Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-01-07 / 1. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 3 Ezt világosan mutatja a tiffini Egyezménynek az a pontja, amely lehetővé teszi, sőt egyenesen elkötelezi az egyházakat és lelkészeket arra, hogy évenként konferenciát tartsanak, amelyen megbeszéljék a jövendő terveit, számot vessenek a munka mezővel, az eszközökkel, amelyekkel a munkásoknak dolgozniok kell. Be kell látnunk, hogy az aratni való gabona sok: az arató pedig kevés. Vannak olyan eddig elhanyagolt területek, a- melyeknek a gondozását okvetlenül fel kell vennünk. Számot kell vetnünk minden tényezővel és arra kell köIrta: Dr. Oliver Ödön Henrik, a Saskatooni Presbyte- rianus Theologia Doctora. Magyarra fordította: Dr. Hoffmann Ferenc, a Saskatooni theologia lelkészjelöltje. Szándékom ezúttal tőlem telhetőleg egyszerűen kifejteni, hogy mi az amit a kanadai — azaz Kanada szülötte__vár attól az egyéntől — az “Ujkanadaitól,” a ki nem ebben a hazában született, de idejön lakni, élni. Hogy e hazában boldog, megelégedett és jómódú népek lehessünk, az csakis úgy érhető el, ha egymást kölcsönösön megértjük, ha tudjuk, hogy mi az a mit egymástól várunk. Részemről —mint a ki itt születtem, őszintén állíthatom hogy a mit mi várunk a Kanadába devándorlot- taktól, az abban az óhajtásban foglalható össze, hogy: “Vajha ők Kanadát otthonukká tennék.” Fejtegetésem tárgyát két részre osztom: I. Mi az a mit a kanadai nemkiván az ujkanadaitól? II. Mi az a mit a kanadai el vár az újkanadaitól. I. MI AZ A MIT A KANADAI NEM KÍVÁN AZ UJ- KANADAITOL? Sok félreértés származott az elmúlt időkben abból, hogy az újonnan érkezettek abba a téves felfogásba estek, miszerint a kanadai azt várja tőlük, hogy olyan dolgoktól mondjanak le a mi nekik — a bevándorlot- taknak kedves, felejthetetlen. Pedig sok dolog van a mit a kanadai nem kíván az ujkanadaitól, hogy azokat feladja, hogy azokról lemondjon, avagy azokat megtagadja. Sőt ellenkezőleg a kanadai akarja, hogy az ujkanadai mindazokat önként átruházza az ő új hazájára mint drága emlékét a történelmi folyttatólagosságnak. 1. Mindenek élőt a kanadai nem kívánja az ujkanadaitól, hogy elfelejtse szülőföldjét. Mindenki szívesen emlékszik vissza szülőföldjére. Az egészen természetes és helyes is. A k?nadai meg nem tagadja egy embertől, egy asszonytól sem azt a jogot, hogy gyengéd szeretettel emlékezzen meg szülőföldjéről, a hol legelőször pillantotta meg a napvilágot, a menyiben e birodalmon kívül született az illető. A kanadai nem kívánja az új kanadaitól, hogy kitépjen szivéből kedves emlékeket és az óhaza iránti rekednünk, hogy azokat a nagy tanulságokat, amelyeket a múlt tár fel előttünk, belevigyük a minden napi életbe! így tekinthetünk csendes lélekkel még a mi nagy küzdelmeinkután is vissza arra a múltra, amelyet átéltünk s a melyben igyekeztünk elvégezni a reánk bízottakat. így lesz a múltúnk egy szebb jövendőnek záloga, mind református, mind magyar szempontból... Vajha úgy lenne! Kalassay Sándor esperes. szent gondolatokat. Mert hiszen az lehetetlen volna, még ha kívánatos, célszerű volna is az. De ez nem is kívánatos/ A kanadai nem kívánja az Ujkanadaitól, hogy el- hanyagolija anyanyelvének használását, művelését. A kanadai népnek nagy többsége csak egy nyelvet beszél, de azt a nyelvet felettébb szereti, más nyelveket nem örömest tanul és megvan győződve, hogy ez a legjobb az összes nyelvek között. A kanadaiak jól tudják, hogy az északamerikai földrészen ezt a nyelvet mindenki beszéli. De azért az okos kanadai nem kívánja, hogy az ujkanadai elhanyagolja saját anyanyelve használatát, művelést. Tudja, hogy az angolnyelv nem tudása akadályozza az újkanadait az előhaladásban. Azon van tehát, hogy nyilvános iskolákban kizárólag ez legyen az oktatási nyelv. De elvárja egyben azt is, hogy az új kanadai a maga otthonában és templomában folytassa saját anyanyelvének ápolását és használatát — legalább is addig — ha nem tovább — a mig az óhazából bevándorlottak első nemzedéke él. A kanadai nem kívánja, hogy az ujkanadai elhanyagolja saját anyanyelvét, mert úgy tekinti azt mint kapcsot, mely összeköti a bevándorlót a régi élettel. Ezt a kapcsot nem lehet nélkülözni mind addig a mig helyébe másik új kötelék, új kapocs nem helyettesíthető. Sőt sokan a kanadaiak közűi gondolják és hiszik, hogy mindazok a különböző anyanyelvek a maguk irodalmukkal jótékonyan hozzá járulhatnak a kanadai szellemi élet és irodalom gazdagításához. Egy kanadai sem kívánja, hogy a bevándorló anyanyelve, mint családi, társalgási nyelv feladassák; de más oldalról azt sem véli, hogy a bevándorló anyanyelve az angol nyelvet ebben az újhazában az őt megillető vezérszerepből valamikor kimozdítsa. 3. A kanadai nem kívánja az ujkanadaitól, hogy feladjon bármit is a lelkiisméreti szabadságból, vallási meggyőződésből, mivel e birodalomba jött. Ebben a hazában az embernek szabadságában áll Istenét úgy imádni a miként lelkiismérete sugalja. A kanadai nem kivánja az embertől hogy vallását megváltoztassa cserébe, mivel Kanadába bevándorolt. Hacsak polgári köztörvényekbe nem ütközik, az újkanadai szabad tetszése szerint választhatj a meg vallási gyakorMit vár a Kanadai az uj Kanadaitól. WHAT THE CANADIAN EXPECTS OF THE NEW CANADIAN
