Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-04-15 / 15. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. Száját meg nem nyitva tűrte alázattal, — Elviselte mindezt isteni nyugodtsággal, Áldozati bárány volt ő a mi bűneinkért, A keresztfán meghalt a mi életünkért. Kitárván karjait, bennünket igy hívogat: — Oh jöjjetek hozzám, kiket a bűn nyomogat, Isteni véremet Én kiontám értetek, — Megengesztelődést szereztem ti néktek. Ha a bűntől menekülve Hozzám igyekeztek, Megbánván bűneitek, Hozzám megtértek, — Boldog örök életet Én szerzek ti néktek, — Mennybe vár rátok örök idvességtek. Ott a hol nincs sirás, bánat és keserűség, Hanem boldogság, öröm és Istennel együttlét, Oh jöjjetek hozzám, kik megfáradtatok, — Nálam pihenést, nyugalmat találtok. örök boldogságban lészen osztályrészetek, A hajléktalanoknak Én nyújtok menhelyt, Tanuljatok meg mindnyájan Én tőlem szeretni, Alázatos türelemmel terhetek viselni.” Ámen. Cleveland, 0. Husvét ünnepén. Biro Antal. Krisztus feltámadott! “Ha feltámadtatok a Krisztussal, az olafelvalókat keressétek ahol a Krisztus vagyon.” Ez volt Szt. Pál apostol szava azon keresztyénekhez, kik az ő korában éltek. Ugyanez a kereszténység szellemének felhívása hozzánk a mi időnkben. Korunkban a legsürgetőbb kérdés, hogy a Keresztények feltámadjanak a Krisztussal egy magasabb rendű életre. A magasabb élet, melyre Szt. Pál apostol felhívja a figyelmünket, nem áll csupán valamilyen titokzatos é.ettapasztalatból. Egyszeiü élet az, melyben a szerete- tet határnélkül gyakoroljuk, s egységben és békességben élünk egymással. Az a jelentősége ez életnek, hogy minden életmegnyilvánulásunkban kövessük azt a szellemet, mely Jézust vezérelte e földi életben, s ezen szellem uralja szivünket, gondolatainkat és inspirálja cselekedeteinket. Midőn Krisztus feltámadott a halálból, sírjában hagyta azt a lepedőt, amelybe begöngyölték temetése alkalmával, s azt a kendöt amivel arcát elfedték. Ép úgy mi, ha feltámadunk a Krisztussal, hagyjuk magunk után a gyűlöletet, a bosszúállást, s minden ártalmas érzelmeket, s mint egyedek, s úgy is mint nemzetek gyakoroljuk egymással szemben a kegyelmességet, legyünk egymás iránt nyájasak, jóindulatteltek, türelmesek és bizalmasak. Amiképpen husvét alkalmával a zord tél fagyával, a természeti életben teljes éktelenségóvel helyet ad a gyönyörű kikeletnek, midőn sorra visszanye ri a föld minden díszét, amit elveszített; a szép pázsitot, a fák leveleit, a mezők és fák szimpompás virágait, s a levegő éneklő madarait: épugy ami életünkben a megújulásnál a bűnt, a roszakaratot, a bizalmatlanságot váltsa fel a szeretet, jóakarat, a békesség és az egység a Jézus Krisztusban! A világ, amelyben élünk jelenleg telve van félelemmel, az emberek egymás ellen küzdenek, a közhangulat nyomott és ideges, gyűlölet és az ellenkezés érzete ott lebeg a levegőben az emberiség felett. E szomorú állapotában az emberiségnek nagy szüksége van a feltámadott Krisztusban rejlő magasabb rendű erkölcsi e- rőre és egyesitő Hatalomra. Honnan szerezze meg ezt a világ, ha nem a keresztyénség utján? Azért keresztény társaim, a feltámadás szent ünnepén keressük az odafelvalókat ‘a magasabb” rendű életet, amely a Krisz tusban vagyon. Emeljük fel a keresztény egyházakat a magasba, emelkedjünk fel mindazon dolgok fölé, a- melyek elválasztanak, s vissza tartanak az egységtől, s igy eljutunk ázlstent szeretők egységéhez. Adjuk át teljesen magunkat a Jézus követésére, hogy az ö lelke által mindenfelé uj élet támadjon az egész emberiség között. Csak a szeretet találja meg az utat, s Isten sze- retetét. Krisztus feltámadott! Feltámadása arról biztosit bennünket, hogy a szeretetnek győzni kell! A fennti “Húsvéti üzenet.” az amerikai újságok szövetségétől ered. Több mint 35 evangélikus keresztyén egyház az Egyesült Államokban és Canadában, tervezték nyomtatás alá, hogy azon felnőttekhez juttassák el, akik nem olvassák az angol lapokat, s igy a saját nyelvükön megjelenő sajtó utján jutnak annak birtokába. A fenti szövetség törekvése az, hogy azon ideá' és princípiumokat tegye a lehető legnagyobb nyilvánosságban ismertekké, melyeket a keresztyénység nagy tanítója és Megváltója tanított e földön léte alkalmával. A ti szomorúságotok örömre fordul. János ev. 16 része 20, 33. verse: Bizony, bizony mondom néktek, hogy sirtok és jajgattok ti, a világ pedig örül; ti szomorkodtok, hanem a ti szomoruságtok örömre fordul. Bízzatok, én meggyőztem a világot. Nem arról a világról beszél Jézus, amely a maga szépségeivel körülvesz bennünket s amelynek látása úgy fel tud üdíteni; a természeti világgal ő a legna- gyob harmóniában élt. Ezt a világot tehát semmiféle formájában sem értette a tanítványaihoz intézett búcsúbeszédében. Az a világ, amely örült, mikor Jézus tanítványai sírtak, jajgattak és szomorkodtak, nem a csillagok, liliomok és madarak világa volt; hanem az emberek világa, azoké az embereké, akik ujjongtak az alatt a kevés idő alatt, mig a halál elragadta Jézust tanítványaitól. Ujjongtak — azt hitték, hogy ujjonghatnak — a főpapok, a farizeusok, az Írástudók, a félrevezetett nép. Nem a tisztaság, nem a jóság, nem a szentség hanem a gonoszság világa volt az, amely Jé-
