Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-01-14 / 2. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 7 ismertelek. Ez a vallomás bizonyltja, hogy jól ismertelek. Én tehát nemcsak hogy megbocsátok neked, de ezen felül elengedem az ötszáz dollárt is, sőt e pillanattól fogva barátommá fogadlak s fizetésedet felemelem.” Eddig tart a történet. Most lássuk a tanulságot. A tanúlság pedig az, hogy a lelki fáradtakat az Ur Jézus Krisztus mindig megnyugtatja, ha sorsukat fentartás nélkül az ő kezébe teszik le. Ez az ember pokoli terhet hordozott keblében huszonöt esztendőn keresztül. Ez a teher annyira kifárasztotta lelkét, hogy mármár le- roskadott. Megterhelve, elfáradottan az Ur Jézus Krisztushoz menekült. És az Ur Jézus Kriszttus megnyug tatta őt. Az emberiség nagy többségét ilyen megfáradott emberek képezik s csak az a vallás bir általános értékkel, mely a megfaradottak számára örömhírrel szolgál. Amely vallásnak nincsen üzenete a megfáradottak számára, az nem tarthat igényt a világvallás elnevezésre. És a megfáradottak alatt én nem a testi fárad takat értem. Van testi s van szellemi fáradság is, igaz. De a megfáradottak alatt nem ezeket, hanem a lelki fáradtakat értem. Azokra gondolok én, mikor a megfáradot- takról beszélek, akiknek a szivük vérzik, keblük sajog, akik érzik, hogy az élet terhe nékik nagyon nehéz, akiket a bűn sö tét árnya kerget, akiknek lelkét megsze- bezte és összetörte a keserűség, akiket letört és elnyűtt a kísértés és a bűn, a rettegés és a kétségbeesés. Ismétlem, hogy ezek a megfáradottak képezik az emberiség legnagyobb részét. Egyszer, avagy máskor, de mi magunk is ezeknek a sorában íaíáljuk magunkat. És ami vallásunknak általános értéke akkor tűnik ki igazán, midőn megfelel ezekre a kérdésekre: tehet-e a Krisztus valamit a lelki fáradtakért? Megnyugtatja-e a megfá- radottakat? Bekötözheti-e a megsebzett szivet? Lecsöndesüli eti-e a háborgó lelket? Meggyógyithatja-e a beteg elmét? Mert lássuk csak! Az öröm beszél az életerősnek, nem pedig a megfáradottnak. Az üzleti tevékenység beszél az egészségesnek. Az élet beszél az ifjúságnak. Csak ami keresztyén vallásunk az, mely szolgálja a megfáradottakat. Csak ennek van üzene te azok számára, akik le vannak törve, meg vannak terhelve. Uj reménységet csak a Krisztus vallása tud önteni a csődbe jutott, elcsüggedt lélekbe. Dr. Matheson, Portrait of Christ című művében, igy írja ezt le: “A keresztyenség oly vallás, mely visz- szafelé is tekint. Szélylye! néz és felszedi a széthullott csontokat, azokat, akik elestek az út mentén és elmaradtak. Csak a Krisztus kutat az emberiség süni erdejében, hogy megkeresse Istennek elveszett juhait, bűnbe merült gyermekeit és megmentse azokat. A többi válások kíméletlenül törnek mind előre. Brahma, Bud- ha, Zoroastter, a görög és római vallások: valamennyien csak az erőseknek szólanak. Egyedül csak Jézusnak van üzenete a gyöngék, a megfáradottak számára.” És ő még ma is Mestere ennek a mennyei kegyelemnek. És ez az, ami őt a világ megváltójává teszi. Ámen! UTÓIMA. Hálát adunk néked, gondviselő Isten, hogy adtál nekünk, lelki fáradtaknak könnyebbűlést az Ur Jézus Krisztusban/ Boldogok vagyunk mi most már. Mert ő benne megnyugoszik ami lelkünk szép csendesen, ő ami idvességünk. ő ami erősségünk, ő ami meg tartónk, oltalmunk és szabaditónk. Könyörgünk néked: ne hagyj el minket soha sem, gyengeségünknek ereje, terhűnknek hordozója, fáradalmainknak enyhítője: Ur Jézus Krisztus! Légy velünk mindenkor. És ha csüggedünk: bátoríts. Ha elesünk az út mentén bűneink miatt: emelj magadhoz. Ha elveszünk az élet nagy és süni erdejében, a botránko- zások szakadékai és a kisértetek fái között: keress fel minket és vezess ki arra az útra, melyen a megdicsőűl- tek haladtak földi életükben. Ne vond meg tőlünk irgalmadat. Közöld velünk kegyelmedet s szent tudományod vezessen minket életünknek úgy derűs, mint borús napjaiban, hogy az élet után bejuthassunk az örök boldogság országába. Ámen/ VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE JANUÁR 22 RE. Aranyige: “Várván vártam az Urat és hozzám hajolt és meghallgatta kiáltásomat.” (40 zsolt. 1.) Illés próféta menekülése és visszatérése. (I Kir. 19:9-18 Emlékezünk a múltkori leckéből arra a csodálatos győzelemre, amelyet Illés próféta Isten segítségével a Baál papjai fölött aratott. Tudjuk, hogy az igaz Isten hatalmának megnyilvánulása után Illés mind leölette a bálvány papjait — de azért még ez az eset sem javította meg a gonosz királyt, Akhábot és feleségét, Jeza- belt. A királyné bosszút akart állni Illésen és megüzente neki, hogy huszonnégy óra alatt a prófétát is a Baál papjainak sorsára juttatja. Illésen, aki eddig a bátorság erő mintaképe volt, csodálatos változás vett erőt. Félelem költözött a szivébe s elmenekült, most már azért, hogy az életét megmentse. Ember volt ő is, gyarló ember, aki Péter apostolhoz hasonli tott. Hirtelen elhatározásokra képes, indulatos ember, de a nagy lelki erőfeszi tések után hajlandó az elcsüggedésre. Péter is kardot rántott az Ur Jézus védelmére, de néhány óra múlva mégis megtagadta Mesterét. Illést is kimerítette a nagy mérkőzés és pihenésre volt szüksége, hogy uj erőt nyerjen. A Juda országában levő Beersebába ment s ott a pusztaságban leült egy fenyőfa alá. Csüggedt szívvel kérte az Istent, hogy vessen véget életének, hiszen még a nagy próba sem térítette vissza a népet az igaz Istenhez. Isten megkönyörült szolgáján. Mint a szerető anya, aki elaltatja a kimerült gyermeket, jótékony álmot bo!
