Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1922-01-14 / 2. szám

6

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

K-*******************************

*

I

I * * * *

* * *-********************************

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

FAMILY ALTAR.

ROVATVEZETŐ:

Nt. Tóth Mihály alphai ref. lelkész.

ÜZENET A MEGFÁRADOTTNAK.

Élőének: 31 Zsoltár 1. 2. 3. (Ujénekes)

Bibliai Rész: Máté 11:20-30.

Utóének: 62 Zsoltár 1. 4. 5.

ELŐIMA.

Téged keresünk, benned bízunk, Uram, szállj le azért közénk szent lelked által ez ólában és szenteld meg összejövetelünket!

Szánalommal valljuk be előtted, irgalmas Isten, hogy bűnösök vagyunk. Bűneink terhét itt hordozzuk kebelünkben. Ez a terherhordozás annyira kifárasztott már, liogy utunkat tovább igy nem folytathatjuk, óh küldd el hozzánk szent fiadat, az Ur Jézus Krisztust, ki egyedül képes terheinken könnyitteni s fáradalmainkon enyhíteni.

Nézd, Uram, betegek vagyunk. A lelkünk fáj. Gyógyíts meg miket! Szivünk csaknem meghasad a csalódások miatt. Add nekünk Gileád balzsamát/ Elménk lázadozik, mert úgy tetszik nékiink, hogy sok ami terhűnk. Nyújtsd felénk jobbodat! Segíts minket! I- géddel csendesítsd le háborgó elménket/

Hallgasd meg könyörgésünket, óh könyörülő Isten, a te szentséges fiad érdeméért kérünk. Ámen/

TANÍTÁS.

Máté 11:28.

Egy hírneves evangélista, Gypsy Smith, evangeli- záló estéket tartott. Egy napon egy névtelen levelet kapott, melyben arra kéri őt az iró, hogy imádkozzék érette esténként, amit meg is tett. A következő vasárnapon hemutatkozik az evangélistának egy ember s azt mondja, hogy ő annak a névtelen levélnek az írója. “Kilenc gyermeknek vagyok az apja” — úgymond — s mind a kilenc él. Feleségem gyöngélkedik. Harminc esztendeje már, hogy egy jónevű üzletben bizalmi állást töltök be. Gazdám is, meg mások is úgy ismernek, mint becsületes embert. Csak én magam tudom, hogy gazember vagyok:” Azután elmondotta, hogy huszonöt évvel ezelőtt hazárd játékos volt s vesztett, ötszáz dollárt sikkasztott a kezelésére bízott összegből s a könyvet úgy meghamisitotta, hogy azóta senki sem jött a csalás nyomára. Azt hitte, hogy majd sikerülnie fog ezt az ötszáz dollárt megszerezni s visszahelyezni. De ebben csalódott. Azután folytatta: ‘‘Nincs önnek fogalma arról, hogy mily pokoli terhet hordozok én keblemben azóta. Háromszor voltam azon a ponton, hogy tagja leszek az anyaszentegyháznak. Hiszem jó ember akartam lenni! De valahányszor a templomhoz értem, nem mer tem a küszöböt átlépni. Úgy tetszett nekem, hogy az az ötszáz dollár ott ál a templomajtóban és kiált: “Vissza! Ne merj ide belépni!” Prédikációjában ön azt mondotta, hogy kíméletlenül gyilkoljunk meg önmagunkban minden bűnt. Ez beismerést jelent.”

“Igen.”

“Ez leleplezést jelent.”

“Igen.”

“Ez börtönt jelent.”

“Lehet, hogy azt is.”

Azután beszélt öreg, gyöngélkedő feleségéről. Általános tiszteletnek örvendő kilenc gyermekéről. Saját jó hírnevéről. És előkelő társadalmi állásáról s folytatta: “Uram, ön mindent tud. Könyörüljön rajtam! Adjon tanácsot! De vegye tekintetbe, hogy mi történik majd szegény felesé gemmel s ártatlan gyermekeimmel!”

Várjon csak!” — szólott a lelkipásztor, “ön amidőn ezt a bűnt elkövette, nem felesége ellen, nem is gyermekei ellen vétkeztt elsősorban, hanem vétkezett mindenek előtt és mindenek felett Is ten ellen. Első sorban tehát Istennel kell rendezni a dolgát. Félre kell tolni mindent és mindenkit s kezdje meg Iste nnél a munkát. Börtön, vagy nem börtön. Nyilvánosság, vagy nem nyilvánosság. Megalázta tás, vagy nem megaláztatás : Isten mindenek előtt!”

Reszketett ez az ember, mint a hársfalevél. Könnyei peregtek s akadozó hangon mondá: “Isten, édes jó anyámnak irgalmas Istene, könyörülj rajtam!” Ezután a lelkipásztor buzgón imádkozott a bűnös emberrel, melynek végeztével kijelentette, hogy ‘‘Börtön, vagy nem börtön, megaláztatás, vagy nem megaláztatás, e pillanatban a Krisztus kezébe teszem le sorsomat.”

A lelkipásztor ezután azt a tanácsot adta néki, hogy menjen csak holnap az üzletbe, csak éppen úgy, mint máskor szokott. Jelenttkezzék főnőkénél reggel nyomban. Mondjon el néki szóról szóra mindent úgy, ahogy itt elmondott. Mondja meg néki, hogy, ha megbocsáthat, tekintse feleségé', és gyermekeit s bocsásson meg. Ebben az esetben tartson vissza fizetéséből minden héten egy meghatározott öszszeget, mig az ötszáz dollár le nem telik. Ha pedig meg nem bocsáthat, akkor küldje őt börtönbe. Joga van hozzá. Isten mindig annak fogja pártját, aki az igazságot eselekszi.

És ez a lelkipásztor azt mondja, hogy soha életében buzgóbban nem imádkozott, mint másnap reggel kilenc órától tizenegy óráig ennek az embernek a sorsáért. Alig várta az estét, hogy megtudja, mi történt? Este öt órakor jön az ember s amint benyit az ajtón, rögtön a lelkipásztor nyakába borúi s örömkönnyeket hullatva mondá: “Legyen hála a jóságos Istennek, minden jól van! Elmondottam mindent a főnökömnek, úgy, amint ön tanácsolta. Nagy érdeklődéssel hallgatta. Én halálsápadtan vártam: mi lesz az Ítélet? Végre egy kis gondolkozás után igy szólt: “Ember! Harminc esztendővel ezelőtt alkalmaztalak. Azóta becsületes embernek