megcsuklott fővel, zilát hajjal, sápadt s véres arccal, mindenkitől elhagyatva. Az ég sötét. A kereszt fölött ragadozó madarak csapkodnak. A hangúlat nyomott. Minden jel csúfos vereségre mutat. Jézus meghalt. Vájjon feltámaszthatja-e őt az Isten?? Mikor Pál Athénében a feltámadást prédikálta, a- zok az öreg élvhajhászó és érzéketlen görög bölcsek <i'>.íacsogó”-nak nevezték. “Micsoda?” Kiáltott Pál. “Hihetetlen dolognak tetszik néktek, hogy Isten halottakat támaszt fel?” Ti akarjátok korlátozni Isten hatalmát, aki semmiből teremtette az eget és a földet? Aki felaggatta az égi testeket a levegőégbe és elbocsátotta azokat utjókra, hogy ezer és ezer világegyetemet járjanak be a legtökéletesebb pontossággal? Aki az élettelent élővé teszi? Aki minden élő lényt éltre hivott? Aki maga az életnek szerzője? Ti mertek kételkedni abban, hogy ő halottakat támaszt? Hát persze, hogy támaszt! Ha pedig nem támaszt, akkor nekünk nincs is Istenünk. Olyan Isten nekünk nem kell, aki a halottakat nem tudja feltámasztani! De csakugyan feltámasztotta-e hát Isten a Jézust ? Ilyet kérdezni is! Persze hogy feltámasztotta! Miként adnád magyarázatát akkor az üres sírnak? Ha a világ összes tagadói tanácskozásra gyűlnének össze a végből, hogy a feltámadás hitelességét megdöntsék, csak az üres sirt dobnám közéjek és valamennyien zavarba jönnének és elnémúlnának. Az üres sir! Csak ezt emlitsd és szétrebbennek a tagadók. De még se! Mert halld csak! Egyik-másik igy okoskodik. Igaz ugyan, hogy a sir üres, de feltámadás mégsem volt, mert a Jézus testét vagy a barátjai, vagy pedig az ellenségei vitték el titokban. Annyi bizonyos, hogy ellenségei nem vitték el, mert ezek felmutatták volna akkor, amikor el akarták hallgattatni a Jézus tanítványait, akik utón útfélen prédikálták ia feltámadott Jézust. Holttestének felmutatása egyszer és mindenkorra elhallgattatta volna őket. Barátjai, az ő tanítványai, sem vihették le, hogy azután szándékosan félrevezethessék a világot. A tagadók részéről ez még a leghülyébb érvelés a feltámadás ellen. Ezek a tanítványok életüket adták oda azért, hogy bebizonyítsák a feltámadást. Olyan ember pedig nincs ezen a világon, aki meghalna egy olyan eszméért, melyről igen jól tudja, hogy hazugság. Van ember, aki feláldozza önmagát egy tévedésért, de arra még nem volt példa, hogy meghalt volna egy olyan fogalomért, melyről tudta, hogy hazugságon alapszik. Az embm csak azért szokták életüket feláldozni, amiről tudják, hogy igaz. Vannak, akik azt állítják, hogy Jézus meg sem halt, hanem csak elájúlt. A füszerszámok erős illata a sir hűvös levegőj e aztán csakhamar magához térítette. ő pedig felkelt és egyszerűen ott hagyta a sírját. Ezt az ájúlási elméletet azonban két igen erős érv egy csapásra agyon üti. Mert ha ez igaz lenne, akkor először is ez a tanítványokat jól felfülezett szamarakká tenné. Azután meg a Jézust úgy mutatná be, mint egy elv nélküli szörnyet. Már pedig még a keresztyén- ség ellenségei is elismerik, hogy ez a vád sem a tanítványokat, sem pedig a Jézust nem illeti meg. Némelyek ismét azt mondják, hogy a tanítván’" agyvelő-gyuladást kaptak. Érzéki csalódásba estek. Ezt nevezik a látomás elméletének. Nincs annál könnyebb, mint ezt az elméletet megdönteni. Megjelent ugyanis a tizenegy tanítványnak egy időben és ez al kalomm ötszázan látták őt. Ki hallott még olyat, hogy egy és ugyanazon időben ennyi ember essék ugyanabba az érzéki csalódásba és lásson ugyanolyan látomást? Furcsák ezek a tagadók! Meg akarnak dönteni csudát:
