Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-04-08 / 14. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 3 A jótékonyság önzetlen. Nincs más célja, csak a segítség nyújtás. A jótékonyságnak erre a folytonos gyakorlására most már minden magyar embernek van alkalma. Ezt az alkalmat nyújtja Magyar Református Árvaház, ahol 45 olyan gyermekről viselünk gondot, akik e nélkül az intézet nélkül nagyon könnyen veszendőbe mentek volna. Soha nem volt nagyobb szükség a jótékonyság gya korlására, mint most, amikor minden erőnkkel árra kell törekednünk, hogy az Árvaháznak befogadó képességét emeljük. Immár nincs csak őt vagy hat gyermek számára helyünk. És ebben a lefolyt hónapban 24 gyermeket jelentettek felvételre! Nagy kötelességek várnak reánk. A munkának az ideje eljött. Jézus munkára hiv minket is. Vájjon lesz- nek-e sokan, akik a nagy héten az ő szavát meghallják, lesznek-e sokan, a k k hitüket, Jézushoz ragszkodásu- kat azzal is igyekeznek majd megbizonyitani hogy szeretet adományaikkal a nagy hét folyamán megemlékeznek erről az egyedüli magyar intézményről, amely Mindannyian ismerjük az episkopális mozgalmat. Színdarab volt ez. Valóságos színdarab. Volt ennek első, második és most következik a harmadik felvonása. Az első és második felvonást ismerjük. Tudjuk, hogy hűhóval, handabandázással kezdődött. Azt hitte volna az ember, hogy az egész amerikai, sőt még a magyarországi reformátusságra is kiterjed majd a cselekmények hatása. A drámai lendülettel megindúlt színdarabnak második felvonása azonban már inkább hasnolitott cirkuszi szemfényvesztéshez s nagyon komikus és szánalomra méltó tojástánchoz, melyben az episkopális főszereplők minduntalan ráléptek egy-egy jóképű tojásra, aminek következtében aztán hol az egyik, hol a másik volt kénytelen feladni a szerepet. Most aztán megkezdődött a darab harmadik felvonása, melyben a hős elveszi jól megérdemelt jutalmát, vagy büntetését. A címszerepet játszó Nánássy Lajos perth-amboyi független episkopális református lelkész szereplése is véget ért már. Megszakított m‘ den néven nevezendő összeköttetést az episkopális egyházzal. ügyetlenül táncolt. Rálépett ő is a tojásra. A dolog úgy történt ugyanis, hogy Nánássy lelkész úr episkopális is akart lenni, meg református is; perth-amboyi lelkész is akart lenni, meg episkopális esperes is. A perth-amboyi gyülekezet azonban nem aka»t kötélnek állni. Papját lemondatta. Mikor a választásnak ideje eljött: Nánássy lelkész úr lemondását vissza- szivta. Az egyház tisztviselői azonban sehogy sem a- karták ezt a puccsot törvényesnek elismerni. Bejárták az összes egyháztagokat. Aláírásokat gyűjtöttek. Ki ismeri el ezt a visszamaradási puccsot törvényesnek ? Az összes egyháztagok közül összesen heten ismerték el törvényesnek s háromszáz hetven (370) egyháztag a- zonban aláírásával törvénytelennek minősítette Nábizonyságot tesz a mi hitünk mellett? Az lesz az igazi böjt, az lesz kedves böjt Isten előtt: ha minden testvérünk imájában foglalja ezt az Intézetet és abból, amit Isten adott, szívesen küld akár pénzbeli, akár természetbeli segítséget azoknak, akiknek erre valóban szükségük van. Vajha egyek lennek annak a szükségnek a megérzésében mindnyájan, amit én látok, amit én tudok! Vajha mindnyájan arra törekednénk, hogy az amerikai magyarság árvái közül legalább száznak tudjunk otthont nyújtani és felnevelni őket úgy, hogy hasznos tagjai lehessenek az emberi társaságnak s gyermekei Jézusnak! Száz magyar árva a Magyar Református Árvaházban ! » ' > Nagy cél: megvalósításhoz nem kell más, mint egy kis jóakarat és valódi jótékonyság! Ha ezt a célt elértük: felhasad a hajnal! Meggyógyulunk! Igazságunk előttünk jár és az Ur dicsősége követ! Kalassay Sándor. nássy visszamaradását. Nánássy erre kijelentette, hogy Április elsejétől majd a világi törvény fogja őt perth- amboyi lelkész! állásában megerősíteni. Az egyház tiszt viselői gyűlést gyűlés után tartottak. Végre a hithiisé- gükről ismert presbyterek 1922, március 25-én tartott gyűlésükön azt mondották lelkipásztoruknak, hogy vagy megszakít minden összeköttetést az episkopáli- sokkal, vagy pedig április elsején távozik a perth-amboyi lelkészi állásból. És Nánássy lelkész úr választott. Lemond az episkopálizmusról. Kiválik közülök. Megszakít velük minden összeköttetést, csakhogy megmaradhasson perth-amboyi lelkésznek. Az utolsó felvonás tehát szépen kezdődik. A főszereplő elvette jutalmát. De nem azért, mert a darabban jó alakítást csinált, hanem azért, mert elhagyta az ügyet: az episkopális mozgalom ügyét, melyet ő maga kezdeményezett és tartott felszínen csaknem egy félévig. Mi lesz most már a kissebb szereplőkkel? Vájjon ők is be adják-e a kulcsot, vagy pedig tovább folytatják gyászos szereplésüket? Mert hiszen most már nyilvánvaló, hogy a darab: az episkopális ügy, csúfosan megbukott. Még egy kis vergődés: és véglegesen letűnik az episkopális csillag a magyar kálvinisták kéklő egéről. De igy van ez jól. Másként nem is lehetett ez. Tudtuk mi azt, hogy ami jó és tisztán, józanúl gondolkozó kálvinista népünk kiheveri ezt az episkopális betegséget és lerázza magáról a nyakára ülepedni készülő episkopális jármot. üdv néktek, perth-amboyi testvérek! Legyetek üdvözölve! Győztetek. Az első ütközetet megnyertétek. Most már aknázzátok ki győzelmeteket! Ne elégedjetek meg az első diadallal! A győzelem csak akkor győzelem, ha annak gyümölcsét leszeditek. Csak tovább az elin- dúlt úton és most már: vegyétek tárgyalás alá a tiffini Az utolsó felvonás.
