Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1922-04-15 / 15. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

3

zus után leselkedett s amely aztán olyan nagy, látszólagos diadalt ült az ő halálakor. Jézus érezte, tudta ezt, azért biztatta tanítványait: “... a ti szomorúság-tok örömre fordul.”

Szomorkodunk mi is, mert sck gonoszság van a világon és a bíin diadalmenetben vonul végig a földön szemünk előtt? És a jóság elbukik? Csak látszólagosan! Az az isteni erő, melyet Jézus küldött hozzánk, most is működik. Látszólag gyenge a jók munkája a bűn hatalmas áradatával szemben, de a tomboló gonoszság közepette is látom munkálkodni Isten lelkét azokban a csendesen dolgozó emberekben, akik gyülekezetekben, családokban építik Isten országát. Hiábavaló volna az ő erőkifejtésük? Nem! A mi szomorúságunk örömre fordul, mert Jézus meggyőzte a világot!

És te kik között akarsz állani, kedves Testvérem? Jézus ellenségei vagy Jézus barátai között; gátolni a- karod-e a jó diadalai, vagy képességeid szerint — ha csendesen, észrevétlenül is — munkálni abban a hitben, hogy Jézus velünk van? Akinek van szeme a látásra, lá‘ja, hogy az örökkévaló nem hagyja el az ő ügyét és diadalra segíti munkatársait. Ámen!

Székely István.

Újabb gyümölcsök.

Ne legyünk közömbösek azokkal az eseményekkel szemben, amelyek egymástól elkülönítve talán nem olyan túlságosan nagyok, de együttvéve mégis figye- Lmre, és pedig nagyon figyelemre méltóan adják az elközelgő jobb idők jelét. Toledo és Detroit testvéri ö- lelkezése egyik legszebb gyümölcse volt már eddig a Tiffini Egyezménynek, és mindnyájunknak örvendenünk kell, ha a szeretetnek és megértésnek, az amerikai magyar reformátusság testvéri közeledésének jeleivel találkozunk.

Ilyen jel állott előttünk e hó 2-án Homesteadon, az egyház uj lelkészének, Nt. Horváth Sámuelnek beig- tatási ünnepélyén.

Szép, nagyon szép és magával ragadó volt ez az ünnepély. Hatalmas tömeg szorongott együtt, a Turner Hall tágas termeiben, és bizonyos, hogy ez a tömeg már önmagában véve is emlékezetessé tette azt. De az estély szépsége nemcsak ebben állott, hanem valami másban is.

Az estély szépségéhez, benső, erkölcsi tartalmához hozzá tartozott az is, hogy e szép ünnepélyen jelen voltak és együtt örvendeztek ott a pittsburghi, pittock’. és mekeesporti lelkészek is, családjaikkal együtt. Együtt az uj homesteadi lelkészszel és családjával és a homesteadi nemes gyülekezettel.

Kétségtelen, hogy a lelkészeknek és a lelkész családoknak békességben, szeretetben való együtt lakozása már magában véve is szép, sőt lelket építő dolog. Bizonyos, hogy az a nagy gyülekezet teljes szivéből örvendett annak, hogy oly hosszú idő után testvéri egyezségben látta azokat a lelkészeket, akik eddig el voltak választva egymástól. Kár, hogy a gyülekezet volt lelkésze és neje betegség miatt nem iehettek jelen, de azért mindnyájan tudtuk, hogy ott vannak ők is, és tudta ezt a közönség is.

Ámde a lelkészek és lelkész családok együtt lakozása magában véve mégsem volna teljes. A békesség érzetének szent örömét még teljesebbé, még tökéletesebbé tette az, hogy nemcsak a pittsburghi, pittocki, mekeesporti lelkészek voltak ott, de számosán voltak jelen a pittsburghi, mekeesporti és duquesnei gyülekezetek tagjai közül is.

Kétségtelen jele és bizonysága ez annak, hogy a mi népünk szivében ott cl a vágy, hogy vér— és hit — szerinti testvéreivel békességben, szeretetoeri éljen együtt, és ölömmel ragadja meg az alkalmukat arra, hogy ennek a benső érzelmének külsőleg is kifejezést adjon. A toledoi, detroiti, pittsburghi, homesteadi, duquesnei, mekeesporti gyülekezetek közönsége, kisebb vagy nagyobb mértékben, de erről tett bizonyságot és ha a Tiffini Egyezménynek semmi más gyümölcse nem volna: ez magában véve elegendő volna ahhoz, hogy érdemes lett légyen megcsinálni.

A Tiffini Egyezménynek azonban nemcsak közöttünk való gyümölcsei vannak. Jelentkezik annak nyoma, gyümölcse az angol nyelvű gyülekezetek között is. Egyelőre csak az egyházi sajtóban, de reánk nézve már ez is nagy erkölcsi nyereség.

Van a Ref. Churchnek a többek között két, nagy elterjedtségíi lapja. A ‘'Reformed Church Messenger” és a “The Christian Word.” Én bizony nem tudom, hogy hány példányban jelennek meg ezek a lapok, de bizonyos, hogy azoknak az olvasóit több száz ezerre lehet tenni. Az előbbi ma már a 91. évfolyamában jár, vagyis már 91 éves újság, a másik pedig 73 éve jelenik meg. Régi lapok tehát ezek és olvasó közönségük kétségtelenül a legértékesebb amerikaiak közül toborzó- dik. Nem lehet közömbös reánk, sőt általában véve a magyarságra nézve, hogy az a néhány százezer értékes amerikai milyen informátiókat nyer rólunk?

E lapokban már ismételten jelent meg rólunk nagyon kedvező ismertetés. Legutóbb Dr. Schaeffer ir a magyarokról, nagyon kedvesen, nagyon értékesen. Két nagy czikket is irt, amelyek közül az egyik általában véve foglalkozik a mi egyházi életünkkel, szokásainkkal, a másik pedig a Bethesda Kör munkáját ismerted.

Milyen öröm, milyen jól eső érzés olvasni, amikor pl. a Bethesda Kör munkájáról ir és leírja a gyülekezetei, amely egy hétköznap este, szakadó esőben töltötte meg a Cleveland east sidei hatalmas templomot úgy, hogy bőven került sor a pótszékekre! Kétséges, Írja Dr. Schaeffer, hogy vajon egy amerikai gyülekezetben egy hétköznapi estén, olyan időben, össze lehetne-é hoz ni oly nagy gyülekezetét ? Nagyon kedves az is, amikor ezt a munkát, mint követendő mintaképet állítja oda az amerikai gyülekezetek elé!... Vajon az ilyen megállapítások nem többet érnek-é nekünk és az egész a- merikai magyarságnak, hazai egyházunknak és szülőhazánknak, mintha a mellünket verjük és a fokost forgatjuk egyik vagy másik utczasarkon?...