Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-04-15 / 15. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 7 a feltámadást. És ugyanakkor ötszázat akarnak helyébe állitam: ötszáz ember esett érzéki csalódásba! És azután hogyan adják magyarázatát annak a ténynek, hogy, bár Jézus beszélt az ő feltámadásáról, a tanítványok mégsem várták az ő feltámadását? A harmadik nap reggelén azért mentek a sirhoz, hogy egy holttestet kenjenek meg, nem pedig azért, hogy a feltámadott Jézust lássák. Még Mária is azt mondotta a tanítványoknak: “Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették őt.” Mikor a tanítványok értesültek a feltámadásról, nem hitték el. Az emmausi utón a két tanítvány elmondja Jézusnak a nap eseményeit és megjegyzik, hogy nem tudják, mi történt Jézus testével. Mikor végül feltámadása után megjelent nékik, még akkor sem gondoltak igazán az ő feltámadására, hanem: “Megrémülvén pedig és félvén, azt hi- vék, hogy valami lelket látnak.” Csak amikor már Jézus kétséget kizárólag bebizonyította, hogy valóban feltámadott, csak akkor hangzott el a kiáltás: “Én U- ram és én Istenem!” Érzéki csalódás! Ez az elmélet igazán csak egy tréfa. De miért támasztotta fel Isten a Jézust? Azért, hogy szavaii’a ráüsse az igazság bélyegét; hogy min den kétséget kizárva egyszer és mindenkorra bebizonyítsa Jézus istenségét. Krisztus “megbizonyittatot; Isten Fiának lenni a halálból való feltámadás által.-’ Jézus azt kérdi a zsidóktól, hogy miért akarják őt megkövezni? Ezek pedig azt mondják, hogy azért, mer! csak ember vagy és Istennek tartván magadat, isten káromló vagy. Persze, hogy Istennek tartotta magát! Ez pedig vagy igaz, vagy nem igaz, Jézus azt mondotta, hogy be fogja bizonyítani feltámadásával. Istennek tehát fel kellett őt támasztania, hogy Jézus szavaira ráüsse az igazság bélyegét és bebizonyítsa, hogy valóban az, akinek tartja magát. Feltámasztotta őt azért, hogy bizonyságot szolgáltasson minden hívőnek arra nézve, hogy az isteni ígéret szerint az Ur Jézus Krisztusban megigazul. Feli ámasztotta őt, hogy minden kétséget eloszlasson, a felől, hogy lesz egynap, ama nagy nap, mely eljövendő és amelyen mindannyian megitéltetíink. Feltámasztotta őt, hogy mindenek, akik hit által egyek az Ur Jézus Krisztusban, meggyőződjenek arról, hogy ők is fel fognak támadni a halálból. Feltámasztotta őt, hogy a világnak tudomására adja, miszerint a Jézus önfeláldozását elfogadja s általa ami bűneinkért fizetett árt elégnek tartja. A Krisztus feltámadásától függ minden. Ez az a szegeletkő, melyen a keresztyénség egész épülete nyugszik. Ha Krisztus fel nem támadott, honnan tudjam ón azt, hogy ő az út, az igazság, az élet? Honnan tudjam én azt, hogy aki hisz az Ur Jézus Krisztustan, el nem vész; hogy a Jézus Krisztus vére megtisztít a bűntől; hogy ő elment számunkra helyet készíteni, de ismét eljő, hogy magához vegyen; hogy a halál fullánkja megtört, a koporsó hatalma pedig elveszett; hogy az Istennek lelke életre kelti ami halandó testünket is; hogy amikor ő eljő, hasonlóvá tesz bennürket önma gáhez; hogy e világ szenvedése nem hasonlítható ösz- sze a jövendő élet dicsőségével? Ha a Jézus -fel nem támadott, akkor mindezeket én nem tudhatom. Nincs mód arra, hogy megtudjam. Akkor nincs értelme eme szavaknak: “En vagyok a feltámadás és az élet.” De feltámadott! Legyen hála a jó Istennek feltámadott ! És ezeket' én most már mind tudom. Ámen! UTOIMA. Szent érzelemmel, megtisztult szívvel s emelkedett lélekkel kulcsoljuk imára még egyszer kezeinket, felséges Úristen, hogy. hálákat adjunk néked az Ur Jézus Krisztusért és a feltámadásért. Szent igéd haifgatásában meggyőződtünk arról, hogy ő nem maradt, mert nem maradhatott a sírban, hanem éltre kelt és szegeieikove lett a keresztyénség hatalmas épülőiének és mindannak, amit ez magába foglal. Most már látjuk az ő példájából, hogy nem semmisülünk meg, hanem ő általa örök életet nyerünk. Vedd kedvesen, óh Uram, hálaáldozatunkat azért a nagy kegyelemért, hogy a Krisztus vérével elmostad bűneinket, hogy ő benne megigazúlást és megszentelő- dést nyertünk, hogy megbíztad őt azzal , hogy számunkra helyet készítsen! Te pedig áldott Ur Jézus, feltámadott Krisztus, jöjj ami segítségünkre! És ha valamikor megfeledkeznénk arról, hogy te mindnyájunkért szenvedtél, meghaltál és ami üdvösségünkért feltámadtál: töltsd bé sziveinket szent lelked erejével, hogy ez világosítsa meg elménket, biztassa szivünket, bátorítsa lelkünket, hogy igy soha se szűnjünk meg a te drága véreden vett tu- lajdonidnak lenni. Ámen! VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE ÁPRILIS 23-RA. 2 Krón. XXVI r. 3-5 és 15-21 v. Aranyige: “A romlásnak előtte kevélység vagyon és az esetnek előtte felfuvalkodott lélek.” Példab. XVI. R. 18 v. Uzziás kevélysége és bünhödése. Istennek a Jóás megmentésében nyilvánuló gondviseléséről szólott két hét előtti leckérk. Jóás kiskorúsága alatt Jójada főpap vitte a kormányzás gondjait s jótékony befolyást gyakorolt reá később is, mikor már az uralkodást átvette. Az ő együttes munkájoknak köszönhető a templom rendbehozása, melyre a szükséges összeg nagyrészt önkéntes adakozásból gyűlt össze. Az önkéntes adományok könnyebb kezelése végett Jójada alkalmazta először a perselyládát, melyek a Jójada által formában ma is szerte használtatnak a Magyarorszá
